Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-04-13
Nem jutottam túl messzire a minap..
De egyszerűen nem volt kedvem leírni, hogy ekkor meg akkor itt meg ott voltunk, tök mindegy.. Lalának a fejében van meg, nekem pedig a naptáramban..
Ő pedig a szívemben. :)
Jó, persze lenne mit leírni..
Például hogy Solya mily bunkó volt, de már nem számít. Hogy az Allee-beli Coffeeshopban milyen jó fejek a pincérek, mert végül csak kiderül, hogy nincs banán a banános kávémban. :) És kiderül az is, hogy a Pocahontas csaj nem is szép, mert pasis feje van. :) Ami igen újszerű tapasztalat.. És érdekes dolog. :)
Ja meg hogy a Dombi mekkora egy szemétláda...
Meg hogy István barátai tök jó arcok. Peti is, Regina is meg Gáborék is. És nem is bowlingozom olyan reménytelenül rosszul.
Megjártuk a Murder kiállítást, ami szintén igen jó volt, érdekes is és nekem tetszett az is, hogy elmondták, ezek az emberek sem születtek rossznak, csak a főleg gyerekkori félrenevelések, mindenféle élmények, hatások eredménye a ferde jellemük..
Az meg külön jó, hogy vége az angolnak.. :)
Mindenesetre most maradnék a közelmúlt élményeinek részletesebb leírásánál, egyrészt mert frissebbek, másrészt mert igen jóóóók. :)
Szóval pénteken Zolinál voltunk.
Jó volt az óra, megbeszéltük a ZH tanulságait, Dombi kedvességét, aztán új anyagot vettünk. Óra után Zoli is ment haza, együtt mentünk. Közben megkérdezte, hogy másod- vagy harmadévesek vagyunk-e? Mi nem nagyon akartunk beszélgetni róla.. :) Aztán mondta, hogy ő most passzív éven van, amúgy nyolcadéves a Corvinuson. És kiderült, hogy 33 éves lesz! Tök durva, ki nem néztem volna belőle, hogy annyi. Jó, Lala se néz ki annyinak, mint amennyi, de Zoliról nem gondoltam volna, hogy több, mint ő. Jó, mondjuk ez biztos a tanári voltából, lazaságából meg abból is fakad, hogy alig ismerem. Meg mondta, hogy ne érezzük cikinek, hogy ötödévesek vagyunk, nem ez a fontos, őt se zavarja, hogy nyolcadéves. De amúgy csak azért nem, mert tudja, mit akar kezdeni a továbbiakban.. Mondjuk megértem, lazán megél a tanításból és diploma se kell hozzá..
Amúgy fura figura ez a Zoli. Bírom a durván túlzó pedantériáját, a benne lakó gyereket, a humorát...
Amik egyébként Lalára ugyanúgy igazak, csak picit más téren. Biztosan ezek miatt is bírom mindkettejüket annyira.
Bár kevéssé tartozik ide, csak eszembe jutott...
Kár, hogy a gyerekek számában nem egyeznek és nem úgy értem, hogy Zolinak is legyen egy...
Ilyenkor mindig olyan szemétnek és önzőnek érzem magam. Meg hülyén, mert Marci olyan kis cuki. De egyszerűen félek egy kicsit és nem is tudom..
Mindez tök hülyén hangzik, de őszinte leszek akkor is. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakin osztozkodnom kell. És mellette tudom, hogy sosem leszek olyan fontos neki. Illetve ez is hülyeség, mert tök más a kettő és nem lehet összehasonlítani, de akkor is. Ez a ha választani kéne dolog. Ami meg azért marhaság, mert nem kell, tök nyilvánvaló, hogy nem..
A két dolog meg tud élni egymás mellett.. Dolog. Na én is hülye vagyok..
Na mindegy, csak nem tudok mit kezdeni ezzel a tré szájízzel, amit nem a citrom mentás schweppes okoz.. Ez a mai elrohanás vagy a beszélgetés, amit lefolytattunk.
Én igyekszem, de igazán. Igyekszem hallgatni, megpróbálni megérteni, amit úgysem fogok. Megpróbálni belelátni mások fejébe és beleélni magam az ő helyükbe, ami szintén lehetetlen. De akárhogy próbálom, nem az igazi. Mert sz*r érzés, de rohadtul.
Ha csak eszembe jut az egy hét alatt összejött meg a többi, olyan szörnyen érzem magam. És nem, nem akarok beszélgetni róla. És mégis, csak ülök mellette kussban és teszem azt, amit nem akarok. Nem érdekel, hogy miért tette azt az a nő, nagy ívben teszek rá, nem akarom megérteni!!! És ő felhozza. Újra meg újra...
Nem tudom mi a francért bőgök ezen...
Mindez így együtt talán azt mondja szavak nélkül, érzések és megérzések útján, hogy nem nőttem fel a dologhoz.
És nem értem magam, most töltöttünk együtt egy napot, röpködnöm kéne a jó emlékektől, én meg bőgök az asztalomnál ülve és kellemes érzéseknek nyoma sincs. És tényleg nem értem, nem értem. Nem értem.
Őszintén szólva lehet, hogy csak a fáradtság mondatja velem ezt. Mert hát talán 4 órát aludtam, ami barátok közt sem túl sok.
És talán holnapra kialszom.
Ha mégsem, akkor kellemetlen. Ugyan kivel beszélhetném meg ezt, hiszen még magam előtt is szégyellem, amit érzek.. És nevet sem tudok adni neki? Mi ez? Féltékenység? Önzőség? Osztozni nem tudás?
Egyik se túl hízelgő vagy pozitív.
Miközben talán olyasmin pörgök, amiről szó sincsen, hiszen nem kell megosztanom őt. Egyelőre persze valamilyen módon igen. Amivel kapcsolatban szintén ellentétes érzéseim vannak. Szeretném megismerni őt, szeretném, ha szeretne és biztosan én is szeretném. És mikor így érzem, úgy gondolom, milyen jó lenne minél előbb megismerni. Aztán meg hülyén érzem magam, mikor hangoztatja, hogy ő egyedül akar vele lenni és milyen rossz, hogy nem lehetnek kettesben. És azt is tudom, hogy korai még..
És nem csak vele kapcsolatban. Szeretnék benne lenni az életében és mégis, néha inkább elrohannék, mert nem kell ez a felelősség, ez a probléma, nem akarok megfelelni, nem akarok alkalmazkodni.
Gyerekes vagyok vagy csak fiatal?
Milyen más ez most, mint az, amit eredetileg ide terveztem írni.
Csak azt nem tudom, reálisabb vagy csak fáradtabb?
És ha este felhív, mit mondhatnék? Persze, minden oké, bőgtem rajtunk egy fél órát ma, de minden rendben. Amúgy.
Ma amúgy ahogy elvárta, hogy én mondjak valamit arra, hogy igazából nem tudja, miért lett vége és hogy a nő azt mondta, végül is rendbe lehetne hozni, azon kicsit kibuktam. Sz*rom le nagy ívben. Nem hinném, hogy tudnom kell, biztos, hogy nem akarom tudni, akkor minek? Menjen akkor vissza vagy bánom is én. Azt se akarja, nem értem én ezeket..
Persze, én vagyok a marha, mert azt mondtam, beszéljen róla. Jobb, ha tudom. Csak mintha kést forgatnának a szívemben.
Féltékeny vagyok a múltjára? Mint a könyvben.. Volt már boldog. Valószínűleg lesz is. Nélkülem.
Azt sem tudom eldönteni, hogy amit ezzel kapcsolatban érzek normális vagy hülyeség az egész.
Vagy csak mindjárt itt a három hónap és itt az ideje problémákat találni? Ez mondjuk nem vicces, de minimum ironikus gondolat. Akár egy mosolyt is megérdemelne, de nem vagyok mosolygós kedvemben. Pedig szerinte ez nem áll jól nekem. De hál istennek most épp nem akarok senkinek sem tetszeni.. Még neki se.
Furi egy ember vagyok. Hol ezerrel harcolok érte, a szeretetéért, az elismeréséért, a tetszéséért, ami bizonyos értelemben már az enyém, hol meg ellökném, nem foglalkozva a következményekkel, mit több, azt várva, másnapra felejtse el az egészet és bocsásson meg nekem szó nélkül. Tök kár, hogy nem így működnek az emberek. Akkor könnyebb lenne az élete egy ilyen rapszodikus léleknek mint jómagam..
Vicces. Eddig minden naplóban szárnyaltam. Jó, nem mindegyikben, de kevés kivételtől eltekintve jó hangulatú, vidám, "in love" feelingje volt.
Nos, ez távol áll tőlük. Ilyen is kell? Nem, én nem hiszem. Bár ő mondta, hogy néha kell egy kis vita,szóváltás, veszekedés-szerű dolog vagy ha úgy tetszik, rossz nap. Ha mindig minden jó, az igaziból nem jó. Szerinte.
De én nem vagyok biztos benne.
Bár én ritkán vagyok bármiben is biztos.
Azt hiszem.
|
