Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-07-24
Furcsa a helyzet.
Nincs igazán miről írnom, nem nagyon történik semmi különös és mégis. Nem pörög az életem, de mégis zajlanak körülöttem az események..
Hétfőn voltunk Rolandnál. Mondta, hogy elmegy szabadságra jövő héten, mire mondtam neki, hogy helytelen. Hiányozni fog, de azért remélem jól fogja érezni magát. Amúgy meg ráfér a napozás, az tény. :) Jól is fog állni neki. Fuhú, de még mennyire! :)
Azt mondta, ez az egyetlen módja, hogy nappal és vízzel érintkezzen. Aztán hozzátette, hogy zuhanyozni persze szokott.. :D Olyan kis édes tud lenni, mikor mosolyog, olyan kis csintalan vagy nem tudom. Cuki! :)
Aztán..hétfőn volt Ricsi igazi szülinapja.
Na majd még írok ehhez is hozzá..
De most eszembe jutott valami. Tudom, hogy sokat jár az eszemben Roland, sokat is beszélek róla, sokat is írok róla. Hát rájöttem, hogy azonkívül, hogy azon kívül, hogy Isten, mi még. Mellesleg azóta jobb szót találtam rá, Ideál. :] Szóval Roland pótlék.
Rosszabbul hangzik, mint az Isten, ugye? :D
Pedig az. Azért kell, mert szerintem életemben nem volt ennyire férfihiányos az életem. Kell valaki, akin kattoghatok, akire gondolhatok meg ilyesmik. Ha nem lenne, maradna Lala, azt meg ugye, nem akarjuk. Túllépni próbálok rajta, nem visszaesni. Vagy benne maradni.....
Rossz így egyébként. Jó lenne, ha lenne valaki, de igazán, úgy érzem, nem akarok. Csak úgy..izé.
Azt várom, hogy smink nélkül, gáz cuccokban belém essen valaki, mert milyen izmos vagyok és milyen szép a lelkem. :D Hihi. De valahogy néha úgy érzem, tényleg ez van. Kedvem sincs kiöltözni, csinosnak lenni, feltűnő lenni, mert minek? Úgyse akar engem senki..
Ha valaki mégis megnéz, az is csak véletlen.. Nem kell a sör, nem kell semmi. De tényleg, a Magyarban is kb semmit nem iszom.
Olyan lettem, mint amilyennek Lalát éreztem. Enervált, kedvetlen, semmilyen. Most mi van, ennyire nem bírom elengedni?! :D
Nem tudom, álmodtam-e vagy már ébren támadt ilyen elmebeteg gondolatom, de megfogalmaztam neki egy SMS-t arról, hogy miért vettem neki ajándékot a születésnapjára. Hogy legyen emléke rólam, amire ha ránéz, én jutok majd mindig eszébe.
Jesszus, milyen hülye vagyok! :) De akkor úgy éreztem, ez teljesen helyénvaló, mert bár tökéletesen kiderül, hogy nem vagyok még túl rajta, ezt már valószínűleg úgyis tudja. De legalábbis sejti.
Aztán az is eszembe jutott, hogy tulképp szánalmas vagyok. És nekem a volt barátaim szakítás után 2 hónappal nem írogattak efféle SMS-eket. Egyik se. Szép csendben fájt nekik. Én bezzeg..írok Lalának, beszélgetek vele meg minden.
Vajon ez azért van, mert iszonyat rossz még mindig és fáj és nem tettem túl magam rajta vagy azért, mert nincs más vagy azért, mert tudom, teljes szívéből, őszintén, ő sem akarta ezt a szakítást?
|
