Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-09-24
Gyakrabban készül napló, de nem írok semmi értelemeset. Az a baj, hogy főleg Lalával kapcsolatban annyi minden kavarog bennem, hogy képtelenség mindent leírni.
Aztán ma meg..mint derül égből villámcsapás, Marci.
Hogy é van a lyuk? És aztán megölelt és azt mondta: jajj basszus, úgy hiányzol, most ki mertem mondani.
Annyira meghatott, de komolyan. Jól esett és furcsa volt és fájt is és sajnáltam az egészet. Marci egy nagyon rendes srác, de nem illünk össze.
És hehh.. ha már egy B.V. interneten keres párt, akkor már nagyon nem oké valami..
De őszintén remélem, hogy megtalálja a számításait Olaszországban és jól alakul az élete, mert megérdemli.
És hmmm..Norbi civilben. Ó, jessz! :D
Közel sem volt rám akkora hatással, mint tavaly. Most "csak" egy magas, vékony, helyes, jó kiállású és értelmes pasi volt. De azért már ez sem semmi! :) Nagyon nem!
Néha úgy éreztem, ő jobban be akar rakni ebbe a munkába, mint amennyire én akarom.
Szeretem az emberekben, hogy ha rájuk mosolygok, visszamosolyognak. Norbi is, tündéri aranyosan jött a vissza mosoly. :) De az az őszinte, ami szívből jön és tényleg mosoly. Cukor volt! :)
Ma is beszéltem Lalával. De csak a munkáról, Marciról meg ilyen hétköznapi dolgokról.
Amúgy..Marci. Ahogy nézett. Az a csodálat, az a figyelem, amikor tényleg valaki..tudom, hülyén hangzik, de gyönyörködik. Aki igazán azt csodálja, aki te vagy.
Szóval miért is akarom én ezt a Lala dolgot?
Őszintén: nem is akarom. Gyerek, meg sz*rozás, meg kritika, meg beszólás meg távolság meg ...
Nem is akarom. De akarom, hogy egyszer a kapcsolatunk során az én kezemben legyen a gyeplő. És én dobhassam el a lehetőséget. Nem fogom jó szívvel. Valószínűleg sokáig sajnálni is fogom, ha egyáltalán sor kerül erre.
De sajnos..menne..egy ideig. Aztán elmúlna az újraegyesülés mámora és már nem is akarnám. Asszem. Más szempontból pedig..ha neki nem jön csípőből, hogy engem akar, akkor valószínűleg nem is akar.
Persze lehet, hogy működne. Lehet, hogy jó lenne. Napokig, hetekig, hónapokig, évekig.
Csak félek. Egyszer már eldobott, szinte ok nélkül. Ha egyszer megtette, mi a biztosíték nekem arra, hogy nem fogja még egyszer megtenni és olyan fájdalmat okozni, mint előtte senki?
Semmi.
|
