Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2012-07-19
kérdések...
egy: a te telefonod miért működik de az enyém miért nem ?
kettő: te miért mondod, hogy sok itt az olasz mikor nem feltétlen
három: hol van itt tesco ?
négy: miért érzem úgy, hogy igazából ti még sosem jártatok itt
öt: jó, ez egy hatalmas város, biztos én nem jártam arrafele amerre ti
hat: miért nem kísérsz haza ...?
ellene vagyok a házasságnak
mert nem hiszem hogy az ember megtalálja a párját, egy olyan embert akivel önmaga lehet.
mert ha olyan emberbe szeret halálosan bele, aki mellett nem lehet önmaga,
mi a fene az a halálosan ??
minden egyes alkalommal amikor szerelembe esünk azt hisszük hogy akkor vagyunk a legszerelmesebbek és soem voltunk soha szerelmesebbek és ez a szerelemérzet elhomályosít minden eddigit
az én problémám az h egyszerre egyazon időben akarok sokfelé kitérni az adott témában mert ahogy haladok úgy bontakoznak ki a szálak, én vagyok a pici gyertyák csonkig égnek.
lehet hogy elfelejted mit is éreztél a másik iránt és emiatt hiszed h szerelmesebb vagy ?
én eddigi szerelembe eséseim közül csak egyet tudnék kiemelni és azóta estem kétszer is szerelembe, és azt kell mondjam a legutóbbi volt legközelebb ugyanahhoz az érzéshez. de szkeptikus vagyok alapvetően és talán ezért vagy talán csak azért mert az ember tud dolgokat a semmiből, anélkül h alapja lenne, tapasztalata, csak egyszerűen tudja és kész, érzi. tehát így én is tudom, hogy lesz ennél nagyobb szerelem is amit át fogok élni. és szerintem nem egy.
de az az egy, amit kiemelek, abba szó szerint kicsit megszakadt a szívem. a szakítás után visszafojtottam a sírást, lenyomtam magamba mindent, erővel, fájdalmat nyomtam le fájdalommal és az egyik szívbillentyűm megkukult. vagy legalábbis a szakítás után jött ez ki igazán, mondom, szkeptikus vagyok
én azt akarom mondani, hogy honnan tudhatjuk h ő az igazi, hogy ez az igazi szerelem
igazából nem csak a szerelem teszi igazivá
kell hogy legyen mögötte rengeteg dolognak
közös dolgoknak
amiken együtt mentek át,
kölcsönös tisztelet és becsület, bizalom
hogy jót akarunk a másiknak
és nem azért vagyunk vele, hogy ő ott legyen nekünk, hogy birtokoljuk, hogy érezzük hogy szeret
hanem azért vagyunk vele, mert szeretem önzetlenül, tisztán
az emberek önzőek és általában birtokolja a másikat, az egója miatt, alapból ilyen nem direkt csinálja, számára ez a szerelem, hogy te adsz neki mindent, ő meg... ha neked van szükséged valamire meglátod mi lesz... mert szerintem elkeseredik, hogy szomorú vagy, de nem tud mit tenni h fölvidítson, ezért totál elbúsul mert nem tud fölvidítani, az egoja sérül és rád vár a feladat h jókedvre derítsd, mert ő nem tudja ezt megtenni neked, mikor szomorú vagy. aztán bűntudatod lesz és többet nem mondod, nem mutatod ha szomorú vagy, és mit fogsz tenni a bánatoddal ? valaki másnak öntöd ki, és ez nem feltétlenül a legjobb barátod ugyanabból a nemből, ami ugye bármelyik esetben féltékenységet szül a párodból. már ha kiderül, és biztos kiderül, mert általában az ember ahhoz kötődik jobban aki mellette van a bajban, ami azt eredményezi h eltávolodunk a szerelmünktől affelé aki vigaszt nyújt, vagy csak osztozik a szomorúságunkban, aki megért, nem pedig besértődik és tőlünk várja a vigaszt ha nem tud megnyugtatni bennünket.
tehát visszatérve a gondolatom gyökeréhez az ember párt választ magának és az úton eltűnnek magából a darabkák, megváltozik a másikért, ami azt jelenti h másnak adja ki magát mint aki, ezzel becsapja a párját, és elveszti önmagát. ennek így semmi értelme
mert egy nap felébredünk h már azt se tudjuk ki néz vissza a tükörből, az ember elkezd kutatni a múltjában h mi történt hogy rontotta el, és elfordul a párjától, máshol keres, mást keres...
vagy tényleg van aki "azért szeretlek aki vagyok melletted"
mert jobb emberré tettél,
van ilyen ?
jobb emberré tettél de igazából tudom h nem vagyok ilyen csak temelletted mert te megváltoztatsz valamiért de én nem vagyok ilyen.
erre mikor jövünk rá ?
mikor jövünk rá h ez az ember jobbat érdemel ?
és önzetlenül átadjuk valaki másnak, akivel tényleg jobban passzolnak.
mindenki hatással van a másikra, de hogy mennyire... és h mennyire vagy mennyi ideig tűrjük...
nekem bűntudatom lenne ha másnak adnám ki magam mint amilyen hülye vagyok valójában.
van hogy nem beszélek mikor kéne
alapból nem beszélek ez igaz de van amikor beszélnie kell az embernek
namármost ott van egy srác aki tetszik és ez baj mert tetszik tehát zavarban vagy, és nem akarsz olyanokat mondani neki amitől beégsz, ezért inkább alig szólalsz meg, énrészemről ha mégis megszólalok írtó nagy baromságot mondok, szokásom szerint mivel én a bolond lány vagyok, ezért lehet engem imádni, ami miatt persze röhögőgörcsben fekszünk mind a ketten, de azért én égek persze. nemszámít.
én szeretnék ilyenkor nem mellette lenni
ha meg nem vagyok mellette akkor hiányzik.
de ha olyan embert találunk aki tényleg így szeret minket önzetlenül ahogy vagyunk ?
szerintem nem létezik ilyen ember
főleg nekem nem
mert én nagyon szeretem a szabadságot mert még én sem tudom h mit akarok igazán
és ha valaki nagyon beleférkőzik az intimszférámba, úgy érzem h fojtogat és ezzel meg is hal a kapcsolat.
ha nem ad elég teret a levegővételre
hogy kiélvezhessem a jelenlétét de kiélvezhessem az egyedüllétet is, egyensúlyozás...
épp ezért nem kell nekem szerelem se pasi se olyan aki gyűrűt akarna húzni az ujjamra, mert én nem akarom h bárki betörjön az intimszférámba
amit én most elmondtam az azt tükrözi h én azt akarom , hogy legyen egy barátom akivel együtt alszom és együtt szexelek meg megbeszélek mindent de semmi komoly
kockázat nélkül nem fog az ember révbe érni
és ez sérülésekkel jár
mindig mindkét fél részéről
de tudjuk h nem direkt csináltuk mert ha direkt csinálnánk nem lennénk együtt
miért beszélek én erről
ellene vagyok mert nm hiszek benne
mert az ember amúgyis változik
mindig változik
és ez önmagának is új nemhogy a párjának
vajon tudnak lépést tartani vele ?
már mindkét fél
a változással
és vajon nem lesz-e sok
az volna a lényeg h nem halunk bele, továbblépünk és túléljük, talpraállunk, segítjük egymást. de leblokkolhat minket...
nemtudom......
azt tudom h én hogy működöm, tudom milyen pasik tetszenek, milyen legyen a hajuk, a szemük, a borostájuk...
tudom hogy lehet akármennyire nem jóképű, lehet akármennyire dagi is, lehetnek akármilyen titkai is, pl h menyasszonya van, erősen vonzódom hozzá, mert nyáron született. és egy bizonyos dátum szülöttéért mindent fel vagyok képes adni
érdekes és tudom h még nem ismertem fel minden efféle tulajdonságomat... de van egy pár vonás, nem csak a nyári pasik meg a hajmosás és a szar idő közötti kapcsolat...
|
