Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-02-27
Ááááúúúúáááá.
Nem fejeztem be még a sítúrát meg az előzőt se, de nem vagyok most képes azokról írni.
Ma először elkezdtünk a problémákról beszélgetni.
Mert felhúzott a hülye állásbörze, ideges voltam és akkor azt mondta, ma elmond mindent, ami rossz és máskor, amikor jó a kedvem, semmit.
Én meg persze bekattantam. Miért nem jó az önéletrajzom.. Brigi azt mondaná, örülne, ha Ricsivel vagy mással lehetne ilyesmiről beszélni, de nem lehet. Én meg csak nyeltem a dühömet...
Az volt az első reakcióm, hogy mi a francért kell kritizálnia és mit szól bele, mit képzel, ki ő?!?! Bolond vagyok egy cseppet..
Végül aztán végighallgattam, mert segíthet is akár.
Borzasztó.
Annyira szeretném, ha nem akarnék megfelelni, de mégis annyira vágyom a szeretetét meg az elfogadását.
Asszem nehéz eset vagyok... Brigi meg a többiek is csak a saját türelmüknek köszönhetik, hogy el bírnak viselni.
Amúgy..nagyon félek. Ha majd oda kerülünk, nem fogok tetszeni vagy azzal lesz a baj, amit én is utálok magamon. Ez irdatlan fos érzés.
Bizonyos szempontból akarom a szeretetet, bizonyos szempontból viszont berzenkedem az ellen, hogy valaki a saját kénye kedve szerint akarjon engem formálni. Azon gondolkodtam amúgy, hogy ha én ki lennék békülve magammal, akkor is ennyire rosszul érintene-e ez a beszélgetés, amit ma lefolytattunk. Vagy csak nekem se tetszik az a Viki, aki vagyok, de ha ezt más szóvá teszi, akkor zavar?
És vajon az, amit Brigi mond, hogy nincsen probléma, csak állóvíz, jó? Vagy az a célja az életünknek, hogy mindig jobbak és jobbak legyünk?!
Hmm, lehet kicsit eltértem a tárgytól... :]
Még az ilyenek is furcsák, mint a búcsúzás.
Egyrészről így a jó, más részről viszont szar.
Mindegy, az a legérdekesebb, hogy még soha senki nem kritizálta az öltözködésem. Egyáltalában az zavar egy kicsit, hogy ez ennyire fontos?!
Épp mondtam, hogy nekem már tetszett nem jóképű pasi, mert marha jó volt a humora. És engem ezzel le lehet venni a lábamról..
Valahol értem a dolgot, mert kell, hogy szexi legyek, vonzzam őt, de... Hát, nem tudom, na.
Lehet az lenne a legjobb, ha a hétvégét is külön töltenénk. Kit érdekel, elmegyek Szilárddal a kiállításra, találkozom Nórival, ő meg csinál, amit akar.
De!
Megint mit csinálok?! Mindegy, hova ütök, csak fájjon. De miért? Azért, mert azt mondta, hordjak tűsarkút?
Azért, mert miért nem vagyok neki jó úgy, ahogy vagyok? Miért akar megváltoztatni? Miért akar a saját tetszésére formálni? Lehet, hogy nálunk ő az, aki szeret gyémántot csiszolni... :D
De miért esik ez annyira rosszul, hogy bántani akarom? Nincs ebben semmi katasztrofális...
Csak vajon az ideális kapcsolatban is formálni akarják egymást a felek? Olyan nem létezik, hogy mindketten úgy fogadják el a másikat, amilyen?
És vajon..nem azért akarok-e a kiállításra elmenni, mert ő úgy akar, ahogy vagyok? Nem kell változnom, nem kell formálódnom, alakulnom, fejlődnöm.. Mert az fárasztó, idő, energia, munka..
És melyik a jobb?
Lassan lezárom a kissé káoszos írásom..
De a végére maradt egy kérdés, ami szúr, éget és le kell írnom..
Vajon, ha ennyire meggyötört lelkileg ez az egész, nem az lenne-e a legjobb, ha egyedül maradnék és úgy próbálnám helyrepofozni a lelki békém?
|
