Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
19

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		19

boldog születésnapot Vivikémnek:)))

mindig leakarom írni a debrecent,csak sosincs időm vagy erőm..

a mai rész.. hát a végén már bőgtem. gondolom te is, ha nézted.. az a zene is hozzá..

most nincs olyan vidámnaplóírós hangulatom.. 3doorsdown,here without you.

pedig szeretnék naplót írni,mert sok olyan dolog történik velem, amire szeretnék emlékezni, és a hülye memóriámmal máshogy nem megy,csak ha leírom ide.. pl ilyen lényegtelen dolgok, hogy megtalált fbn a görög éttermes lány,akinek adtam mézest..vagy hogy szeptember 4-5, itt tolnán lesz focikupa (iráni csapat is jön..), és az elte csapatában fogo játszani.. itthon.. volt csapatom ellen.. Vivike nélkül.. biztos majd ez is kicsit padlóra fog vágni..de most más miatt aggódom, majd ráérek ezen később emészteni magam.. még nincs albérlet.. mindenki más már költözik, nekem még albérletem sincs.. és nem is lakhatok Vivikével a kolesz miatt.. olyan furcsa, hogy körbenézek a szobámban, és arra gondolok, hogy miket vigyek el.. hogy ez a szoba mennyire marad olyan,mint volt, és milyen lesz a másik.. hiányozni fog.. pedig csak egy szoba..nagyon el akartam már menni, úgy értem, elegem volt mindenből,mindenkiből, de közben meg félek.. elmegyek, és kevesebbet leszek a családommal, és bármikor meghalhat bárki.. na már megint ez a "Normális életszemlélet",igaz? de akkor is félek.. mikor a Papa volt kórházban.. belegondoltam, hogy milyen rossz lehet például az Orsinak.. nagyon ritkán jöttek, és akkor sem tudom,hogy egyáltalán le tudott e jönni.. de ha igen, akkor maximum egyszer.. én pedig azért jóval többször.. hogy többet lehettem vele egész életemben, pedig 8 évvel vagyok fiatalabb.. többet az utolsó napjai előtt.. és én nem akarom ezt érezni.. hogy ott vagyok, messze, és akkor történik valakivel valami.. utálom, hogy október óta ezen jár az eszem.. addig tényleg természetes volt mindenki létezése.. azóta meg.. mintha előre próbálkoznék "barátkozni" a gondolattal, megszokni, hogy el fognak menni.. pedig így egyszerűen nem lehet leélni egy életet.. nézem a dédit.. 90 is elmúlt.. akkor hogy ne féljek? félek a telefoncsörgéstől.. a hallgatástól.. és mikor meglátogatom, mindig mosolyog és csillog a szeme.. és habár már nem tudja mindig kifejezni mondatokban amit akar, akkor is beszélgetek vele, mesélek neki, próbálok még valami szeretetet adni, mert ilyenkor mi számít már az embernek? csak az. nagyon szeretem, de félek, hogy nem tudom eléggé átadni..
félek ettől az egész hülye élettől.. egyszer örülök neki, máskor pedig bánom, hogy megszülettem.. máskor fölöslegesnek tekintek mindent, mert belegondolok, hogy akár mikor eltűnhetek.. élhetek 100 évig is, egyszer akkor is meghalok.. és akkor mit ért az egész? eltűnök, és ki a fene gondol majd rám?? de ez mindegy is.. attól,hogy valaki rám gondol, én nem fogok feltámadni.. egyszerűen elveszik minden,amiben hittem, amit szerettem, amit reméltem.. s habár szerintem van menny, néha úgy érzem, a halál után már nem lesz semmi.. az egyik pillanatban vagyok, a másikban pedig nem.. ha a Papára gondolok, akkor is kettős érzés fog el.. mintha itt lenne, de közben mégsem.. mintha csak.. mintha csak fizikai valójában tűnt volna el, mintha más városban lenne és én nem beszélhetnék vele.. de élne.. mert egyszerűen nem tudom felfogni, hogy valaki Élt, és aztán eltűnjön Örökre.. hogy Volt, és ne legyen többé.. nem tudom értelmesebben leírni..pedig 18 évesen talán illene elfogadnom.. de nem akarom és nem is tudom.. nagyon hiányzik.. annyira rossz,hogy nem lesz többé velem.. hogy nem lehet a jövőm része.. szerencsés vagyok, hogy 17 évet tölthettem vele, és sok embernek ennyi sem jut, de mégis iszonyúan kevésnek érzem.. mert most "nőttem fel".. nem lettem talpraesettebb,bátrabb, nem így értem.. hanem lelkileg.. most tudnám kimutatni,hogy mennyire szeretem,értékelem, most, mikor már késő.. az,hogy elment, mindent megváltoztatott bennem.. mindent.. és szükségem lenne rá.. én még arról álmodoztam, hogy az én gyerekeimmel játszik majd.. nem pedig arról, hogy gyerekként vesztem el.. utálom, hogy nem láthatja, hogy lesz igazán saját életem.. hogy tanulok és hogy lesz belőlem majd tanár.. hogy nem adhat tanácsokat és nem is lehet büszke rám.. miatta vagyok olyan,amilyen.. a tanulásban.. a hozzáállásom tőle van.. és soha nem fogom megtagadni.. még ha lenéznek is.. mert nagyszerű ember volt, és amit tőle tanultam, az sokkal többet ér, mint amit mások gondolnak.. és remélem örül, hogy tanár leszek.. nem tudom, miért akarok az lenni, mikor minden hiányzik belőlem.. bár a legjobban a magabiztosság és a magamba vetett hit.. mert ha belegondolok, semminek sem tudnám elképzelni magam.. semminek,amiben jó lennék.. és talán miatta is akarom ezt.. és igazából az ad erőt.. hogy a mama mondta, hogy anyáék párszor mondták, hogy miért beszélnek rá engem a tanárságra.. és ők mondták, hogy soha nem beszéltek rá.. (ami igaz is.) de azért titokban örültek, hogy az akarok lenni. és ez jól esik.. hogy ő bízott bennem, és nem akart lebeszélni... akármilyen szar munka, szar fizetés, sok hülye gyerekkel és szülővel, ebben a hülye világban.. nem mondta, hogy nem vagyok tanárnak való, pedig én magamnak már sokszor mondtam.. valaki bízni tudott bennem.. és nem okozhatok csalódást..
máskor minden bajom van, hogy hogy lesz albérletem, ki lesz a lakótársam, hogy fognak fogadni az új csapatban, hogy fogok leégni, hogy találok barátokat, hogy fogom túlélni pestet; de ilyenkor úgy érzem, mindegy.

mért ne gondolnék Rád ezután..?

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat