Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2012-06-17
Hello!
Leültem írni, csak közben kicsit elszállt az ihlet. Vagy a kedv..?
Nem beszéltem Brigiékkel a stranddal kapcsolatban. Gondolom azt várták, hogy majd felhívom őket, mivel nekik fix volt a program, én viszont nem döntöttem el. Én meg nem telefonáltam, mert fél 11-re sikerült életre kelnem, ami igen-igen késő volt a megbeszélt 7-8-hoz képest. Nagyon kedvem sincs menni bizonyos okból, de az lehet, hogy jövő héten ha lemegyünk Velencére, megoldom. Bár nem biztos hogy akarok menni, végül is átmegyek Ádámhoz, ott is tudok napozni is, fürdeni is... Mindegy. Meglátjuk. Majd.
Viszont így ráérek alkotni. Pazar. :]
Szerda óta nem írtam.
Csütörtökön nem volt semmi extra, mivel szerdán egész nap rossz kedvem volt - bár keddhez képest még istenes volt a helyzet -, csütörtökön fogtam magam és kimentem Janinak segíteni. Először a csapnál térköveztünk, utána meg elöl. Tűrhető volt, akkor is meleg volt, de nem ennyire, mint most. Aztán nap végére tök hulla voltam, igaz, hogy tisztára dzsuvás voltam, de nem volt kedvem zuhanyozni, úgyhogy megnéztük az Anyád Napját anyuval, aztán bedőltem az ágyba aludni.
Másnap se volt semmi különös, dög meleg volt, úgyhogy nem nagyon segítettem Janiéknak. Este meg fura volt. Elmentünk öten, Brigi, Ádám, Jani, Ádi meg én a Magyarba. Arany péntek lévén Ászokat ittunk nagyrészt, csocsóztunk, meccset néztünk meg beszélgettünk. Egész jó volt, de nagyon nem volt semmi extra. Jani azt mondta, ne igyak, mert akkor én hülyeségeket fogok csinálni... Ezt eddig is tudtuk.
Ja, erről jut eszembe, tegnap, mikor álltunk sorba az aranymúzeumhoz, Ricsivel beszélgettünk a vízitúráról, meg szóba került Berettyóújfalu (meg a Peti..):] meg ilyenek. És egyszer csak így azt mondja, hogy azért haragszik rám, mert felültettem a Karcsit...
Teljesen lehaltam. :D De tényleg. Mindenki tudja, aki egy kicsit érti azt a helyzetet, hogy egyikünk sem akart semmi komolyat. A Karcsinak esze ágában sem volt velem összejönni. Ahogy nekem se vele. Ittunk, berúgtunk és hát..ennyi. :D Meg így mondja, hogy én másztam rá és hogy így meg úgy. Tökre kiakadva kezdtem el magyarázni, hogy ez ennyi. Szerencsére Brigi egyetértett, így sikerült meggyőzni Ricsit.
Hozzátenném, nem is emlékszem milyen volt a Karcsival, erre nem lenne sok értelme alapozni egy kapcsolatot...
Szóval fél 12-kor fogtuk magunkat és elindultunk haza. A villamoson volt egy vicces srác, aki megkínált minket füves cigivel.. :D
Aztán hazafelé semmi. Jó Ádámmal vonatozni is, mert ő annyira megbízható, hogy nem alszik el, felébreszt mielőtt le kell szállni, figyel, estébé.
Itthon meg ismét bedőltem az ágyba. Izgisek az estéim. :D
Tegnap meg Janiék térköveztek, én meg itthon voltam, nem nagyon csináltam semmit, későn keltem, felhívtam Brigit hogy hova menjünk meg mikor, ilyenek. Végül szóba került a Sziklakórház, meg 5 óra, de fél 8-kor találkoztunk a homokóránál.
Amúgy már párszor megvolt, de ismét megvan a tapasztalat. 2-3 helynél nem érdemes többet betervezni, mert egyrészt dög fáradt leszel és élvezhetetlenné válik, másrészt megunod a tömeget. Végül a Műcsarnokban vettük meg a jegyeket, mert ott nem voltak sokan. Én tök jól éreztem magam, amíg meg nem érkeztünk a Műcsarnok bejáratához. Ez kb 10 perc volt. Maximum.
Ott pedig..beszélgettünk és megláttam a Zolit... És így neeeee, nem akarom!!!
Rögtön Brigi fülébe súgtam az infót, háttal fordultam a bejáratnak - szerintem feltűnően, de nem vett észre - és magyaráztam, hogy akkor mit akarnak, hol, jegyek, estébé. Mindegy, csak ne kelljen felfelé mennem a lépcsőn vele szemben. Meg a nőjével. Vagyis akivel volt.
Így utólag elgondolkodtam. Mikor utánuk néztem, láttam a lányt. Jó alak, vékony lábak, magasított derekú rövid nadrág, valami felső. Oké, jól nézett ki, de semmi extra. Zolin rövid nadrág, kockás ing és fényképezőgép. És úgy mentek, hogy beszélgettek, de semmi. Semmi belsőséges mozdulat, kézfogás, szeretetteljes megnyilvánulás. Nem mintha a Zoli ebben jeleskedne. De akkor is.
Azt nem hinném, hogy első randi lett volna. Meg - ha csak nem hazudott - ő nem sok nővel találkozott, így arra jutottam, hogy ez most egy hosszabb dolog lehet. De basszus.. Nem lehet fél évnél több. Fél év alatt azért nem jutsz el oda, hogy hozzá se érsz a másikhoz. :s Ha csak nem nagyon kezdeti szakaszban tartanak, mondjuk 2-3 találkozó, de akkor meg a Szépművészetiben tapasztalt derékátkarolás fura. Persze lehet a csaj is olyan, hogy nem igényli a testi kontaktust - teszem hozzá, milyen nő már az ilyen -, a Zoli is és ez így jó nekik.
Na igen, szóval megvettük a jegyeket, de a Műcsarnok nekem túl kortárs, ezt már mondtam, nem is voltunk benn sokáig. Átmentünk a Szépművészetibe, a fotós kiállításra, amit már meg akartam nézni, terveztem is, hogy elmehetnénk a Danival, de aztán annak is vége lett. :D Úgyhogy kimaradt. Most viszont Múzeumok Éjszakája kiadásban élvezhetetlen volt. Minden képnél 3-4 ember, nem férsz hozzá, nem látod, nem érted. És Zoli..
Persze sejtettem, hogy megnézik, de gondoltam hátha mégsem. Én meg terveztem már, hogy megnézem.
Ricsi azt mondta, szóval ezért mentünk be.
Valami furcsa módon persze benne van, hogy látni, hogy vegyen ő is észre, reakciót várni, ott lenni, de mégsem. Igen, benne van. Miközben az egyik felem akarja, a másik ezerrel tiltakozik, visszakozik, fél, ideges, zavarban van. És mégis. Tudja, hogy a fal másik oldalán ott áll és elindul, dübörög benne a nem. És mégis igen.
Milyen ember vagyok én, hogy az értelem vezette döntésekkel szemben mégis odamegyek, ott akarok lenni. És legszívesebben akár rá is köszöntem volna, mert ha 2 értelmes ember vagyunk, akkor nincs is benne semmi. Csak mivel így váltunk el...
De talán az is benne van,hogy a Zolit is zavarjam meg. Egy kicsit jussak eszébe, lássa, hogy én attól még, hogy neki nem voltam jó, lefogytam, mosolygok, élvezem az életet a barátaimmal. Milyen fasság... :D Úgysem érdekli, csak magamnak bizonygatok valamit eszementen nyakatekert módon... :D Hogy de én jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok. Hogy a végén kijöjjön, hogy a fenét, te hülye pöcs, cseszd meg. :D
Na szóval, furi volt. Pláne Zoli reakciója. Amúgy lefogadom, hogy őt jobban megzavarta az én jelenlétem, mint engem az övé. Már csak azért is, mert én tudtam, őt meg váratlanul érte. :]
Na mindegy, végigszaladtunk a kiállításon, nem volt semmi különös.
Egyébként eszembe jutott, hogy milyen lenne pl a Danival összefutni, ő vajon szereti-e az ilyesmit, ilyenek. Mindez még mielőtt mentünk. De a Zoli...ő nem jutott eszembe. :D
Amúgy durva, hogy ennyire egy helyen, egy időben, egy érdeklődés. Persze..fotózás..nála normális, nálam meg..szokatlan, de hát mit tegyek, ha sok minden érdekel.:]
Na utána elsétáltunk az Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumhoz. Kicsit sokat kellett sorba állni, de nagyon szép dolgok voltak kiállítva. Nekem főleg a gyűrűk tetszettek. Meg a mindenféle drágakő berakásos dolgok.
Most néztem meg ezt a fickót. Fiatal korában diplomata volt, a műkincseket másfél millió dollárra becsülik.. Nem semmi. De tényleg nagyon szép volt, de nem csak a kiállított dolgok, hanem az épület is. Egy pazar hátsó kerttel, csobogó, minden. Nagyon komoly volt. :] Tetszett. Pláne mivel az én ötletem volt, hogy oda is menjünk. :]
Utána Janiék elmentek, mi néztük egy tűzzsonglőrös bemutatót, Ricsi megállapította, hogy az emberek bunkók, és elsétáltunk a Közlekedési Múzeumhoz. Ott megnéztük a Titanic 100 kiállítást, az nekem nagyon tetszett. Utána volt egy olyan, hogy technikai fejlődés a dualizmus korában, azt is megnéztük. Érdekes volt. Olvastam egy leírást Mechwart Andrásról. Kikkel dolgozott együtt, nagyon durva.
Az a kemény, hogy mennyi okos emberünk volt, akiknek milyen újításaik voltak. És az a baj, hogy mi magyarok csak azon vagyunk képesek keseregni, hogy bezzeg Trianon előtt, bezzeg mikor a Ganz gyár a fénykorát élte és a többi...
Pedig ma is van annyi okos ember itthon, mint akkor. Csak nem vesszük észre őket, nem tudnak érvényesülni. Ma is lehetnénk nagyok, ha akarnánk és csinálnánk. De nem, mi csak kesergünk. Fasza egy mentalitás...
Persze én tudom, hogy atlantista politika, EU, seggfejek az államvezetőink, estébé. De akkor is.
Na mindegy, nem fogom itt megváltani a világot. :]
Szóval a közlekedési múzeum után - ahol Ricsi megszerelt egy mini vasúti izét - átmentünk a Zsinagógába. Közbe eltévedtünk, nem tudtunk leparkolni, stb.
Aztán bejutottunk nagy nehezen. Annyira nem volt nagy durranás, nagyon szép volt persze, de semmi különös. Annyi, hogy mivel ez egy szép és híres épület, érték látni. Véleményem szerint legalábbis.
|
