Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-09-05
Hmmm.
Nem is tudom miért, de szeretnék kiírni magamból csomó mindent..
Mi bajom mostanában, magam sem tudom..
Nem élvezem igazán a bulikat. Sokkal jobb volt, mikor Lalával voltam. Pedig akkor nem ilyen lenne..
De a nap végén csak odabújnék valaki mellé, aki szeret és elfelejteném, hogy ki mit szólt be, ki mivel hozott zavarba vagy effélék. Így viszont..hazahoznak, az nagyon jó és szokatlan elkényeztetés, de ennyi. Itthon vagyok, egyedül és nincs semmi és senki.
Valahogy túl sokat várok egy-egy találkozótól vagy nem tudom, de nem az igazi..
Olyan mintha nem találnám a helyem a világban. Amit Lala mondott anno. Nem is tudom, mi a baj.. Olyan mintha Lalával teljes lett volna az életem, nélküle viszont nem az. Mintha ő lett volna az a hiányzó rész, amivel kitelt az életem. Máté tegnap elővette a telefonját, hogy adjam meg neki a Lala számát és felhívja vagy ír neki SMS-t, hogy mekkora balf*sz. Mert azt hitte, Lala csak ideiglenesen bekattant és majd újra rendbe jön köztünk minden..
Hát nem.
Furcsa, mert mélyen belül én is tudom, Lala nem az igazi. Persze..felismeri azt az ember?! Ki tudja..
De valószínű nem az, mert nem tudom, Marci létét hogy tudtam volna kezelni idővel.. Ezzel kapcsolatban - bár már nem is aktuális probléma - a mai napig nagy káosz van bennem.
Szóval hogy talán nem az, mintha mégis ő lett volna a "másik felem".. Bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert azóta senki nem fogott meg. És nem fizikailag, hanem sehogy.. Lelkileg se, de fizikailag se.. :D
És nem, még mindig nem, lassan 4 hónapja és még mindig nem tudja, jó döntést hozott-e...
Aztán.. "van itt más embereim, országunk" :D
Valahogy úgy érzem, mostanában mindenki rúg rajtam egyet. Anyu állandóan, Ádám is.
Valahogy mindenkivel rossz a viszonyom. És csak tengődöm az életemben, támasz és szeretet nélkül. Néha úgy érzem, itthon sem szeretnek. Nem is tudom, mikor kezdett elromlani a kapcsoltunk anyuval, de egyre csak romlik és nem tudom, mi a baj, hogyan állíthatnám meg.. Én nagyon nem érzem így jól magam és nem hiszem, hogy ő igen..
Hiányzik valaki, akivel mindent megbeszélhetek. Nem úgy mindent, mert mindenről még Lalával se beszéltem meg, de a sok aprő cseprő bosszúságot is jó lenne kiadni néha. Valakinek, akit még ez is érdekel.
Persze, Zoárd. De ő sem csak úgy. Valami más az, amit ő igazán akar. Néha elkap, hogy persze, miért ne? Dáviddal is.. Miért ne?
Hát mert félmegoldás, sőt, még az se. Törjem össze egy másik ember szívét csak mert hátha? Én sem tudom teljesen hogy mit akarok.. Igazán nem is zavar az egyedüllét, csak néha. Igazán nem is igénylek mást magam mellé, csak néha. De olyankor nagyon.
Csak az, amit én kérnék, túl sok. Vagy nem? Elvégre is..talán megérdemlem. Nem vagyok éltanuló, nem vagyok gyönyörű és vékony, nem vagyok szuper szellemes, szóval nem vagyok tökéletes, csak ember, de annak azért csak nem vagyok olyan rossz, hogy ne érdemeljem meg, valaki őszintén és igazán magamért szeressen..
|
