Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2010-12-30
Forrás:
Tóth Zoltán: A vakok képzetvilága (Bp, PONT Kiadó, 1997)
Bordás S, Hunčík P: FER (Pozsony, NAP Kiadó, 1999)
http://www.mindentudas.hu/kovacsilona/20061025kovacs.html
Szem-telen ideglelés avagy a szemromlás lélektani hatása
Ahhoz, hogy a külső világ jelenéseiről tudomást szerezhessünk és így lelki életünket a külvilág eseményeihez, jelenségeihez és egyéb hatásaihoz állandóan hozzáköthessük az érzékszerveink biztosítanak kapcsolatot.
Az érzékszervek működési képességének csökkenése a képzetek normális fejlődésének lehetőségeit kedvezőtlenül befolyásolják. Ezt a felfogó típus kérdéseivel foglalkozó pszichológiai vizsgálatok is igazolják, mert kimutatták, hogy az érzékszervek működési képességének vagy lehetőségének korlátozottsága, vagy valamelyik érzékszerv fogyatékossága nemcsak a képzetek fejlődését teszi egyoldalúvá és hiányossá, hanem a felfogó típus fejlődését is (pl.: Bordás-Hunčík-FER 1999).
Azonban nem védhetjük ki, hogy az idő haladtával valamelyik szervünk megbetegszik. Ennek genetikai, életmódbeli, vagy egyéb olyan okai lehetnek, melyek rajtunk kívülről jövő események tesznek lehetővé.
A látószerv a legfontosabb érzékszervünk, hiszen a külvilág érzéki benyomásainak túlnyomó részét közvetíti, a távolról való alkalomszerű észrevevést és egyidejűleg a szín, forma, arány, nagyság, stb. megismeri, felismeri és az érzékelés tárgyát egyidejűleg meg is mutatja. A szem a lélek tükre, a különböző érzelmek, mint a düh, félelem, bosszúság, közönyösség vagy szeretet rögtön felismerhetők benne.
Szemeinknek többféle jelentőséget is tulajdonítanak,
Már Szokratesz és Platón is kijelentette, hogy a testi betegség nincs lelki betegség nélkül.
egyes pszichoanalitikusok és természetgyógyászok (pl.: Kurt Tepperwein) a test és lélek kölcsönhatásait vizsgálják, az embert egészként, hollisztikus lénynek tekintik, és a testi szinten megnyilvánuló betegségek okait a lélekben keresik, így keresve választ illetve megoldást a kialakult kórra.
mindenki másként éli meg a betegségét. Lényegében energiáról, Freud szavaival libidóról vagy életerőről van szó, mely többféle területen gátlódhat, így előidézve különféle szomatikus, kóros, vagy egyéb, lényegében többféle betegséget. Ha ezt a gátlást nem sikerül föloldania az egyénnek magának, az élet szembesíti betegség formájában a várható következményekkel. Ily módon felszólítja a sors, hogy megtegye a szükséges lépéseket. Csupán tulajdon döntésünktől függ, hogy hajlandóak vagyunk-e fölismerni a problémát, vagy a betegségben és szenvedésben telő hétköznapokban élünk tovább. Hiszen ha képtelen vagyok okulni a felismerésből, rákényszerítem a sorsot, hogy további oktatásban részesítsen. A tünetek nyelvén nem csak azt jelzi nekem a test, hogy letértem a helyes útról, de azt is megmondja, hol zökkentem ki a természet rendjéből, s mit kell tennem, hogy a megbomlott egyensúly ismét helyreálljon.
(tepperwein: Mi árul el a betegséged?)
Az időskorral nem feltétlenül jár együtt a betegség, feltéve, hogy az ember az élet folyamán megtanulta a maga levkéit. Az időskor sajátos feladata, hogy az ember szabaddá tegye magát. Szabaduljon meg a bosszúságtól, félelemtől, csalódottságtól, sérelmektől, tulajdon múltja kínzó emlékeitől, makacsságától és csalfa reményeitől. Így élve az évek múlásával egyre szabadabbá és könnyedebbé válhat, s egyáltalán nem esik majd nehezére búcsút intenie az életnek, szeretteinek.
(Tepperwein: Mit árul el a betegséged?)
A távollátó egyének a messzi tárgyakat jobban ki tudják venni, mint a közelieket, mégse képesek mindig határozottan felismerni is azokat. E jelenség hátterében két ok rejlik: a szemgolyó zsugorodása és/vagy a szemlencse megkeményedése. Ez utóbbi esetben időskori távollátásról beszélünk; az emberek többségénél 40-50 év között fokozatosan megkeményedik a szemlencse, elveszítvén így azt a képességét, hogy rövidebb távolságokra rugalmasan beállítódjék. Természetgyógyászok (pl.: Kurt Tepperwein) szerint a távollátás lelki okaként a visszafojtott düh és méreg a felelős, ami nem tud megnyilvánulni; illetve hajlam, hogy valami fölött szüntelenül „szemet hunyjunk”; és a szellemi-lelki magatartás megmerevedése során alakul ki ez az állapot. A távollátás az erősen extravertált magatartástípusú személyeknél fordul elő, mely nem tud megnyilvánulni a neveltetés, környezeti hatások és társadalmi beidegződések következtében, így mintegy belefagy az izomzatba. Ez a lelki-szellemi téren jelentkező megmerevedés az időskori távollátásban bontakozik ki. Az ember tudati világának középpontjávan az élet valóban fontos dolgainak kellene állniuk. Csak úgy tudjuk megőrizni lelki és vizuális mozgékonyságunkat, ha kikerüljük a merev, megrögzött nézetek és megszokások csapdáit, ami végső soron a szemünkre is kihat.
|
