Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2014-01-24
Minden rossz érzésem ellenére..mikor megláttam a szerdai bejegyzést, elmosolyodtam..
Tegnap, mikor hazajöttem a vizsgáról.. Semmi kedvem nem volt bemenni. Jó kedvem volt, főleg a vizsga miatt..meg egy ember járt a fejemben, már egy ideje... Aztán most..hogy lehetne naphosszat rajta morfondírozni..most megint lett más, ami lekösse a gondolataim. De akkor is..ennél jobban nem lehetett volna időzíteni.. Lementek a vizsgák és ugye..a múlt héten eléggé más emberen járt már az agyam..
Szóval összeszedtem magam és közben..azon gondolkodtam, hogy most a problémákról fogunk beszélni.. És hogy atyaég, lehet, hogy szakítunk. De nem éreztem megrendülést. Csak valami olyasmit, hogy igen, lehet.. És? Hát ha ilyen hülye, hogy nem akar, akkor legyen így..
Persze lehet, hogy hazudott egy kegyeset, hogy ne bántson. De nem érdekel, elhiszem, akár igaz, akár nem.. És..azt hiszem..egy ilyet azért..nehéz megjátszani. Mikor lezártam ezeket, sosem akartam a másikat, mindenhogy.. Leginkább sehogyse akartam.. Na mindegy, beteg... :D
Szóval azért összeszedtem magam, bementem az Allee-ba. Pörögtem, amivel majdnem elbizonytalanítottam. Azért akárhogy is..jó volt látni őt. Jó volt látni a mosolyát, megfogni a kezét, megpuszilni.. Elmentünk a Coffeshop-ba..és őszintén szólva nem éreztem, hogy baj lenne. Kábé semmit. Csak mikor széles mosollyal megkérdeztem, hogy akkor most a problémákról fogunk beszélni? Ő meg csak nézett rám..hogy problémákról nem ilyen arckifejezéssel szoktunk beszélgetni..
Szóval igen. Azt mondta, meg fogom ölni, de ő most nem akar elköteleződni. Persze erre hamarabb is rájöhetett volna, de nem baj. Azért nem, mert tele van a szívem, a fejem mással. Egy héttel ezelőtt kikészültem volna tőle.. Most azért..bár szomorú voltam, de inkább a tudat hangolt le, hogy nincs több Lala. Nincs több mosoly, nevetés, kézfogás és minden, ami ő..
De igazából..valójában már egy ideje nem voltunk együtt. Nem hazudtam, amikor letagadtam. Már nem volt a kapcsoltunkban..az, ami kapcsolattá teszi. Mármint párkapcsolattá. Mert én szerettem őt, de..valljuk be, már ez sem az volt, ami korábban. Egy bajom van a tegnappal..hogy ezzel most megint nem zártuk le teljesen. Persze nem is kell, mert most nem voltunk annyira érintettek érzelmileg, én is túl leszek rajta pikk pakk, ő is.. De attól még..hát nem is tudom.. Szörnyű lett volna azt mondani, hogy ég veled vagy akármi.
Bár most nem hiszem, hogy lesz még egy felvonás. Az első után se hittem, nem mertem hinni..de reméltem. Most megint más.. Hányféleképp tudunk szakítani? :D:D
No jó, többet nem próbálunk ki..
Szóval nagyjából megbeszéltük, hogy akkor hát..ennyi. Akkor még mindig nem mondta ki. Én meg nem értettem, hogy most akkor..szakítunk? Erre meg azt mondta, hogy még ezt így sem merte kimondani.
Igazából végig nevettünk. Olyan nevetős volt, de kicsit belül mégis sírós. Hisz éppen elvesztettem, de mégsem..
Aztán meg..megkérdezte, hogy mellém ülhet-e? :D
Tök vicces volt. Hogy emlékszem-e, mikor a képet csinálta, akkor is megkérdezte. És igen, szinte mindig, a Coffeshop-ban, szinte mindig. Kivéve az Arénában, mert ott egymás mellett ültünk, egy kivétellel mindig.
Felidéztünk régi dolgokat...az első találkozást..a második első csókot..hogy hogy teszteltem a Magyarban, egy behajlással.. :D A kocsiban meg mikor az első találkozónkról vitt a Nyugatiba.. Hogy mennyire parázott, hogy mit fogok mondani..És hogy nem akart odaérni a Nyugatihoz, mert tudta, hogy meg kell kérdeznie és tökre félt a választól. Pedig én már akkor elvesztem.
Meg mikor jöttünk ki a STEX-ből.. És mondta, hogy fázik a keze, én meg megfogtam.. 20 méterre a kocsitól.. :D
Furcsa amúgy, mert csomóra ennyire élesen nem is emlékeztem.. Persze nekem is rengeteg emlékem van Vele kapcsolatosan.. Kivéve a Magyarban töltött estéről, mert akkor nem voltam éppen józan..
Meg a második első..mikor nem mert kezdeményezni, így aztán..én léptem oda hozzá és csókoltam meg. :]
Szóval beszélgettünk ezekről, hozzám bújt, megfogta a combom, megcsókolt.. mintha mi sem történt volna. Én meg simogattam.. És ez így is telt a következő egy-másfél órában. Belesimogattam az arcvonásait a kezembe..
Valahogy..szép volt a dolog. Nem kiabáltunk, nem sírtam, nem veszekedtünk.. Persze azért, mert az elsőben az érzelmek is hevesebbek voltak. Most már kicsit..nyugdíjasos volt.. :D
Szóval..így szakítunk mi. Csókkal, öleléssel, simogatással.. :] Tudom, hogy ez nevetséges, vagy akár betegesnek is nevezhetjük, de így volt jó. Nekünk így kellett. De ma este leiszom magam..csakazértis. Azt mondta, lehet, hogy ő is..
Na jó, nem iszom le magam, csak inni fogok. Csak aztán meg Lacival.. Jajjmá, megmondom, hogy tegnap szakítottam a barátommal, IGEN... És hogy most kivagyok, azért ittam le magam és hagyjon békén..
Milyen vicces, azt se tudta, hogy van. Mondjuk nem is kérdezte. Mondjuk igazán már nem is volt..
A legfurább az volt, hogy így is..akartam. Meg ő is engem.. Hazafelé a hármason.. Mikor szemrehányást tettem a Tezenises cucc miatt. Elmeséltem, hogy milyen bugyit vettem, ő meg..kikészült.. Rávágott a kormányra, dudált egyet.. :D:D Pedig esküszöm nem direkt csináltam, de olyan jó az a bugyi.. :D Aztán meg a pántos csoda került szóba.. :D
Szóval..megbeszéltük, megcsókoltuk egymást, fenékmeleg fizetéssel távoztunk.. :D:D Srác röhögött, de én is.
Elmentünk WCre. Útközben mutattam neki, hogy itt a Lush. Mellette meg a L'Occitane. Lokáten. :D:D:D
Mondtam, hogy biztos nem úgy hívják. Erre meg fogta magát, bement és megkérdezte a csajtól..:D:D Nem hittem, hogy bevállalja. Aztán meg kiszólt, hogy de, Lokáten. A csaj nevetett. Aztán kijött és mondta, hogy Lossziten. Amint én azt megmondtam... :D
Utána hazahozott. Mikor a kettesről kanyarodtunk le, akkor ugrott be, hogy mindjárt hazaérünk és akkor tényleg vége.. Néztem az arcát, ő az enyém...
Olyan rossz azért. Elveszteni valakit, akit szeretsz és azért..picit...ő is téged.. És akkor az nem is igaz. Megvan, ami kell, csak mégsem..
Megkérdezte, hogy menjen-e lassabban? De nem mondtam semmit. Mit mondhattam volna? Nem, forduljon vissza, nem akarom, hogy vége legyen.. Azt is kérdezte, hogy aludjunk a kocsiban? :D
Aztán a nagy romantikázás közepette..valami macska..úgy megmozgatta a kocsit..hogy majd' besz*rtam, hogy ez meg mi a franc, macskába bújt vaddisznó?!?! :D
Aztán Lala kiszállt, de csak egy macska volt.. Fura dolgok történnek itt, lehet jobb is, hogy esténként max a kamráig megyek ki.. :D
Aztán csók...csókok.. Fúú, de rossz volt. Mindig mikor elment, néztem a kocsi után, hogy mikor látom újra...
És mindig bennem mozgott a kérdés, hogy látom-e újra egyáltalán?!
Most...összeszorult a gyomrom.. Elég rémes volt, mert sosem. Így már sosem. És mégis, azóta sem ejtettem egy könnycseppet sem...
Nem tudom, miért. De igazán nem fáj. Mert így is, akárhogy is. Itt van a szívemben, itt is marad.
Mi egy kicsit - ahogy ő is mondta - mindig barátok voltunk és leszünk is.
Meg aztán..
Every new beginning comes from some other beginning's end.....
|
