Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2015-01-11
Isten, komolyan mondom, piszok egy lény. ha adsz neki, ő kamatostul adja vissza, nem az történik, mint az emberek világában, hogy nyújtod az ujjadat, de leszakítja a karodat, vagy visszanyújtja az ujját, hogy kvittek legyetek. Ha te odaadod az ujjadat, ő odaadja a karját.
Ma elmentem a templomba, mert úgy éreztem, hálát kell adnom Istennek, amiért végigsegített a vizsgaidőszakon. Bár még van egy vizsgám, és egy beadandómat még nem tudtam leadni, köszönetet akartam Neki mondani azért, hogy a decemberi vizsgákra egy 4est kaptam, a többire 5öst. Most januárban pedig 3 vizsgán vagyok túl, egy igaz 3-mas, de nem is inkább a nehézsége volt megugorhatatlan, hanem a furfangossága, a cselessége. De akkor is örültem, hogy nem 2-es vagy rosszabb, egy másik 5-ös lett, tegnapiról még nincs hír és egy beadandóról sincs, de akkor is elmentem a templomba, hogy megköszönjem hozzám való jóságát, és támogatását. A pap pedig valami hihetetlenül gyönyörű prédikációval állt elő, és annak ellenére, hogy pszichológiai-pszichoterápiai bevezetéssel kezdte, mert szakdolgozatot írt, és ugye, érdekelt vagyok a témában, mégsem ez az oldala érintett meg igazán, hanem, amit ezt követően mondott, az ítéletekről, szélsőségekről, anélkül, hogy reflektálnánk önmagunkra, hogy megvizsgálnánk magunkat, hogyan viselkedünk, amikor szélsőséges megnyilatkozásokat teszünk. És nap mint nap ezt tesszük, ezzel szembesülünk, csak bántjuk és bántjuk a másikat.
Elgondolkodtam azon, hogy a neten is ezt lehet látni, otthon is ezt lehet látni, hátul ültem és volt egy pár akik hamarabb elmentek, de arcuk nem tükrözött békét, és végigmegyünk az utcán, mindenki arca gondterhelt, szája lekonyul, nem foglalkozik semmivel és senkivel. Elfelejtjük, hogy a másik is ember, ugyanolyan problémákkal küzd, mint mi, vagy, ha jobban megnézzük, súlyosabb gondokkal küszködik, mert nincs tető a feje felett, nincs étele, itala is csak egy olcsó kannás, hogy meleget érezzen, hogy felejtsen... és mi csak ítélkezünk, szélsőségekbe bocsátkozunk, ahelyett, hogy megértenénk, milyen szerencsés helyzetben vagyunk mi, hogy ezt nem kell átélnünk....
|
