Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
beadandó pre
A testbeszéd vagyis a metakommunikáció többet árul el minden szónál. Nem bízhatjuk a véletlenre, hogy értjük-e ezt a nyelvet, és mi magunk mennyire folyékonyan beszéljük, mert a szavaknak csupán tömegük van, súlyt attól kapnak, milyen érzelmi-akarati erőtér veszi őket körül. Erre az erőtérre viszont abból következtethetünk, hogy milyen a beszélő hanglejtése, milyenek a mozdulatai, milyen az arckifejezése, milyen a tartása, vagyis azokból az üzenetekből, amelyeket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy döntően ez határozza meg, hogy milyen mértékben fogadják el azt, amit mondunk, mennyire tartanak minket hitelesnek, őszintének. A nem verbális kommunikációban legalább olyan fontos jártasságot szereznünk, mint abban, hogy a világos, szabatos beszéd szabályai szerint rakjuk egymás mellé a szavakat.
szemkontaktus szabályozza a beszélgetést, tükrözi a rangsort, fölkelti a hazugság gyanúját. szem jelzései kulcsfontosságúak, a partner attidűdjének és gondolatainak érzékelésében. pupilla + nézés mikéntje. pupillaműködés független az akaratunktól. vonzerő, hazudozó felismerése, oldalpillantás : érdeklődés, bizonytalanság, ellenséges érzület, társasági nézés: 3szöget zár be a szemek-száj. ártalmatlan, bizalmas nézés: á ez hülyeség itt....
2 amerikai pszichológus: Grinder és Bandler NLP: neurolingvisztikai programozás. látottakra emlékezünk, fölfele nézünk, hallási élmnyre, oldalra, érzéseket idéz fel, jobbra le, gondolatban beszél az balra le.
Barbara & Allan Pease: A Testbeszéd enciklopédiája the definitive book of body language orion books Ltd, London, 2004
Kétségtelen, a szem és a pupilla leleplezheti azokat a gondolatokat, érzéseket, melyeket olykor nem szeretnénk verbálisan közölni.
A szem a nonverbális kommunikáció egyik legfontosabb eszköze, ezen belül pedig a pupillának különösen fontos szerepe van. Egy-egy kommunikáció alkalmával igyekszünk mindig beszélgetőpartnerünk szemébe nézni. Természetes jelenségnek számít, hogy amikor valaki ingerült, dühös vagy meglehetősen nagy izgalmi állapotba kerül, kitágul a pupillája. Ez számunkra is egyértelművé teszi, hogy az illető milyen hangulatban van.
Ugyanakkor nem hanyagolhatjuk el a pupilla szerelemben és az udvarlás során betöltött szerepét sem. Flörtölés és szerelmi játszadozás során tekintetünk izgalmat vált ki abban a személyben akire nézünk. Köztudott, hogy a pupillák különböző fényerősségre változnak, ezen kívül pupillánk saját izgalmi állapotunkról is árulkodik. A pupillaváltozás másik oka abban keresendő, hogy az észlelt személyekre, illetve tárgyakra egyénenként másként reagálunk. Ez azt jelenti, hogy kinyilvánítjuk nemtetszésünket vagy éppen ellenkezőleg érdeklődésünket. Ha valakit gyűlölünk, vagy szeretünk pupillánk automatikusan megnagyobbodik.
Talán az egyik legjelentősebb szerepet mégis akkor tulajdonítjuk neki, amikor párunk társaságában vagyunk. Pupillaméretének változásaiból megtudhatjuk, hogy éppen negatív vagy pozitív attitűdre számíthatunk a részéről. Gondoljunk például arra a jelenetre, amikor egy meztelen nő láttán a férfiak pupillája azonnal megnövekszik, de szexuális izgalmunkat szintén pupillaméretünkkel áruljuk el. Legközelebb tudatosítsuk magunkban, hogy kommunikációs partnerünk a verbális kommunikáción túl, akarva-akaratlanul érzékeli és értelmezi a pupilla által közvetített jeleket.
Tóth Klarissz impulzus.hu
A szem a lélek tükre – szoktuk mondani. De vajon mennyi információ lehet egy pillantásban? A modern tudomány szerint a szem önmagában nem kifejező – hiszen mit fejezhet ki egy lencse? A szemről alkotott benyomásunk gazdagsága e tudományos nézetek szerint csak viszonylagos, és jórészt a pupilla nagyságának, a szem állásának, a szem környéki ráncoknak, a környező arc játékának tudható be. Valóban – ha egy pillanatra gondolatban átalakulunk materialista tudóssá, bizony fogós kérdés lehet: vajon miért gondolják az emberek, hogy a szem a lélek tükre, amikor materialista módon nehéz a szemben olyasmit találni, ami a szemet kifejezővé teheti? Az íriszdiagnoszta ugyan sok részletet lát a szemben, de ezek a részletek vagy alkatiak, egész életen át változatlanok, vagy esetleg egy-egy betegség idején jelennek meg, vagyis semmiképpen sem lehet belőlük kiolvasni pillanatnyi lelkiállapotunkat – úgy tűnik. Akkor viszont honnan ered benyomásunk, hogy a szemből ki lehet olvasni, mit érzünk?
Közelebb jutunk e rejtély megoldásához, ha észrevesszük, hogy a halál beálltakor a szem jellegzetesen „elüvegesedik”, opálossá, kifejezéstelenné válik. Igen, ez az a pont, ahol a lélek távozik, és ez az a pont, amikor a szem is jellegzetesen megváltozik – de nem a pupilla mérete, a szem állása, hanem a szem kifejező mivolta, a szem pupillát körülvevő tengerének jellege változik meg! Ha a halál pillanatában kifejezéstelenné válik, akkor a halál előtt kifejezéssel bír, vagyis itt, a pupillát körülvevő írisz birodalmában kell keressük a szem és a lélek titkát! De hát mi lehet ez, ha egyszer a materialista nem lát itt semmi különöset? Nem úszkál ebben az írisz-tengerben semmiféle kaleidoszkóp-szerű mintázat, amely lelkiállapotunktól függően más-más, jellegzetes mintát öltene! Vagy mégis? De ha igen, hogyan és miféle? Annyi bizonyos, hogy tudtunkkal mindmáig a világon senki sem tud az írisz pillanatonként változó, lelkiállapotunkat jól olvashatóan kifejező mintázatáról. Márpedig ilyennek lennie kell! De mi magunk sem ismerjük ezeket a mintázatokat, létükről sem tudunk, tehát ha léteznek ilyenek, csakis mélytudatunkkal érzékelhetjük őket! Ez a felvetés megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a szemben olvasás különleges fogékonyságot, erős érzelmi ráhangoltságot kíván. Erős érzelmi ráhangoltság állapotában mélytudatunk sokkal jobban képes információt felfogni, mint ahogy azt mi el tudjuk képzelni!
öntudatunk csak a jéghegy csúcsa, belső világunknak öntudatunk csak kis látóterű, parányi fényes foltja. De ha meggondoljuk, hogy pusztán látásunkkal másodpercenként mennyi információ jut belső világunkba, elcsodálkozhatunk! Ismert, hogy a tévé egy képkockáján négy szín, és mindegyik színből két színárnyalat szerepel, azaz összesen 16 féle eset fordulhat elő. A számítógép képernyőjén a kép 800*600 képkockából áll a legkisebb felbontásban is, másodpercenként 20 képet tudunk megkülönböztetni (ezért kell húsznál több képet vetíteni a mozgófilm hatás eléréshez), és így az összes esetek száma 16*800*600*20=153 600 000, azaz 154 millió bit (1 bit= 1 igen-nem válasz információja) éri el agyunkat csak szemünkön át, mégpedig csakis a képernyőről, másodpercenként! Látómezőnk ennél jóval nagyobb, és egyéb külső érzékszerveinken át is jön be információ, nem is szólva a belső érzékelésről. Egyszerű számításunk eredménye, hogy másodpercenként többmilliárd bit ér el belső világunkba! E szám nagyságát akkor tudjuk igazán felfogni, ha meggondoljuk, hogy ennek csak parányi töredékét tudatosítjuk. Tudatunk felfogóképességét mérhetjük olvasással – percenként egy oldalnál sokkal többet nem tudunk elolvasás során megjegyezni, az olvasottakról beszámolni. Egy oldalon viszont 1800 betű szerepel, egy betűnek kevesebb, mint 5 bit az információtartalma, mert öt igen-nem kérdéssel, ha ügyesek vagyunk, ki tudjuk barkochbázni. Egy oldal információtartalma így kevesebb, mint 1800*5=9000 bit, ami hatvan másodperccel elosztva 150 bit/másodpercet ad ki. Ami azt jelenti, hogy tudatunk nem képes feldolgozni másodpercenként 150 bit információnál sokkal többet. Mivel pedig mélytudatunk ugyanennyi idő alatt többmilliárd bit információt dolgoz fel, értelmez, ebből kiválasztja, mely információk kerüljenek a tudatba, be kell lássuk, hogy mélytudatunk több mint milliárd/száz=tízmilliószor gyorsabb, hatékonyabb tudatunknál!
Képzeljük el, hogy szemünk valójában egy folyadékkristály, hasonló a képernyőhöz, csak éppen háromdimenziós, és természetes jelekkel telített. Szemünk fehérjéi a csarnokvízben jellegzetes fehérje-víz alakzatokat alkotnak, amelyek létét csak nemrég fedezte fel a modern tudomány. Ezek a fehérje-víz alakzatok önmagukban parányiak, de összességükben egy mélységgel is bíró, rendkívül finom, részletgazdag képet alkotnak, gazdagabbat, mint bármely festmény, hiszen e mélységbe vezető természetes festmény elemei nem festék-szemcsék, hanem fehérjék. Ha felfogóképességünk érzelmi ráhangoltság állapotában különösen jól tudja megfigyelni szemünk folyadékkristályának képi mintázatait, ezek jellegzetességeiből meg tudja állapítani, hogy milyen lelkiállapotban van társunk, akinek a szemébe nézünk! És ha erős érzelmi ráhangoltság állapotában egyre finomabban tudjuk érzékelni az egyre finomabb részleteket, egyre mélyebben nyílik meg a lélek világa előttünk. Vagyis igazuk van azoknak, akik a szemből olvasni tudnak, akik szerint a szem a lélek tükre: valóban óriási gazdagságú, csillagászati számmal jellemezhető részletgazdagságú információt tudunk kiolvasni a szemből magából!
Grandpierre Attila csillagász megjelent: ELIXÍR, 2004. december/190. Szám, 16-17.
a szem és a csillagok - Utazás a csodák világába
Yale egyetem pszichológusai szemmozgások vizsgálata során megállapították, hogy megolvasható, mire gondolunk éppen.
Belső folyamatok figyelhetők meg. Szemmozgások + érzékelés közben lezajló agyi folyamatok között közvetlen összefüggés van. Élménnyé alakítja mindazt amit érzékel,
http://www.ezoterikus.hu/hir.php?id=1521
http://eletmod.hu/tart/rcikk/j/0/164013/1
"bár a test külsőleg egyre inkább veszíthet előnyös megjelenéséből, ezzel párhuzamosan az ember belső szépségre tehet szert, belső fiatalságra és elevenségre, mely az életkortól független"
|
