Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2014-08-04
Szóval..és tettel..most épp haragszom.
Nem tudom igazán, kire vagy miért. Nem tudom eldönteni, kire haragudjak. Magamra, Gáborra, Istvánra, anyura?!?! A világra?!
Szombatra megint elbizonytalanodtam, de aztán hazajöttem és kiderült, anyu nem azért haragszik, amiért hittem. És akkor -ki tudja, miért - megnyugodtam, mert mondom, nem lesz lelki terror, elfogadja, hogy megváltoztatjuk a dolgokat és jó lesz. Csak hát..igazán én sem hiszek benne. Szerintem Gábor nem is akarja megváltoztatni, csak kivárja megint, hogy elcsituljanak a kedélyek. :( Az jutott eszembe, mikor eljöttem, hogy baszki, Lalával 4 napot nem bírtunk ki egymás nélkül, annyira a másik volt mindenünk. Ehgen. Itt nem éppen van így.. :(
Csak..gyenge vagyok. Gyenge vagyok kimondani, hogy hagyjon békén. Pedig megtenné. Csak aztán..minden nap jönne az irodába, még pofát se vágna, köszönne, olyan lenne, mintha mi sem történt volna.. Én meg..nézném. Nevetnék a viccein, nézném az alakját az ingben, találgatnám hova megy, mikor jön vissza. Valahogy én szeretem Gábort, de nem úgy igazából, de szeretem a lényét. Szeretem a humorát, tetszik a külseje, aranyos, mikor mosolyog meg mikor aranyos akar lenni. Nagyon cuki tud lenni, ha akar. Csak ritkán akar.
És ez így alapvetően okot ad arra, hogy ne rúgjam fel a dolgot. Meg úgysincs más. Csak azért..akárhogy is..de megvisel lelkileg. Felőröl, hogy nem is igazán szeret, csak azért vagyunk így, mert hát..nem is tudom. Csak úgy..alakult. Állandó kétségeim vannak, hisz ennek az egésznek nincs egy szilárd alapja, egy pillanat és összeomlik. Összeomlik a légváram.. És aztán majd jön a sírás-rívás. De úgy érzem, így sem tudok kilépni belőle. Hehe. Lalával is így éreztem. Most is, de ez teljesen más, ez egy tudatos önámítás, hogy ez nekem jó, mikor közben amúgy tudom, hogy nem. Tulképp ezeket belátva nem egészen értem, mi köt Gáborhoz. Az, hogy senki máshoz nem köt semmi. Olyan jó lenne, ha Bálint lépne valamit, de hát arra hiába várok. Valami harmadik személy kellene. Aki kiráncigál ebből. No persze, nem úgy, hogy tényleg ráncigál. Hanem igazából fizikálisan hozzám sem ér és én kiröppenek a letargiámból, a rosszkedvemből, a kétségbeesésből, a Gáborral kapcsolatos kérdések és kétségek, prok és kontrák végeláthatatlan sorából.. Kiröppenek egy szép, illatos, virágos rétre, kifekszem a ragyogó napsütésbe és mosolygok..vég nélkül. :) Kehem, hadd ne hasonlítsam semmihez. :D Úgyis tudom, kire gondolok. Bár fura is lenne, ha nem tudnám. :D:D Kicsit skizofrén lennék. De csak egy cseppet.
Mint ma az a Viola vagy Lívia vagy ki a csoda. Megszerveztem vagy 14 interjút. Ha Janka ezt megtudja, idegrohamot fog kapni. :D Márpedig csak a hülye nem veszi majd észre, hogy kicsit sok outlook-os szervezésem van.. :D
Ja, múlt héten vicces volt az ivászaton, mikor Rita megkérdezte, hogyan vélekedem Jankáról. :D Eleve gyanakszom, Ritát nem igazán ismerem, nem tudom, mennyire bízzak benne. Zsuzsiban gondolkodás nélkül. Gáborban is..ilyen szempontból.
|
