Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Vivi naplója


Piszikuca [102470 AL], gazdája Vivi
2014-06-24

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
2014-06-24

De jó. Elolvastam a múltkorit, elég negatív.. :/
Most meg minden rosszaságával együtt azért szép az élet.

Egyrészt levizsgáztam. :)
Másrészt..kimondatlan feszültség a munkában az, hogy a Niki tudja és érzi, hogy nekem az, amit a Trenkiben csinálok, nem kihívás. Lehet, hogy Janka beéri ezzel és a többiek is, de én tudom, hogy többre vagyok predesztinálva és azt is tudom, hogy ha megkapom a lehetőséget, képes vagyok megugrani az akadályt. Hát, persze akarni kell meg csinálni. De anélkül meg minek? Langyos vízben akarok üldögélni egész életemben? Nem, nem így terveztem.

Furcsa, hogy..nem mindenki van így ezzel.
Gondolkozom ezen az Emirates-en is. Nem érzek nagy affinitást rá. Egyrészt, mert kezdem érezni, hogy az, hogy az ember nem megoldja a problémákat, hanem otthagyja és a szőnyeg alá söpri, nem megoldás. Az elmúlt időszakban, a Qatar-os felvételi óta sokat változtak a dolgok. Töröm a fejem azon, hogy stewardess lesz, de nem stewardess akarok én lenni, hanem világjáró. Olyan szűk térben élem az életem és úgy érzem, nekem ez kevés. Persze, nem szülne elégedettséget az sem, ha napi 10-12 órákat robotolnék kőkeményen, azért, hogy sokat keressek.. Ami nem élet. Az élet az, amit élsz, ez csak létezés.. Munka, munka. Se szeretet, se érzelem, se világlátás és csak a tudat visz előre, hogy ez sem tart majd örökké. És mikor lesz vége? Mikor mondod azt, hogy állj? Ha megvan a lakás ára? Be is kéne rendezni. Kéne egy kocsi. Kéne pár ruha. Bútor. Cipő.
Aztán egy új lakás.....
Sosincs vége.

Szóval több, mint valószínű, hogy itthon maradok szombaton. És megvívom a saját harcaim itt. Nem megyek el a világ másik végére megtalálni önmagam, mert talán önmagam itt van, itt kell megtalálnom, itt kell szembenéznem a problémákkal. Itt és most.
Illetve majd miután megírtam ezt a bejegyzést. :)

Ma egyébként eddig intézkedtem. Bőrgyógyász, nyelviskola..
Gondolkodtam is. Bálinton, Gáboron és Lalán..

Lalán csak úgy futólag. Még tegnap este beszélgettem Istvánnal vacsora közben. És mondta nekem, hogy az rossz bennem, hogy szerinte a kapcsolataimban túl sok kompromisszumot kötök. De nem csak a párkapcsolataimban, anyuval is.
És aztán már sokadszorra elkezdtem neki magyarázni Lala teóriáját ezzel kapcsolatban.. És erre meg azt mondta, hogy Lala milyen okos és milyen intuitív és hogy sajnálja, hogy nem jött össze nekünk. Nekem meg valami olyan érzésem volt, hogy hát..ez van. Sok gondolat megfordult a fejemben.. Talán tényleg nem ez volt a mi időnk. Jó, tudom, ezt már írtam. Meg ez nem épp a lezárásra utaló duma. Meg az se, hogy lehet, hogy megint fogunk találkozni..

De nem az a lényeg, hanem hogy..alakult közben az életünk, de mennyit.. Én kezdem látni a suli végét, dolgozom, most elintéztem a nyelvtanfolyamot is. Az 1 hónap végére utálni fogom az egészet, ráadásul valószínűleg a nyaralásból se lesz semmi. De a tudat meg a tény, hogy beleadtam a nyelvsuliba, a tandíjba meg minden ilyesmibe, az jó érzés. Hogy tyúklépésben elkezdtem haladni valami felé, ami valami olyasmi, mint a függetlenség..
Na, megint eltértem a tárgytól.. :)
Szóval..alakulunk. Neki a lakás, nekem a suli, a munka..
Aztán majd egyszer..lehet, hogy megint lesz ennek értelme, létjogosultsága. De most még nincs. Lala azt mondta, most kezdődik az életem és ő elcseszné. István azt mondta, kéne még az az első nagy lángolás, nagy szerelem..ami viszonozva is van...:/

No, most küldte vissza az önéletrajzom. És azt mondta, tartalmilag tök oké, csak formázgatott rajta. És mondjuk tényleg jobb lett, nem is gondoltam, hogy ennyit dob rajta egy kis játék a betűtípusokkal. Meg persze Lala azt mondja, már a kép alapján tuti behívnak, de én nem hiszem, HP-hez se kellettem.. :/ A HR-esek amúgy is nők, egyáltalán nem biztos, hogy nekik is tetszik egy ilyen kép..

Végül nem tudom, mi lesz ebből később. Összejövünk-e valaha is újra. Simán lehet, hogy nem. Az is, hogy igen. De nem öl meg a kíváncsiság, mert most ez a rész..akármi van bennem, lezárult. És akarom vagy sem, ez egy tény. Aztán hogy ezek után én mit kezdek magammal, már csak rajtam múlik..

Meg egy magas, helyes, stb srácon.. :D



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat