Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2014-03-08
Boldog nőnapot! :)
Kár, hogy nem teljesen írtam meg a múltkorit, bár nem tudom, mi kavaroghatott bennem. Mert annyira azért nem kavargott semmi, hogy másról lemondjak.. :)
Szóval hétfőn voltam órán. Utána összefutottam Andival, beszélgettünk, aztán hazajöttem. Azon törtem a fejem, mit vegyek fel. A sebem miatt nem lehetett szoknyát, mert látszott a kötés és most mit mutogassam a lábam éppen akkor.. Úgyhogy végül nadrágban meg a szürke megkötős felsőmben mentem. De jobb is, hogy visszafogottra vettem a figurát, mert.. Így jobb volt.. :)
Szóval bementem dolgozni. Utána meg találkoztunk. Persze késtem, mert Nórinak meg a Tamásnak épp akkor kellett valami, Niki elment átöltözni, nekem meg vissza kellett kapcsolni a gépet. Utána szaladtam átöltözni, de így is késtem negyed órát. Igaz, önhibámon kívül..
Beültünk egy helyre, a nevére nem emlékszem.. Ittam egy teát és beszélgettünk. Jó volt. Mármint szimpatikus volt, tetszett a családközpontú gondolkodásmódja, a sulis dolgai meg úgy összességében kiderült az, ami érdekelt. Hogy igen, külsőre, stílusra nagyon mások vagyunk, ami amúgy kicsit aggaszt is, mert ő ilyen szempontból még Lalánál is rosszabb, már készülök a kritikákra.. :/ De mindezek mellett mégsem annyira. Értékrendben például szinte teljes stimmelés van. Annyi, hogy ő nagyon ad a külsejére, ami nekem mindig furcsa volt, mert nekem mindig azt tanították, hogy inkább belbecs, mint külcsín. Persze ettől még én is adok a külsőmre, de talán nem annyira. Nekem inkább az az elvem, hogy azért szeressenek, amilyen vagyok belül, mint a külsőm, a hosszú lábaim vagy a szép mosolyom miatt. Persze, kell, hogy az is tessen, de ne az legyen az első. És az ő esetében azért megfordult a fejemben, hogy ebben nem teljesen stimmel a nézőpontunk. Főleg ahogy hallgatom, ahogy osztja a lányokat az irodában. Hogy milyen előnytelenül öltözködnek és nem is szépek, de csak rátesznek egy lapáttal. Aztán rájöttem, hogy igen, igazán szép, csinos csaj egy van, az Orsi. Ő viszont velem például annyira rideg és nehezen megközelíthető, hogy eddig nem nagyon tudom hova tenni.
Szóval ebből a szempontból kicsit tartok a nézeteink később ütközésétől. De legalább azt biztosan nem fogja kérni, hogy hordjak tűsarkút.. :D A másik, ami furcsa, hogy mikor megyünk, sose fogja a kezem vagy ölel át. Igaz, itt nem is lehet meg az, ami mondjuk Lalánál megvolt, hogy átölel és akkor kész, minden rendben. Mert ő nem magasodik olyan védelmezően fölém, ami azért jó lenne.. :/ De ettől függetlenül is hiányolom az ilyen jellegű testi kontaktust. Más van minden...
Sőt, a harmadik furcsaság épp az, hogy már most mondogatja, hogy mikor alszom nála. A kezem még nem fogta meg, pedig nálam épp az jelenti, hogy bizonyos értelemben összetartozunk. Szóval első körben, addig biztos nem alszom nála, amíg ez nem történik meg.. Persze, nem történne semmi olyan, amit nem akarok, de én is ösztönlény vagyok, meggyőzhető és befolyásolható.. :D
Másnap kedd volt. Délelőtt itthon készülődtem, zuhany, egyebek.. Utána bementem órára, visszaadtam a lánynak a füzetét, vásároltam, majd hazajöttem. Itthon Skype-oltam a papáékkal, aztán mikor megjött, nekiálltam vacsit csinálni. Kb mire kész lett, rá is jött, hogy nem éhes. Így persze én se ettem se vacsit, se reggelit, nem csoda, hogy mi lett Roland óráján..
Amúgy furcsa volt. Csak álltunk egymástól pár méterre, én zavartam néztem, ő is. Hülyén éreztem magam, de aztán ahogy iszogattunk, felengedtünk mindketten, és aztán már nem voltunk annyira szégyenlősek. Persze az, hogy Gabiról kérdezgetett, hülyén jött ki. Kiakadt azon, hogy addig fogok vele telefonálni, amíg fürdik, de tudta nélkül mégis ez lett a vége. De hamar letettem, mert attól féltem, hogy szól valamit a háttérből és így inkább hamar lerendeztem. Nehogy lebukjak már.. :]
Na, most lépek egy kicsit vasalni. Olvasgattam az angyali érintés oldalát és egész belelkesültem ezektől a kezelésektől. Még az is lehet, hogy elmegyek egy ilyen arckezelésre, mert jót tenne a pofimnak.. :] Meg a fogszabályzással is kéne valamit kezdenem.. El kéne mennem anyuval fogorvoshoz, egyrészt, hogy mi a helyzet, másrészt, hogy hogy lehetne megoldani a szabályzást vissza.. Csak sokba fog kerülni, de akkor is szép mosolyt akarok, kutyafáját! :D
Na, kivasaltam, mostam, elpakoltam a ruhákat, beszéltem Gabival, meghallgattam néhány számot, elkezdtem nézni a P.S I love you!-t, de nem tudtam azonosulni a dolgokkal. Én most boldog vagyok. Illetve..azt hiszem. Talán boldog nem, de többé kevésbé elégedett az életemmel. Még akkor is, ha én is érzem a buktatókat. Például azt, hogy egyelőre minden oké Gabival, de mi van, ha egyszer csak már nem lesz az? Furcsa, nem nagyon emlékszem az elejére Lalával.. Nem tudom összehasonlítani. Abban éreztem sorsszerűséget, ez most csak úgy jött..felkapott és én meg hátradőlök, felrakom a kezeim és úgy döntöttem, jól érzem magam, azt teszem, ami éppen eszembe jut.. Egy egész picit, mert alapvetően nem tudok így élni.. Kellenek a korlátaim, a szabályok.. :]
Ennek örömére neki fogok állni a piaci szerkezeteknek, mert csütörtökön konzultáció lesz.
Szóval, a negyedikénél tartottam. A vicc az, hogy egy évvel ezelőtt majdnem ugyanez történt. Ugyanitt, vele. És mégsem volt ugyanaz. Nagyon, nagyon más volt.
És utólag, hogy tudom, mit gondolt a dologról, elgondolkodtam a csütörtökről. Fogalmam sincs, lehet, hogy az újat tettem volna félre, de nem tudtam róla és így a boldog tudatlanságot élveztem mellette.
Hmm, szerintem kezd zavarodott lenni az írásom.
Nem akarok függni Gabitól, mert én akarom irányítani az életem.. Így, úgy, jól, rosszul, de nem akarnám, hogy az ő kedvén múljon bármi is ami velem kapcsolatos..
Bár vicc az egész, mert igazából eddig..nincs probléma. Nincs min agyalnom, mert nincs kérdés. Nincs min rágódnom, mert nincsenek kétértelmű dolgok. Van ő, vagyok én, van a munkahelyünk, ahol mindketten dolgozunk és van az életünk többi része, amiből pár órát együtt vagyunk. Valahogy egyértelműen követik egymást a dolgok, pedig nem irányítom. Jó, persze, miért irányítanám, még nincs is mit..
De mégis.. Azért vannak elgondolkodtató körülmények. :D
És közben azon nevetek magamban, hogy ha nincsenek, akkor csinálok. Az elejétől kezdve csak úgy hagyom, hogy történjen, ami történik.
Kicsit kimaradt az a rész, hogy nem tudjuk, mit gondol a másik, az édes kín, mikor még minden bizonytalan. De azért a játék megvan, az édes kín, hogy állok miniszoknyában a fénymásolónál vagy hogy arról mesél, mit csináltunk tegnap, mintha nem velem lett volna. :D És hogy mikor jön már meg reggel? Mikor jön vissza ebédből? Miről beszélgetnek a Gyuri irodájában?
Mindig ott van és mégsem. Néha persze felb*szom ezen az agyam, mint csütörtökön is. De akkor meg fogja és odajön beszélgetni, mert tudja, hogy nem élvezem a színjátékot.. :]
Na jó, haladjunk. A kedd este érdekes volt, a másnap reggel rohanós. Lezártlanul futott ki a kezemből minden és így is maradt.. Egy mondat, ami lóg a levegőben és aminek a végére SMS-ekkel tettünk pontot. Többé kevésbé, mert nem beszéltük meg, de mit beszéljünk rajta? Megtörtént, jó volt, de ő jobbra ment tovább, én balra. Ahogy előtte is. Csak most én nem tettem ki azt a pontot. Minek tegyem ki? Talán önzőnek és szemétnek hangzik, de ki tudja, mit hoz az életem és mit fogok akarni 2 hét múlva? Érzelmileg már nincs értelme feszegetni a dolgokat, ő már nem érez és lassan én sem. Csak..elkezdtem mással való kapcsolatba helyezni az érzéseket és azért félek, pedig nincs mitől. De nem akarok ott sem döntést hozni. Én dolgozni akarok és tanulni.
Jesszusom, össze vissza beszélek. :]
Igazából már én magam sem értem, hova is akarok kilyukadni. Egyelőre tetszik, hogy folyamatosan szívjuk egymás vérét, oda vissza. De ha érzi, hogy egy kicsit is nem oké valami, egyből lép, visszavesz, odajön. Ha pedig jól beszólok neki, akkor se sértődik meg. :] Persze nem is szoktam jól beszólni, max a szokásosnál gonoszabb poént lövök el, de ezt úgyis visszakapom.. :]
Megyek tanulni..
|
