Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/214902
|
2014. augusztus 07.
Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Minden teli van sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végét sem akarjuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhet. Hogy lehetne a világ újra "olyan, mint korábban volt", ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül ez is csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, nagy eséllyel új nap virrad majd fel. És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember inkább azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kivánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Talán azért akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz, amiért érdemes küzdeni. De egy biztos: ha van egy-két igazi barátod, már nem vagy egyedűl, már megéri küzdened, már megéri élned... Így a boldogság keresése furcsa dolog. Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán. Nem a valóságot kívánják látni, hanem az illúziót - mindenki a saját illúzióját. Elhiszik, amit el akarnak hinni. Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak. Nem számít, mi az illuzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne. De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz!
"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember végül egyedül marad....."
|
