Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-07-14
Tegnap épp a Külvilag Vagy Te ment, amikor eszembe jutott egy régi SMS, amit Lala írt az éjszaka közepén és ennek a szövege volt benne. Ismerte a dalt, tudta, hogy szeretem és azt is, hogy Ő jut róla eszembe. Annyira über romantikus volt, hogy reggel, mikor megláttam, majdnem elsírtam magam.. :] Hát igen, a régi szép emlékek.
Elkezdtem keresni az üzenetet és persze közben csomó másikat is elolvastam és egy furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem. Ami talán így, ennyire tisztán még nem.
Szóval hogy voltaképp szerencsés vagyok, hogy 3 hónapot boldogságban, szerelemben töltöttem. Persze, jobb lett volna több, de nekünk együtt így, ennyi rendeltetett. Ki tudja miért, de nem is fontos. Gyönyörű szép volt, imádtam és kib*szottul sajnálom, hogy vége, de hiába nem nyugszom bele, nem tudok semmit sem tenni ellene. Valamiért így kellett hogy legyen. Valószínű, sőt majdnem biztos (szerintem :]), hogy rossz döntést hozott, de ez már semmin nem változtat. Tök mindegy,hogy rinyálok és sajnálom magam vagy elfogadom, a vége ugyanaz. Csak az egyik esetben folyamatosan rosszul érzem magam, míg a másikban talán nem annyira.
Olyan jó lenne, ha ezeket a dolgokat át tudnám ültetni a valóságba. :]
És ha nem járna folyton az az eszemben, hogy itt a nyár, lenne időm valakire, talán életemben most utoljára igazán és nincs senki. De hát az élet igazságtalan és most ezt dobta a gép. És közben tudom, hogy minél hamarabb nyugszom bele a dolgokba és fogadom el, hogy egyedül vagyok, annál előbb leszek kiegyensúlyozott és talán lelkileg is kész egy új kapcsolatra.
És a Rolandra se kéne gondolnom. Persze, eszméletlen egy pasi, extra jóképű és minden, de - elfogadom vagy nem -, mi nem passzolunk. Ahogy nem passzoltam a Zolihoz se. Too good to be true. :]
Talán majd lesz olyan, hogy nem így lesz, de egyelőre ezek a csupasz tények. Vagy el kéne hinnem magamról, hogy elég jó vagyok és akkor ezt sugárzom kifelé?! Lehet Évi is valahogy így csinálja.. :] Na mindegy, ha minden jól megy, talán a héten beszélgethetek vele erről. :)
Z a héten elég furi volt. Brigi azt mondta, féltékeny a Rolandra. Ami egyébként jobban belegondolva baromi vicces.. :D Egy pasi, aki amúgy a barátom vagy haverom vagy mi és nem is lesz soha más, féltékeny egy másikra, aki überhelyes és kábé azt sem tudja, hogy a világon vagyok, de legalább is, mint nőt, biztosan nem vesz számításba. :D Röhejes, mit ne mondjak..
Én mondjuk nem nagyon gondoltam, hogy ez a helyzet, de őszintén szólva a múltkori beszélgetésük után már kezdtem hinni benne. Mert sokat gondolkodott, de neki nincs joga semmit mondani, sem számon kérni és hogy már a gondolat is hülyeség.. Vagy valami ilyesmit hablatyolt össze, bár nem teljesen értettem és a lényeget sem nagyon sikerült kihámoznom belőle...
Mellesleg nem ártana befejezni az előző 2 naplóm, a vízitúráról és új barátomról, a paprikakrémről.. Erősen gondolkodom, hogy ma bevessem-e, de nem nagyon akaródzik. Nem ismerem még ezt a lányt, aki a mai órát tartja, lehet, hogy olyan brutális, hogy örülni fogok, ha levegőt kapok, nem akarom tetézni a bajokat. De lehet, hogy csak egy testápolós adagot kenek a térdemtől a fenekemig terjedő területre. Lehet, hogy attól is a halálomon leszek, de másképp nem fognak rólam eltűnni a felesleges részek. Pedig ha fekve felemelem a lábam, egész jól néz ki a térdem, szóval nem a térdemmel van baj, hanem a gravitáció ilyen szemét.. :D
Vagy nem kéne másra fognom, hogy ilyen vagyok, hisz csakis én tehetek róla? :] Lehet...
Szóval tehát. Akkor most ünnepélyes keretek közt, San Benedetto zöld teát iszogatva elszánom magam, hogy kiűzöm magamból Lalát, végleg. Nem fogok siránkozni és szomorkodni miatta, a sors így akarta és hinnem kell benne, hogy ez így van jól. Az ég nem egymásnak szánt minket és hát ki vagyok én, hogy egy ilyen felsőbb hatalommal vitatkozzak?! :D
Jelenlegi viselkedése meg állapota amúgy sem jön be, bár inkább ilyen elnyomhatatlan segítségvágy tör elő belőlem meg sajnálat, mint lenézés. Meg a gondolat, hogy: bezzeg, ha velem lennél, nem lennél ilyen. De ez valószínűleg csak elképzelés, méghozzá helytelen. :)
Szóval kiűzöm. Basic step. :D És nem, nem költözik a helyére Roland, mert akkor ajjajjaj. Egy levelet felkapott a vihar. Ajjajjaj. Lehet a szívben is zivatar. Tudom szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan, minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban. :) Loveit. :]
Jajj, minduntalan elkalandozom, hiába, az én fejem nem a témánál maradásra van programozva, de nem ám. Ezért nem megy a tanulás sem. Mert én szeretem továbbfűzni a gondolataim, elkalandozni, elgondolkodni minden máson is, olyasmiken is, amik nem tartoznak teljesen a témához. Más szavakkal szólva, nem tudok koncentrálni. Szangvinikus vagyok.
Ilyen:
Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!”
A közkedvelt szangvinikus egy jó szándékú dumagép, örök mókamester. Ő az, aki az összes személyiségtípus közül a leginkább igényli a figyelmet. Kiapadhatatlan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. A szangvinikus figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés.
Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel egy izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.
Egy szangvinikus nullától százéves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert ez a személyiségtípus bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki – hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről. A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Ezt a személyiségtípust az emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki...
A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél a legtöbbet. E személyiségtípus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni.
A szangvinikus diáknak nehezen megy a „száraz” tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja magát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, sms-t ír a pad alatt, vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti...
A szangvinikusnak személyiségtípusnak felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak.
A „komolyabb” személyiségtípusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik – szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni. (Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.)
A szangvinikus személyiségtípus érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi típusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak)...
Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet haragudni erre a személyiségtípusra. (Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él.)
A szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel...
Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge…
Most sem tudom, mire akartam kilyukadni.
Ja igen.
Hogy a második lépés az, hogy nem agyalok azon, miért nincs pasim, hogyan lehetne, mi a baj velem, hogy nincs és a többi. Egyszerűen egy döntésnek kell felfogni, méghozzá egy általam hozott JÓ döntésnek. Nincs és kész. Majd lesz és kész. Vagy nem és kész. :D
Nem kell azon gondolkodnom, hogy most lenne rá időm meg ilyenek. Lenne, de most nincs itt. Kész, passz. :]
Ezek a dolgok miért mennek olyan könnyen elvben és miért olyan nehezen a gyakorlatban? Nem is értem.. :D
Szóval nincs értelme ezen rágnom magam. Minél előbb jutok el abba a fázisba, hogy elfogadom a helyzetet, annál előbb nem fogok akarni senkit. De tapasztalataim szerint ez idővel jön el, hónapok elmúltával akarva-akaratlanul eljön. Bár mivel ennyire még nem sínylettem meg szakítást (mivel nem is nagyon volt..:s), ezért nem tudom, mennyi időre van szükségem.
De majd kiderül. :]
|
