Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-05-25
Üdv!
És ismét itt vagyok..írni picit..
Lassan egy éves lesz a naplóm meg a dögöm.. Örülök neki, hogy újra írok meg annak is, hogy mivel se profilom, se semmim nincs, nem talált senki rám, csak a karavánmeghívókkal zaklatnak, de mióta beléptem az egyikbe, azokkal se nagyon..
A héten nem sok minden történt. Hétfőn ugye pünkösd volt, itthon voltunk. Kb folyamatos vendégek voltak a burkolók meg a mindenféle munkások, az asztalos meg Jani..
Kedden meg szerdán is itthon voltam, nem történt semmi különös. Tanítani se voltam, múlt szerda óta nem is hallottam felőlük. Mondjuk nem is hiányzott.
Az itthon létben az a legrosszabb, hogyha épp nem működök valamit a neten és bejön a képernyőkímélő, nem szeretem, mert nem jelzi a Skype-on kapott üzeneteket. Ugye, milyen hülye vagyok. Úgyis tudom már, hogy hét közben nem fog írni, van elég dolga, nincs rám idő. Pontosabban szerintem lefoglalja magát meg a melón jár az esze, így nem jutok eszébe, így az se, hogy talán hiányzom..vagy mifene. Mondjuk, lehet, hogy nem is hiányzom neki. :] Ez is egy lehetséges magyarázat, bármilyen különleges és értékes ember vagyok is...
Közben az jutott eszembe, hogy még azelőtt is nem sokkal, hogy Lalával megismerkedtem, a Zsoltis dolgokon pörgött az agyam. És egy héttel utána meg már ő eszembe se jutott. Szóval most remélem, rövidebb idő alatt túl leszek rajta, noha Lala nem könnyíti meg a dolgom. Becsületére legyen mondva, nem szántszándékkal teszi..
Csütörtökön, mivel végül elhalasztották a ZH-t, voltam Zolinál. Jót tett. :] Mármint nem Zoli velem, hanem maga az óra. Óra végére tökre begörcsölt a hasam, Zoli állította, hogy attól, hogy ez volt az utolsó óránk együtt. Ha nem másról akarnék épp írni, leírnám, hogy milyen egy ellentétes személyiség, kicsit olyannak érzem, mint a Pozdit. Tele van kétségekkel, ami persze a legtöbb emberrel így van, de szerintem ő egy kicsit sérült, ezért igyekszik bebújni egy fajta image mögé. De lehet, hogy csak a túlságosan lélekbúvár természetem miatt gondolom így. De például Misi sokkal inkább rendben van magával. Legalább is amennyit én megismertem belőlük..
Na szóval Misi többször mondta, hogy feldobjuk a napját, mert nekünk jó órát tartani. A végére sokkal inkább barátként állt hozzánk. Zoli nem, persze vele kevesebbet voltunk. Meg ő sokkal professzionálisabban tolja ezt a dolgot.
De azért valamilyen szinten jól esett Zoli megjegyzése, hogy ez benne is felmerült és meg is jegyezte. Bírom amúgy őt meg van is egy hatása, mint férfi is, bár nagyon mások vagyunk, szerintem mélyen belül azért sok közös vonásunk van. De lehet, hogy csak naiv vagyok az emberekkel kapcsolatban.. :]
Aztán pénteken reggel elmentem pótZH-zni. Hát, szerencsém is volt.
Pff, most néztem meg a Park oldalát, micsoda jóságok lesznek. Az elkövetkező 2 hétben kb 5 programra is szívesen elmennék. Irie Maffia-Hősök-PASO mindenféleség, Bikini, Quimby, Budapest Bár, Odett (bár csak 1 dalát ismerem, de csak úgy ülve el tudnám hallgatni..) hmm Belga..
Na szóval jóság ez a Park, szeressük. Csak sok a jegyár.. :[ De azért Bikinin ott leszünk.. :]
Szóval visszakanyarodva a ZH-hoz. Nem volt nehéz, jónak érzem, remélem hogy tényleg meg is lesz. Beszélgettem Zoli 2 tanítványával is, jó fejek voltak. Még a srác is..
Aztán anyuékhoz mentem. Ott már tiszta bolondok háza volt. Beszélgettem Anikával, tök aranyos csajszi, nagyon szimpatikus volt. Aztán kiderült, hogy ajtóőr leszek, de a fiúk tök rendesek voltak, Tomi is ott volt, Attila is, néha Józsi is. Igazából a fiúk szerintem nem nagyon élvezték, mert ők nem nagyon ismertek senkit, így nagyrészt egymással beszélgettek, vagy ittak vagy ettek. Anyu viszont elemében volt, de ettől is olyan szeretni való. Igazi gyémánt. Csiszolt. :] <3
Na szóval fogadtam az embereket, hivatalból kedvesen mosolyogtam. Igazából senki nem tudta, hogy én a főnök lánya vagyok, mivelhogy úgy nézett ki, hostess vagyok. Vagy dolgozó.
Szóval én tudom, hogy itt egy helyen sok vezető volt, amik közül volt hülyébb meg okosabb, de nagyrészt értelmiségi és sokan nagyon szimpik voltak. A maguk csendes visszafogottságával, sugároztak. :]
A pincérek is rendesek voltak, az egyik meg is jegyezte, hogy milyen szép a mosolyom. :) Én is kedves voltam velük, de nem bizalmaskodva, csak barátságosan. Amennyire kell. Amelyik nem is próbált úgy közeledni, azzal kicsit jobban. :) Meg a srácok, akik az estebédet adták, ők is. A főnökük pedig..ő is, csendes, visszafogott és éppen ettől tűnik ki. Én nem vagyok ilyen, ha a barátaimmal vagyok. Néha zajos vagyok, feltűnök, de nem is tudom még, hogy milyen a valódi énem. Erős smink vagy minimál? Kivágott, nőies ruha vagy kényelmes, laza? Melyik az, ami igazán én vagyok? Persze alkalomfüggő, hiszen színházba nem veszek farmert, suliba pedig nem veszem fel a szűk magas derekú szoknyám. De maga a stílus..ami maga az ember, mondotta volt valami okos ember.
Georges-Louis de Buffon. Ismerős név, de nem tudom, ki volt. De Buffonról nekem más ugrik be.. :)
Közben találtam egy blogot, ami ezt a témát fejtegette. Annyira megihletett, hogy hozzászólást is elkezdtem írni, de a gyerekes anyukák hozzászólásai közé nem illett az én magas vagyok, vékony, szeretem a tűsarkú cipőket, mégis bizonytalan vagyok magamban problémám. :]
Visszatérve a stílushoz, azt hiszem, én még nem teljesen találtam meg a magamét. Bár úgy vásárolok, hogy csak azt, amit nem tudok otthagyni, de így is befolyásol anyu.. Lala is ezt mondta, de neki mégis más. Nálam az a rossz, hogy a funkciót nem szeretem feláldozni a szépségért. Az arany középúthoz meg nincs sok cuccom.. :] De nem is értem, miért kritizált azért, hogy nincs stílusom, milyennek kéne lennem? Én életszeretetet szeretek sugározni, ha meg egy hülye tűsarkúban szenvedek, nehezen megy az ilyesmi. :] A pasiknak nem kell mindig feláldozni a funkciót a kényelemért, egy elegáns cipő százszor kényelmesebb egy tűsarkúnál, egy ing egy szűk felsőnél, az öltönynadrág egy szűk szoknyánál.
És most ugrott be egy ellentét Lalában. Legyen a nője szép, okos, csinos és ha hazamegy, tűsarkúban-szexi fehérneműben-combfixben várja.. És közben legyen vacsora, tiszta a lakás, estébé... Superwoman. Csak az a baj, hogy az ilyen nő nem Lalát akarja, hanem egy magasabb szintet. Az ilyen nő vagy hülye és akkor a kedves exem nem tud vele beszélgetni vagy okos, és akkor meg ő kevés neki. Mert az ilyen nő, ha létezik, igazán Supermant is kaphat. És Lala édes, intelligens meg ilyesmik, de akárhogy nézzük, nem Superman. Szóval..talán tényleg túl jó vagyok hozzá, mert nekem még van lehetőségem Superwomanné válni. De neki Supermanné...nos, nem tudom.
Így persze még rosszabb, hogy egy számára ilyen jó dologból nem kért, de hát aki hülye..az is marad. Ahogy Cipő is megénekelte anno.. :]
Hmm, kissé elkanyarodtam a témától.
Hiába, kihozza belőlem a filozofikus természetet egy-egy ilyen téma. Szóval..
Most jutott eszembe, hogy lehet nem kéne ennem, mert tegnap össze vissza ittam, ugyan nem sokat, de lehet ettől fáj a hasam..
Na szóval ott tartottam, hogy buli. Meg a sok okos hapsi. Köszöntöttem az embereket, nevetgéltem, hogy e-mailből és telefonon mindenki mindenkit ismer, de arcot nem.
Különösen egy pasi nyűgözött le, akiről aztán anyu azt mondta, hogy ő az egyik legnagyobb fej.. Hát akkor nem csoda. :] Jó szemem van a dologhoz, úgy tűnik..
Szóval külsőre semmi extra, bár volt benne valami vonzó. Furcsán hangozhat, amit írok. A pasi anyuval egyidős, a fia pedig velem és ő is Műegyetemista.
De volt egyfajta fellépése, zárkózottsága, amitől érdekesnek tűnt. Ha a fiába is jutott ebből, akkor jó pasi lehet. :] Sütött róla valami. Nem is tudom ezt megfogalmazni, de a legjobb az volt, hogy nem hatott művinek. Úgy tűnt, ez ő, igazából, a maga szótlanságával többet beszélt minden szónál.. Hatásos volt, az biztos.
Volt még pár arc, aki igazán szimpatikus volt, pl a Startos emberek. Levi, Dani meg Peti. :) Nem is ismerem őket, de olyan visszafogottak meg normálisak voltak, és anyu csak így emlegeti őket.. Ez olyan, minthogy Jocót is így hallom, mert Lala mindig így hívta, de szemtől-szemben biztosan nem mondanám neki. Érdekes volt, hogy mennyit hallok ezekről az emberekről, akik ezt nem is tudják. Én sokat tudok, keveset mondok, csak tanulságokat szűrök le. :] Szinte azt mondhatnám, az ismerőseim. Minthogy Daniella is ismeri őket telefonon, én az életükről meg a munkásságukról tudok viszonylag sokat, mégsem ismerjük egymást igazán.
Na, jöttek vagy 60-an, többnyire késve. Anyu ide-oda lavírozott, mindenkihez volt egy jó szava. :] Én is valami ilyesmit igyekeztem előadni. Bemutatott pár embernek, majdnem mindenki csodálkozott, hogy én a lánya vagyok. Igaz, nem nagyon hasonlítunk. Csak belül.
Beszélgettem Anikával, odajött a Schürmann. Az eléggé no komment volt, nem épp úriemberes volt, amit előadott. De becsületére legyen mondva, később megmagyarázta, hogy ismerős voltam neki, azért hitte azt, de aztán mondták neki, hogy Elisabeth lánya vagyok, akkor már tudta, hogy az étteremnél találkoztunk.. :)
Jól éreztem magam, jöttem-mentem, úgy csináltam, mintha fontos volnék. :D Istvánnal voltam, ettünk, a Startosokkal beszélgettem, Anikával, a könyvvizsgáló jó fej volt, mondta, hogy milyen jó állóképességem van, mert ott guggoltam Anika mellett. :]
Aztán a tortánál anyu énekelt, ennek apropóján elkapott valami muksó beszélgetni. Hangosan jajongtam, nos igen, ezt sem kellett volna. Ezért találnak be a hülyék, mert hülyén viselkedem. Csak néha anyu kicsit égő tud lenni. Szerintem. De lehet másoknak aranyos. Meg anyu olyan természetes, önmagát adja és kedves. Hangosan dicséri, akit nem bír, mert "kultúremberek vagyunk"..
Ez kétszínűség vagy kultúráltság? Nem jó az, ha az ember végletes és ami a szívén, az a száján, de talán ez se. Franc tudja.
Lényeg, hogy betalált egy pasas, elkezdtem vele beszélgetni. Kérdezte, mióta vagyok a Hellánál? :] Meg mondta, hogy anyut még a Remy-ből ismeri. Anyu nem emlékezett rá. :D Nem is csoda. Furcsálltam, hogy kérdezte, merre lakunk Pesten, én meg mondtam, hogy vidéken lakunk, erre meg kérdezte, hogy jó, de hol pontosan? Na pl ezt hogy lehet udvariasan hárítani? Ne haragudjon, de ez nem tartozik magára?! :s
Aztán végül csak ott tudtam hagyni, mert bár én értelmes voltam, ő nem éppen, de hát ugye, az embereknek nehéz kivetkőzni önmagukból. Ezért kéne nekem is kicsit fegyelmezettebbnek lenni, hogy a visszafogottság a lényemmé váljon. És az beszéljen helyettem. Persze valljuk be, ez egyfajta távolságtartást is eredményez, míg én nem vagyok az a típus. Én kedves vagyok, barátságos, mosolygós, nem ilyen... Őőőő. Erről el kéne beszélgetnem anyuval, de biztos lenne valami lehúzó megjegyzése. :/
Na utána jött a zenekar. Tök jók voltak, csak mindenki elment. Én odahívtam Lilit, beszélgettünk sokáig, hallgattuk a zenét, összeszedtük a lufikat. Hazahoztam egy halom lufit, héliumos lufi van a szobámban. Remek szobadísz és a hangom is tök jó lesz tőle. :D
Volt egy félresikerült tánctanítás, csak anyu meg a könyvvizsgáló állt be. :] A koncert végén meg odamentem a srácokhoz, mondtam, hogy milyen királyak voltak. És tetszett, ahogy lereagálták. Én mindig örülök a pozitív megjegyzéseknek, csak van, aki tök hülyén reagálja le. Na hát ők nem. Mondták, hogy sörrel a kezemben nem nézek ki éppen olyannak, aki nyakig van a vizsgaidőszakban. Nem is, mert csak bokáig. Egyelőre.
Na aztán ezen poénkodtak. Utána mikor mentek el, kérték lufit meg poénkodtunk, az énekes csaj héliumos hanggal énekelt hupikék törpikéket.. :D Nagyon nagy volt. Ica hozott haza, most jó fej volt. Persze múltkor is, de most szimpibb volt. Lehet a sör-martini-pezsgő keverék miatt.. :]
|
