Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/9587
|
Steel Heart
Szívfájdalom kopogtat ajtaján
Árnyékok táncolnak ablakán
Folyton könnyek hullanak a padlóra
Amint összedõl körülötte a világ
Ha meg akarod õt menteni
Elõször magadon kell segítened
Ha meg akarod szabadítani sebeitõl
Ne a fájdalmaddal tedd
Ha újra mosolyogni akarod látni
Ne mutasd neki, hogy félsz
Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is
A szerelem olyan hideg lehet, mint a sír
Egy egyirányú út a végtelen szomorúságig
Az enyhe gyûlölet birodalma
Ma, holnap nélkül
/HIM-Circle of Fear/
Betonmáglyán ég a lelked,
Minden mi él, csak Tőled retteg.
Előtted nincsenek akadályok,
Ami nem tetszik, beépíted, letarolod.
Agyad összes áramköre foglalja imába:
Króm és Fém Gyermeke, el vagy Te átkozva.
-Temető-
Szállok, szédülök a szélben
S mint a fagyos télben
A messzeségbe nézek...
A lábam már alig érzem.
Sokan vannak és még sincs senki
Csak halottak és halott neveik.
Holló repked, mint egy lélek
Eltûnik minden rossz, már nem félek
A halál az élet része
Egyszer mindenkiért eljön
Nem leszel egyedül, mint régen
Szép békés hely ez a temetõ...
Mert addig, míg az ember él
Keresi folyton az okot, hogy miért?
Miért pont õ nem boldog?
Miért kapott ilyen sorsot?
Miért van az, hogy így kell éljen?
De a halálban senki sem kivétel
A sorból senki ki nem léphet
Lehet büntetés vagy feloldozás
De akkor már mindegy miután meghaltál...
-=Feltámadás=-
Áttetszõ test
Lent a mélyben,
Nem látja fény
Ezen részem.
Érzéseim magja
Elszállott már,
Mi valaha volt
Már rég nem fáj.
S holtból virág
Ha nem nõhet,
Bennem minden
Összedõlhet.
Hisz puszta léthez
Megvan minden,
De mégis nekem
semmim sincsen.
És mégis földi nyíl volt
Mi most eltalált,
Égi jelenség
Megfogott és belém szállt:
Fényár mi elvakít,
Hang mi símogat,
Talán eltaszít,
Vagy örökre megragad.
Ki több, mint egyszerû
Aranyló vízesés,
Törékeny alkat,
Ékkövön fénytörés.
„Nézd ember, mit teremt kezed:
Hiába nő az égig, végül porrá teszed…”
"Nem azért foglalkozok a halálommal, hogy meghaljak, hanem azért, hogy éljek"
|
