Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2013-07-12 Röpp
Repülőtéri napjaim közül nem ez az első, de sajnos most gondoltam csak arra, hogy meg kéne örökítenem, meghát úgyis ma otthon aludtam. És három nap szabadságom lesz. mekkora mázli, három nap egymás után... Van, akinek csak kettő jut, najó, de én más óraviszonylatban dolgoztam, tehát, lehet neked 2 szabadnapod van, de csak azért mert én ledolgoztam egybe azt a 8 órát, amit te 2 nap 4 órában dolgozol. Érted. Remélem...
Tehát a mai nap azért volt érdekes, egyébként tegnapi nap, mert most per pillanat 2 óra 29 percet mutat az óra,
6.45kor kezdtem, Marseille-ett aludtam, 4kor felkeltem ugyam enni, de csak ittam, mert nem tudtam semmit sem leeröltetni a torkomon, nem voltam éhes, pár falat kenyeren kívül semmi nem kellett, még az sem. meg egy fél-negyed banán...
nagyon fáradt voltam, hiszen csak 2 órát meg egy kicsit aludtam, mert elvoltam este másutt, 2kor értem haza. De mikor megérkeztem, hopp, minden fáradtságom elszállt mivel eszembe jutott, hogy ma sztrájkolnak a kollégák, azok akiknek örökre szóló szerződésük van, akik már 10enévek óta itt vannak, akik a feletteseink, akik nélkül a mindennap utalkodó káosz világméretűre tör, és valóságos krízis, világvége lesz belőle. Tehát lelkiekben a világvégére készültem, ráadásul a breafing-lapon semmi nem volt feltüntetve, csak a várható utasok létszáma illetve az SR. Dehogy melyik ügynök lesz hol és hogy ki mit fog csinálni, ki marad lent, ki megy fel, stbstb. tehát nem tudtunk semmit.
én egyetlen vonalra voltam beírva, Montreal, Air Transat
a sztrájk miatt rengeteg szupervízört és responsable-t és chef-t hívtak Franciaország minden repterétől, és ott volt közöttük Sandrine Fernandez is akinél Bordeauxban voltunk gyakorlaton.
Együtt dolgoztunk ezen a járaton, teljesen elképedt, mikor eredetileg 7.15kor nyitottuk volna meg a check-int, ehelyett 7.35kor sikerült megnyitni, mert ilyen sosem történik Bordeauxban, de sztrájk se, mondtam neki ne higgye hogy a sztrájk miatt van, ez a Marseille-i idő. Mindig késik a check-in.
Kész voltam idegileg, szemeim előtt láttam, hogy a főnök kiakad, hogy megint a check-in aki hibázik és a repülő késni fog. Nem akartam, bár tudtam, hogy nem rajtam múlik, esélyt nem akartam adni, hogy még el is bénázzak vmit.
Mellettem Zouzou, a BG vagyis beaugoss volt. Remekül kezdődött az enre, BGnek nem működött a CAB-gépe, és elment keresni egy technikust, közben nekem is bekrepált a TAG-gépem, tehát becheckoltam az utasokat, a poggyászt meg a BG rendszerébe tápláltam be, és onnan nyomtattam ki a TAGot. vagy 10 percen keresztül ugráltam egyik helyről a másikra, aztán mikor BG visszajött, és elmondtam neki mi van, ő táplálta be a súlyt, nem kellett már ugrálnom. Szerencsére a technikus nem késlekedett, 5 perc alatt megoldotta a problémáinkat, úgyhogy mehetett minden a maga rendje módján, hálisten.
Persze az utasaimnak rengeteg problémájuk volt, tehát minden 5 percben hívtam a felelőst, hogy kisegítsen, vagyishogy megerősítsen abban amit kigondoltam, és megerősítette, és jó érzés volt, hogy amire gondoltam, az tényleg úgyis lett. És hát látszik, hogy ez nem Tunisair, egyetlen egy túlsúly sem volt, kivéve egy családot, de ők tudták, fel is készültek rá, nagyon közreműködők voltak, hívtam egy felelőst magam mellé, hogy minden rendben működjék, de nem maradt csak 5 másodpercig. ami nem baj, csak én nem voltam biztos magamban, ő meg igen.
Merthogy ez az 5fős család jött 5 23 kgs csomaggal, aztán egy gitár, ami még ingyenes, aztán 2 extra bőrönd 29 és 31 kg, igaza volt az anyukának, azt mondta, hamár úgyis fizetnek a pluszért akkor nem 5 kilóért fog fizetni, hanem teletömi a maximumig. ami 32 kiló. és még volt 2 12-12 kgs bicikli ami 23 kg darabja asszem, és ennyi.
Amikor a sztrájkolók elmentek mellettünk énekeltek, kiabáltak, fújoltak ránk, BG meg csak nevetett. Mondom úristen hogy te mennyire jól szórakozik, én meg itt kitépem a hajam helyben. De csak nevetett.
aztán helyet cserélt Limiával, és elment a Tunisairre, Limia meg kérdezgetett, ami nem zavart egyáltalán, de ott akkor én voltam a minden, mondtam, hogy mit, a járat le volt zárva, és mondtam meg még az idősebbnek is, hogy hogyan kell kinyitni, meg hogy a kapuszámot hogy állítja be. Meg kértek UM-pochette-t, azt is én adtam, meg etiketteket mint elsőbbségi, meg törékeny. nagyon a topon voltam ahhoz képest hogy az idegösszeomlás környékezett. De Limián teljesen megdöbbentem, vagyis az asztalán, én mindig azt hittem, hogy én vagyok a kuplerájos, és az én asztalomon van mindig a rendetlenség, papírok, a kis füzetem, tollak, etikettek...
De Lim, jesszus !! nála disznóól volt, TAGcédula összegyűrve az asztalon, TAGcédula fölragasztva a pultra, kisanyám mi a fenét művelsz ? na mindegy. Viszont legrosszabb rémálmom vált valóra, mivel több járat volt egy időben a poggyász-szőnyeg elakadt. Nem lehetett elküldeni a csomagokat... Az utasok azt hitték, hogy a sztrájk miatt. Magyaráztam nekik, hogy ez csak a szőnyeg mert nagyon sok járat van egyszerre és ez gyakran előfordul, de most így rájöttem, igazuk volt az utasoknak, a szőnyeg is sztrájkol, sztrájkol egy gép. ennyire rossz a helyzet ennél a reptérnél, egyébként csak organizáció kérdése ami hiányzik de nembaj, de még rengeteg utas volt, és írtó kevés idő, időközben mint említettem lezárult a becsekkolás és vissza kellett nyitni, amúgy is a járat még nem érkezett meg, 30 percet késett, ami nem volt probléma, sőt, még jól is jött, de a szőnyeggel nem lehetett mit kezdeni, hát mit volt mit tenni, leemeltem a bőröndöket magam mellé, nyilván a kisebbeket, rá a székre, mellém az asztal alá, mindenhová ahol helyem volt, aztán a felettesek jöttek és elkülönítették a csomagokat, hogy majd utána visszapakoljuk és elküldjük csak minden utas legyen rendben. Állva dolgoztam, nem néztem se jobbra se balra, csak küldtem el az utasokat, leemeltem a csomagokat, úgy ahogy ilyen helyzetben a lehető legpraktikusabban lehetett megoldani, láttam Sandrine arcát, hogy mi ez a szar reptér, és igaza volt... Lima kiakadt, hogy mi az ördögöt csinálok, ez veszélyes, mondom nem fogom késleltetni az utasaimat egy nyamvadt műszaki hiba miatt. Közben Quebeckel is foglalkoztunk. ami később indult, nem is voltam rajta, de muszáj akkor muszáj, jöttek az utasok Quebecre, beregisztráltam kettőt, vagyis 2x 2t elküldtem a csomagjaikat, aztán nem érdekelt, mondom Montreal ? azt mondja Quebec, mondom nem akarok Quebecet, Montreal valaki ?? és akkor még jött egy-két utas, aztán leálltam, hívtam a feletteseket, hogy segítsenek elküldeni a csomagokat, de nem értettem az én szőnyegem az Istennek sem akart működni, mellettem levő, Noail elküldött 3mat míg én egyet. nagyon nem tetszett, de megbírkóztunk vele, aztán elküldtük a Quebecet is, és már csak 7 utas hiányzott amikor ránéztem az órára, hogy jesszusom már 1 órája végeztem. hívtam az irodát, hogy maradjak, vagy ne, mit tehetek, mondta hogy mehetek nyugodtan, úgyhogy elköszöntem... lehet, hogy csak ez az egy járatom volt, és csak checkin, de igazat szólva, ennyire intenzíven én még nem dolgoztam, és tényleg igazán adtam neki, és én úgy éreztem mindent megtettem. Megvártam a kollégámat aki a beszállást végezte, azt mondta, hogy a járat kéett idefele, amúgy az enre mindent jól csinált. mondom háálleluja. és tényleg egy hibát nem vétettem. ma. minden etikettet használtam amit kellett.
volt egy csávó fekete, azt mondja nekem, te nem Montpellierből való vagy ? mondom lehet, ott volt a képzés.... boarding pass és útlevél, arra van a 10es kapu, visszlát jó utat!
olyan kínos volt, mindezt BG füle hallatára !!
nem szeretem ha pasikkal hoznak kapcsolatba, mert olyan érzés, mintha ribanc lennék... én meg az köztudottam nem vagyok, és itt Marseilleben meg nagyon kell erre figyelni, mert véletlenül rápillantasz egy férfira máris kurva vagy.
namármost, elfáradtam, hazjöttem aludtam, elmentem Mimához, ettünk, sétáltunk, teát ittunk, még mindig nem alszok pedig fél4. nemsoká enni kell. na de most alszok már...
remélem nem hagytam ki semmit....
na akkor jóéjt
|
