Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Lujzi naplója


Rudolf Gergely [48045 AL], gazdája Lujzi
2014-02-23

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
2014-02-23

hm...
érdekes, hogy ha az embernek megtetszik valaki, akkor kifejezetten zavarja és lehangolja, ha az a valaki nem néz rá, nem beszéltek akár csak annyit sem, hogy szia.
Viszont, amikor ez a vágy kielégül, és egymásra néztetek, elmosolyodtatok, és mondtátok egymásnak, hogy szia, úgy lenyugodott örvénylő lelked, és úgy megszállt a béke, mintha csak az óceánnál ülnél a napfelkeltében...
grave
utálom ezt az érzést, utálom, ha valaki megtetszik, annak sosem lesz jövője, mert ez a nyomorító, szorongató érzés elzárja a csatornáimat, és nem tudom önmagam adni, nem tudok úgy kommunikálni mint egy normális emberi lény, és így mi lesz ebből ? Semmi. Úgyhogy el kell higgyem, hogy nekünk barátoknak kell lennünk. Ő kezdte az egész beszélgetést, és nagyon közvetlen, nem kéne eltaszítanom.
Szeretném, ha értelmes eszmecserében vennénk részt. De erre én nem vagyok képes... :(
olyan buta vagyok
Persze az is, hogy félek közel engedni magamhoz valakit, aki hímnemű, de ő.. én nem tudom... zavarba hoz a nézése, és nem tudom miért. olyan mintha nem is az én természetes reakcióim lennének, hanem az övé...
És attól félek, hogy ezek az én antennáim miatt vannak. Annyira kifinomultak, hogy minden rezgést észrevesznek, és azt látják, és azt érzem át. átérzem, de az valaki másnak az érzelmei, a gondolatai.
mint a múltkor, mikor olyan bunkó voltam. sosem vagyok olyan, mégis kijöttek azok a szavak, és borzalmasan éreztem magam, mert én nem szoktam ilyen lenni sosem.
és kételyek között élek, hogy milyen vagyok én valójában, hogy mennyire kell odafigyelnem a jelzéseimre, a szavaimra, mert nem természetesen jönnek a kedves szavak... vagy gesztusok...
olyan idióta vagyok
és szánalmas...
:(((
így sosem fogok párt találni magamnak
nem űzök senkit, de félek, hogy most egy olyan időszakban vagyok, meg az a baj, hogy nem tudom lefoglalni magam eléggé. Kell egy munka, valami amit szívesen űzök, ami betöltheti azt az érzelmi hiányt, ami bennem van. Hogy tisztán tudjak gondolkodni, és tudjak vele barátságot kötni.
Úgy érzem, hogy ez a pár nap egyedül itt nem igazán vezetett eredményre. Társaság kell, hogy feledjek, hogy töltsek, hogy józanodjak érzelmileg.
Mert ez csak egy szikra, egy apró lángolás, még azt sem tudom, hogy csak átérzem, vagy én érzem. Ez milyen szar. Sokkal inkább magam felé kéne irányítanom, mert ha annyira összeérzek mindent, akkora mennyiségű érzelembe belerokkannék, és nem tudnék megbirkózni vele. Főleg, hogy azok az ő érzelmeik, és ők ugyanúgy maradnak gondterheltek és levertek, és terhesek,
csak folytatnom kell. józanul.
Ez a műhelymunka amit meg kell csinálni, remekül jön, mert lefoglalja a gondolataimat. De telhetetlen vagyok, mert kéne meló, meg szeretnék vele beszélgetni
úgyhogy űzöm magam afelé, hogy kiábránduljak belőle.
vagy hogy elűzzem magamtól.
nem tudom.
ez olyan, mint amikor a Gábor tetszett nekem.
Nem szabad azt csinálnom. Szegény Vandát úgy otthagytam, mint Kate engem....
Sorsdinamika
Változtatni sohasem késő, és az ember mindig tanul a hibáiból. Elszánt vagyok, és megcsinálom, másként, és rákényszerítem magam, hogy barátok legyünk, mert akkor el fog múlni ez az egész zavaros szarság amit érzek. Mert rohadtul idegesít.
Sankával nem volt ilyen. Fú. Ő olyan volt, mint egy..... igaz szerelem....
de mégsem az, ha ennyit ért....
csak azt nem tudom elképzelni, hogy létezik-e annál is erősebb szerelem ?
és igazából ez aggaszt
mert szerintem nem, és a párom, a férjem megérdemelné, hogy ugyanolyan erősen szeressem, mint Sankát. De ha ez nem lehetséges, akkor én senkit nem akarok sem átverni, sem azt nem akarom, hogy feleslegesen az idejét rám pocsékolja.

kezdek jó úton haladni, mert őszintén írok, és többé nem fogom szégyenleni magam előtt az érzéseimet, a dolgaimat, melyek aggasztanak,

ha az ember megnézi, a legnagyobb emberek őszinték voltak magukhoz is és másokhoz is, miközben udvariasak voltak és kedvesek másokkal.
lásd Eötvös József. milyen őszinte, milyen mély gondolatokat és érzéseket osztott meg fiával leveleiben... bár nekem is ilyen apám lenne
bár az én fiamnak is ilyen apja lenne, ha majd lesz.....



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat