Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-04-30
Áh.
Lehet ismételni fogom magam, de ez az én naplóm, nekem szabad.
Nem értem, mostanában miért alakul ki konfliktus köztem és Lala közt kb 2 naponta. Biztosan én vagyok a hibás, túl sok a szabadidőm, vagy a franc se tudja, de a vasárnap tök jó volt, ettől még tegnap is aránylag jó kedvem volt, bár Kati néni is mondta meg én is érzem, hogy valami nem okés. Néha úgy érzem, a saját hülye félelmeim és szorongásaim vetítem ki Lalára meg mindenki másra és egyedül én tehetek arról, hogy összevitatkozunk.
Ma pl egy tök piti dolgon. Elkezdett nekem okoskodni meg beszólogatni, és bár jó kedvem volt, egyszerre besokalltam az egésztől. Elegem van, hogy mindig mindenki azt hiszi, okosabb nálam és jobban tud mindent. Én ha nem is soha, de nagyon ritkán szoktam kioktatni másokat és nem szoktam tudálékos lenni.
Lala bezzeg.. Tudja osztani az észt.
És igazából hülye kis dologról van szó, mert csak a filmekről beszélgettünk meg hogy hogy kell kijavítani amit már elküldött, de egyszerre bepöccentem és kiléptem.
Amikor 2 órával később kiderült, hogy megsértődtem, akkor pedig taccsra vágtam a jókedvét, amint azt az iménti SMS-ből megtudtam.
Aha.
Hát engem is sok dolog zavar, sok dologgal megbánt és mégis sokszor csak hallgatok inkább.
És persze van, amikor nem.
Néha úgy érzem, Brigi egy isteni nagy mázlista.
Biztosan Ricsivel tölti a május elsejét. Én itthon. Jó, Ádámnak lesz a szülinapja meg minden.. De itt lesznek Janiék, szóval ülhetek itthon..már alig várom.
Mert ugye ő Marcival lesz.
Én nem tudom Marcsi hogy tudta ezt kezelni.. Igaz, ő 30 felett volt már, de nem hiszem, hogy a korral nő a tolerancia. Én nem tudom, tök más típus vagyok és bennem van a hiba, de én iszonyat nehezen viselem ezt a dolgot.
Jó, tulajdonképp akár őszinte is lehetek.
UTÁLOM.
Tiszta szívből rühellem ezt.
Néha úgy érzem, amikor mindezt közölte, akkor kellett volna felállnom és ott hagynom.
Istenem, hogy reméltem, amikor azt mondta, van még valami, hogy nem azt mondja, egy gyerek.
Ki tudja már hányadszor írom ezt?!
De egyszerűen folyamatosan kompromisszumokat kötök. De úgy is mondhatjuk, hogy lemondok, mert nem megalkuszom. Nem, egyszerűen csak nincs. Nem az van, hogy egy részt nem kapok meg. Semmit nem kapok.
És persze lehet, hogy önző vagyok, de ezeket egyedül én kötöm meg. Senki más.
És néha úgy vélem, egyszerűbb is lehetne a helyzetem. Igen, és itt jön az, amit mindenki mondott. Persze, lehet ezt, csak bonyolultabb. Nehezebb. Szarabb.
Tegnap este megmutattam a szentendrei képeket Istvánnak és kérte, hogy mutassak képeket a volt barátaimról. És mutattam, akiről volt. Ricsiről már mindent kitöröltem és ennek csak örültem.. :)
És néztem Zsolti arcát és elkapott a szomorúság. Ő lett volna az, aki...nem is tudom. Jó lett volna.
Bár ha belegondolok, egykor Seviről is azt írtam, ő lenne a tökéletes, ha teljesen megváltozna... Pfff.
Meg ha így nézzük, majdnem mindenki tökéletes lenne. :)
Szóval. Nem vártam én már ezt. Én ezeket az érzéseket már kiirtottam. Aztán egyszer csak hipp hopp, megint ott voltak. Jó, lehet eltúlzom, mert most negatív vagyok, de akkor is.
|
