Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2013-11-24-Levél
Ez a bejegyzés egy bizonyos személynek szól, nagyon intim hangvételű sorok következnek, kérem az olvasót, ne üsse bele az orrát más dolgába, de ha magamból indulok ki, én úgyis elolvasnám, úgyhogy igazából nem is elkergetni akarok innen senkit, bár szerintem ezt a blogot még a Jóisten se olvassa. Csak előre szeretném jelezni, hogy ez egy levél valakihez. (mellesleg akihez szól, az sem tudja elolvasni)
Drága Barátom, Kedves S.D.R.!
Irigyellek Kedves, mert végre békére leltél, végre Édesanyád oldalán lehetsz, s látod, Édesapád is más ember most, mint amilyennek korábbról ismerted. Látlak benneteket, egymás mellett sört vagy wiskeyt italozva egy kocsmában. Lám, eltűnt minden aggodalmad, fájdalmad, a búbánatot már hírből sem ismered, minden szomorúság, a tehetetlenség érzése elszállt belőled. Halálos nyugalom szállt meg Téged, és öröm, melyet csak a tibeti jógik ismernek. Irigyellek ezért. Nem azért, mert elszálltak a gondjaid, mert nem kínoz a földi lét bosszúsága és mókuskereke, ahogy szoktad mindig mondani... Hanem mert a földi lelked levedletted, s átjár az isteni Szentlélek. A végtelen Szeretet. S ezzel együtt ismered az isteni bölcsességet.
No ezért irigyellek Kedves.
Tudod, azért írok Neked, mert nem tudom, talán beszélgetni szeretnél velem, elmondani milyen ott a Világ, és ezért jelensz meg álmomban mindig. Tudtomra akarod adni, hogy mi történt veled. Vagy mert megint itthon vagyok, abban a környezetben ahol sokminden történt velünk, Te voltál az utolsó ember, akivel beszélgettem, s most, hogy ismét itt vagyok, tudat alatt minden Rád emlékeztet, és a gondolataim így verődnek vissza álmomban.
Csak mert nagyon érdekes, hogy amíg az Idegen Városban voltam, nem gondoltam Rád. Csak eleinte, amíg rá nem jöttem, hogy mennyire naiv, buta, inkább hülye és idióta, bolond, nem normális liba voltam. Addig vártalak. Aztán mikor próbáltam átnézni a naiv tejködön, füstön inkább, akkor láttam meg az igazságot, hogy mennyire átvertél, manipuláltál és vezettél végig. Fogalmad sincs róla, milyen hihetetlenül sikeres politikus vált volna belőled.
Haragudtam is Rád. Gyűlöltelek is, majd szép lassan lanyhultak az érzelmek, a dühöt fölváltotta a bölcs "ennek így kellett lennie" és már nem hibáztattalak, később már saját magam sem hibáztattam, legalábbis nem annyira. Néha még eszembe jutottál, de utána többé nem. Csak most. De most sem úgy, hogy napközben, hanem álmomban látlak. Ezért egész nap Rád gondolok. Nem értem miért. Miért férkőzöd be magad álmaimba, olyankor, mikor pihennie kéne az embernek, nem hagysz békén. Álmaimban is jössz, meglátjuk egymást, s Te nem ismersz fel, elmész, de én mégis utánad megyek, mert kiváncsi vagyok, fölismersz-e. S mikor odaérek, Te elájulsz, eszméletlenül fekszel a földön, s én odaszaladok, a nevedet szólítlak, Kedves, Kedves ébredj, ne halj meg! azt teszem, amit minden percben míg ismertelek. Majd felébredsz, és marhára nem érdekel, ki segített neked... azt teszed, amit eddig mindig míg ismertél...
Ne érts félre, nem akarlak én megszólni, mert én voltam hülye, én nem gondolkoztam, én nem vagyok egy okos lány. És ezt hiába bánom, próbálok rajta változtatni, dehát ha egyszer a Jóisten nekem nem adott rálátást a dolgokra, csak tanuláshoz adott észt meg képességet, én kevés vagyok hogy ezen változtassak. De próbálok.
Kedves, én csak arra kérlek, könyörögve kérlek, hogy őrízd meg a békédet, melyet nyertél most, és kérlek elégedj meg azzal a 3 évvel, mely rövid időt Neked szenteltem, s mely rövid idő alatt lásd be kérlek, föladtam az egész életemet Érted. Odaadtam Érted mindenemet. Kérlek, mostmár békére leltél, már nincs rám szükséged, kérlek, maradj meg magadrak Kedves, élj annak a világnak, ahol most vagy. Kérlek, ne vedd el az álmaimat. Kérlek, mostmár ne vegyél el belőlem többet. Már semmim sincs. Semmim sem. Erő, türelem, szeretet, kitartás... kedvesség... a legnagyobb erényem a kedvesség volt, és már nem tudom, milyen annak lenni.
Kérlek, fogadd el, hogy mindent, melyek engem magammá tettek, melyektől én én voltam, Neked adtam jószívvel. S most ezeket nekem újra meg kell tanulnom, újra tudnom kell kedvesnek lenni, jónak, bölcsnek, türelmesnek. Amilyen voltam Veled.
Úgyhogy kérlek, ne nehezítsd meg ezt nekem, és kérlek, hagyj meg engem emlékeidben, miként én is meghagylak téged emlékeimben. Mint az a Kedves, akihez a legjobban ragaszkodtam életemben.
Látod, én képes vagyok elengedni Téged. Hát engedj el Te is engem. Hiszem tudod Te is, Isten országában nincs idő, tér... Hidd el Kedves nem telik bele kis idő, találkozunk. S majd mi is megiszunk együtt egy italt.
Hamarosan.
Isten Veled, Kedves!
Ezerszer csókol meleg öleléssel:
Csillag
2013.november. -Viharsarok-saját szobám íróasztala. 23h13
|
