Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
how true

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462
how true

"no, szóval ő egyszer így tanított:
Hogy a bánat árkokat váj ám az emberi szívben, s ezek aztán megkövetelik a magukét, s meg akarnak telni megint. A bánatot követelik. S így nem találja némely ember a nyugságát soha többé, és semmiben a világon."

"Csakhogy ez se volt éppen tetszésemre, gondolni lehet. Mert nem így akartam. Mert nem akartam én ennyire rosszul bánni vele.
Írtam hát neki, most már én. Nem szeretném, hogy így váljunk el. Nagyon fájlalnám, tegye hát lehetővé, hogy még egyszer lássam. S ő csakugyan eljött. S mondhatom, nagyon megerőltettük magunkat mind a ketten: ő jó volt és igazán engedelmes, amilyen soha még. Magam pedig majd megbolondultam, úgy igyekeztem, de hiába. Minthogy az ilyesmi hiábavaló.
Nem tudtunk már egymással mit csinálni.
Mert így van ez. Nem jó az embernek olyasmi után futni, ami elmúlt. Ügyetlen voltam. Azt mondtam neki, hogy mindig emlékezni fogok rá, s az ilyesmit nem jó hallani. Ő pedig útnak eresztett. S ha nem is valami derűsen - de meghalni utánam már mégsem akart. "

már 31. van.. ma kéne számot adnom magamról, magamnak.. ugyanaz lesz a vége, mint mindig.. sitting alone in the dark,listening to music and crying.. lesz valaha olyan év, aminek a végén azt mondhatom majd mosolyogva: igen, Boldog vagyok ?

lets see..

ez a könyv magába szippant.. mondjuk nem kéne közben evanescence számokat hallgatnom talán..
" "Úgy látszik, ez a sorsod. Tanulj meg hát egyedül élni." S még hozzá is tette: - "De véglegesen és egész egyedül." "

"mert erről is szó van benne: hogy mit tesz az, megszabadulni magunktól. Nos, így éltem én akkor. Mintha már nem is volnék a világon. S boldog voltam."

"Mert eddig is úgy volt, hogy soha többé, mégis olthatatlan volt bennem a remény, hogy ez csak ideiglenesség, mert egyszer még beszélgetni fogunk. Ha nem is itt, egy másik életben. Szelíd érzésem volt erről. S nagy nyugalmat ígért, véglegeset.
S innen a fogadalom. Mert rémítő volt ez a rengés. S ez az, amit hiába próbálnék megmagyarázni. De minek is? A szenvedésem úgyis csak az enyém, tanulsága csak számomra lehet, s a szenvedések igazságát csak az ismerheti meg, akinek muszáj, aki átéli. S hiába fogadkozom újra, hogy erősebb leszek ezentúl, a szó csak szó marad, s ezt már nem akarom."

" És mégis, holott annyi minden állt már köztünk az időben, ővele magával énbennem semmi sem történt. Valamely elvarázsolt vagy megdermedt csendben lakott a szívem szomszédságában, egy másik szobában valahol - mondjuk úgy -, ahova csak be kellett volna nyitni, s ott volt ő, nagy csendbe merülve, s olvasta furcsa könyveit. S ez csak most derült ki, bizony, annyi évek után, hogy velem ez így van, s talán azért is, mert annyira nem akartam emlékezni reá."



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat