Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
A feleségem története

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		A feleségem története

Störr kapitány feljegyzései.

"Persze nem szép tőlem, hogy épp itt hozom fel ezt, de mit teketóriázzak? Én akkor ilyen voltam. Nekem a házasság sem volt akkor nagyobb szentség, mint a sárgarépa, mondjuk. A szentségeken rég túl voltam - vagy azt hittem legalább. (S hogy aztán ez mégsem egészen úgy volt: épp erről szól ez az életírásom.)"

A galamb papné - pipa
Aranysárkány - pipa
most pedig ez. 400 oldal, de valahogy több kedvem van hozzá, mint a kb 600 oldalas grammatika tankönyvhöz és a gyakorlóhoz. pedig semmi másról nem fog szólni, mint arról, hogyan gyanakodott egész életében Störr kapitány arra, hogy a felesége megcsalja.
mégis, ez az egyetlen vizsga, amit szinte várok. imádtam a tanár óráit (egyébként is nagy koponyának tartottam a tanárt, ő szerkesztette azt a mindentudó tankönyvet is - amit még sosem fogtam a kezemben:D). és nagyon szimpatikus dolog, hogy a primer irodalomra megy rá - tehát nincs kifogás, hogy ezt Pont nem olvastam, bocsika - és mellé elég az, amit órán elmondott, nem kell agyzsibbasztó szakirodalmat olvasni hozzá, ami rengeteg idő lenne egyébként is. kár, hogy előtte még lesz 3 vizsgám.. sőt. basszus, 4. akkor miért is erre olvasok????!!! :D

http://www.youtube.com/watch?v=LJTNxnMx3j0
just listen and read

"- Oh, a szemtelenek - mondta még utóbb is, forró arcát odaszorítva kezemhez. Aztán elpirulva: - Azt senki se tudja, hogy te milyen vagy. Csakis én. --
S ez az, amiről szólani akarok. Mert, hogy nem volt akkor közönyös irántam, ebben biztos vagyok. Érzi azt az ember. Sőt, sőt éppen ezt a jelenetet: a szeme villanását s az arca forróságát szoktam én magam elé idézni, valahányszor rám jött a kételkedés, hogy egyáltalán van-e a képzeletében érdeklődés a személyem iránt.
És most erre is gondoltam. Ezért is nem szóltam semmit, akármilyen boldogtalannak látszott, mikor benyitott hozzám a köpenyében. Semmit se kérdeztem, nem néztem a szemébe, s nem kutattam a titkai után. De más okból sem. A nagy leszámolásokat és sohase szerettem, sem a végleges nyilatkozatokat.
- Ha akarod, még őszintébb leszek - mondta nekem egyszer egy hevesvérű társam a tanfolyamon. S én már akkor is ezt feleltem neki: - Szükségtelen. Olyan nagyon őszinték mi ne legyünk egymáshoz. - És ma is ezt vallom. Mert mi a vége? Minthogy egyik se tud a másik igazával mit csinálni, ki-ki a magáét hangoztatja tovább, s így haladnak párhuzamosan a Semmi felé."

"No persze - mondtam én -, könnyű magának, de mit tehetek én arról, hogy ilyen rút óriás vagyok, hogy nem illik a kezembe sem a rózsa, se valami finomabb dolog, legföljebb a vöröshagyma vagy egy tehénnel a lába... - Próbáltam olyat kitalálni, ami mulattassa, de nem mulatott. Félénken nézett rám. Mint aki jót akar nekem, s talán tudja is a módját, de kifejezni mégse meri. Végre megszólalt:
- És mit tehetek én róla, hogy olyan rossz vagyok - mondta csendesen, és szemeiben megcsillantak a könnyek.
... - de mikor ezt hallottam, Isten tudja, mi fogott el? érthetetlen roham volt ez, ma se vagyok tisztában vele. Vad erővel jött rám, s mintha ki akarná tépni a szívemet. Röstellem is elbeszélni. Sírva fakadtam."


"Mert hogy az embernek nem jó itt, abban én sohase kételkedtem. Nemcsak a véleményem ez, a véremben van ez a vélemény. Hogy keserves tréfa ez a világ, s hogy embernek lenni gyalázat. mert visszaélés van itt az ember lelkével, amely adatott néki, mert becsapták itt és hitegették, ígértek neki mindenfélét. Hogy is kell ezt kifejezni? A léte fontosságát, sőt, az örökkévalóság igényét hordja magában, s mi a sorsa? Félelem és futás, az életveszély rémülete s a lét első percétől fogva - meg lehet ezt érteni valakinek? Hogy ezt a kölcsönkapott kis tüzet állandóan a kialvás fenyegesse? S mit tartsak a többiről?

Magamba gyűjtöm az emlékeket, mint az akkumulátor, egy részét mégis elveszítem, a másik átalakul, átformálja a távolság és az idő, s az egészről senki se tud, és én magam se hiszem el a végén.

Egyszóval, a lélek számára felfoghatatlan ez a világ, ide akarok én kilyukadni, hogy NEM EZ A HAZÁJA, mert más van itt, mint amit ő várt és akart.."

"Sétáltunk. Mert azt is kellett, rengeteget kellett sétálni vele, Isten tudja, mely okokból? Úgy látszik, a lelke sok mindent hozott azzal összeköttetésbe, hogy ő sétálhasson." :DD

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat