Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
dont do it again!

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		dont do it again!

megint? hitegess, hogy semmi baj és minden rendben lesz, aztán pedig mikor már megnyugodtam és kezdtem hinni a gyógyulásban, akkor szúrj szíven, hogy mégis baj van.. annyira ingadozó a "kedélyállapotom".. néha még egy vesztes meccs után is vidám vagyok, hillsong számokat hallgatod és örülök, elmosolyodom, ha elsétál mellettem valaki és kisgyerekkel.. máskor pedig tényleg nem látom értelmét az életnek.. pontosabban az Életemnek.. én mit tudok felmutatni? semmit.. se embereket, akiknél valami pozitívat elértem, se mást.. itt vagyok, mint a világ csődje, és érzem, hogy nem lesz belőlem semmi, és rossz érzés várni, hogy bekövetkezzen ez a semmi.. közben pedig az emberek, akiket tényleg szeretek - vagy inkább pontosítanék arra, hogy akik TÉNYLEG szeretnek, megbetegszenek, kórházba kerülnek.. annyira félek bemenni a kórházba.. ugyanakkor szeretném meglátogatni, de.. csak sírnék végig, és olyan rossz volt a papánál is, mert nem tudtam mit mondani, csak hogy "szia papa" és már sírtam a maszk alatt.. kérlek Istenem, ne csináld ezt újra.. az én életem teljesen fölösleges, menjek inkább én. az egész világ jobban járna. és kis önzőség is van benne, mert nem akarok szenvedni tovább a szeretteim hiányától.. múltkor elhittem, hogy segítesz, de nem tetted.. és nincs semmi jogom, hogy megkérdőjelezzem a történéseket, de emberi létem miatt felfogni nem tudom..és elviselni sem.. szóval most.. most.. legyél velem. mert úgy igazán senki más nincs. eddig az egész életem csalódásokról szólt. először a "társakban", társadalomban, fiatalokban, akik azt várják tőlem, hogy olyan legyek, mint ők, pedig én soha nem leszek - ez az egyetlen dolog, amit valamire tartok magamban és amire büszke lehetek és leszek - aztán Istenben, ha mondhatom ezt, de ezen az egyen túl tudtam lépni, mostanában pedig azokban, akiknek ritka dolgot adtam magamból, a teljes bizalmat.. visszaéltek vele, hát ennyi. "ne kímélj, ne is vigasztalj, jobb, ha az ember tapasztal". mindenki egyedül van belül. bár az egyik "törés" kellett az életemben, hogy ráálljak egy másik, normálisnak mondható pályára. anyának az akksijával volt valami, ezért próbaképp átraktuk a kártyáját az én régi mobilomba. benne voltak a régi képeim, videóim, hangfelvételeim és az smsek. mentett smsek. kerek 5 másodpercre volt szükségem ahhoz, hogy kitöröljem. és ez jó érzés. sajnos a fejemből nem lehet gombnyomásra törölni őket, de legalább már nem hívom elő olykor-olykor. és így sokkal könnyebb továbblépni, mint egy hazugságban reménykedni, ami felszabadító érzés. lezárni egy korszakot, amire emlékezhettem volna nagyon szép emlékként is, ha hagyják, hogy elmúljon, de most csak röhejes. a legröhejesebb az egészben persze én vagyok/voltam. és ha meg akarnék szabadulni az elmúlt 1 évtől, mint hazugság, és az elmúlt 4-5 évtől, szintén mint hazugság, akkor ott vagyok 14 évvel. az vagyok, aki addig voltam, mert ezzel ellopták az utána lévő életem. mondhatni furcsa érzés így élni. egyszer talán majd írok egy könyvet - a címe az lesz, "A lúzer lány" - vagy közvélemény-kutatást tartok, hogy hány embert ért hasonló sokk, ráadásul "egyszerre" kettő, és ki hogyan dolgozta fel vagy lépett túl rajta. mert kíváncsi lennék rá nagyon. mert nekem fogalmam sincs, mi ennek a menete. hogyan kéne éreznem magam, mit kéne csinálnom. és ilyet az ember nem szívesen mesél el senkinek - főleg mert akinek elmesélné, az szúrta hátba, karba, lábba, fejbe, oldalba,gyomorba, szembe, szájba, fülbe, SZÍVEN. tehát maradok én, a kis fejecském tele buta emlékekkel, a behatárolt felfogóképességével, a naplócskám, ahová negyedannyi dolgot sem írok le, ötször annyi szépítő mázzal, mint amit valójában érzek és gondolok, és öö igen, ennyim van. szóval e remek helyzet mellé lehetek még akár őrült is, hogy sikeresen megtárgyaljam magammal a dolgokat, jó ötlet. de mivel nem akarom életem hátralévő részét önsajnálattal, önmarcangolással és az állandó kiszolgáltatottság érzésével tölteni, így hát elfojtom. 10 év múlva találkozunk, meglátjuk, mi lett éva nevű pszichiátriai esetünkkel.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat