Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2011-02-02
kétezer tizenegy február kettő.
úgy telik az idő... pedig nem vagyok vidám. ha az vagyok, akkor is gyors, ha várok valamit, az is hamar eljön, szóval az idő gyorsasága nem változik, bár lehet, hogy csak az eseménytelen napok miatt tűnik úgy, mintha minden hamar eltelne. de egyébként várok valamit, a nyarat, a barátommal való találkozást, várom amit várni lehet, várom, hogy teljenek az évek... és mégse várom teljesen, mert mégis valami miatt nem akarom, hogy elteljenek az évek. vágyódom talán az ismeretlen után, mert még nem tudom hogy mi az, és akár lehet jó is, de ugyanúgy rossz. kíváncsi vagyok, mi lesz belőlem 10 év múlva, ki leszek, hol leszek, kivel fogok élni, kik fognak élni a szeretteim közül, vagy én élni fogok-e egyáltalán, mert semmit nem lehet tudni. hogy alakíthatnám teljesen én az életem, ha nem csak magamat írom bele, hanem mást is? és ha az a valaki, akit belevéstem a történetbe, egyszerűen kiszakad a szövegből? de nem miattam, lehet, mert nem akar szereplő lenni. tapasztalja az életet velem, eleinte még tetszik, aztán megunja, és kilép. végülis megteheti. ha nincs szeretet, a gyűrű nem elég erős kötelék ahhoz, hogy összetartson. és nem is kell erőltetni akkor már. ha már a két mágnes vonzóereje megszűnt, felesleges közel helyezni őket, mert úgyse lesz jó. és az a szegény elhagyott mágnes egyedül fog bóklászik a mágneses mezőben és várja amíg egy olyan töltésű mágnest nem talál, akivel száz százalékban passzolnak:D de mi van akkor, ha nem is akar mást? ha nem is tud másra gondolni? mert az elektronjai meg azok a bigyuszai csak az ő egyetlen mágneséhez vonzzák, és nincs más rajta kívül.. és ha az a mágnes, akivel összekapcsolódott, őt elhagyná, bele is halna. belül. szétesne teljesen, kihullanának az elektronok meg a neutronok és mintha nem is létezett volna, csak egy élettelen test, aki létezik az ürességben, egyedül..
na nem akarok én a rosszra gondolni, mert hát reménykedni kell, bízni, csak vigyázni, hogy meg ne csaljon a remény, mint Csokonai versében ;)
|
