Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2015-03-01
Vannak olyan dolgok, amiken az ember előre gondolkodik - pláne ha annyi szabadideje van, mint nekem - és aztán persze egész másképp sül el, mint képzelte.
Én is írtam sok mindent a múltkor arról, hogy mi lesz, ha anyuék lelépnek síelni.. Aztán ahogy ott állsz az ajtóban, nézel az autók után, akkor egyszer csak az ugrik be, hogy ki nem sz*rja le, egy hétig egyedül leszek, ennyi nekem is jár.. Nem tartozom számadással senkinek, nincs aki felelősségre vonna, max én saját magam.
Az meg majd..meglesz. Vagy lehet már meg is volt..
Persze nem így képzeltem, mindenféle olyasmit elképzeltem, hogy fogunk csinálni, amiből semmi nem lett. Csak ilyen hétköznapi dolgok, amit a párok szoktak. Nem lett belőlük semmi, de valahogy..nem baj. Úgy értem, jó volt vele, mindig jó vele, de mindig más. Most már olyanok voltunk, mint vmi idősebb pár.. Betakarózva beszélgettünk meg sztorizgattunk. Egyre kevesebb nosztalgiával arra vonatkozóan, hogy is jöttünk össze meg ilyenek..a régi szép idők. És ez egy jó dolog, mert..valahogy így el tudnám elképzelni magam valaki mellett X év múlva, mint ahogy a tegnap este volt. :] Ez amúgy elég vicces.. :D
Jó volt, de igazán..nem is tudom. Sok mindenre számítottam, de ahogy vártam, inkább az mozgott bennem, hogy milyen rumli van itt is, ott is, ne ezt lássa már. Persze azért letusoltam meg minden, de pl ki se sminkeltem magam meg csak ilyen itthoni cuccban voltam. Szóval hogy..nem akarok már tetszeni, mert tudom és remélem, hogy itt és most nem az számított meg mert úgy érzem, nem kell már azért küzdenem, hogy szeressen. Ami meg hülyén hangzik, mert nem mindig tudom, hogy ez csak ösztön vagy más is van benne. A viccesebb az, hogy saját részről sem tudom, mert Lala olyan ember, akivel mindig jó lennem, mert olyan társaság, aki mellett jó. Picit fáj, hogy nem vagyok része az életének..
Áh, amúgy..most így kicsit eltérve a tárgytól. Gondolom és remélem is, hogy most nem fogok hetekig szenvedni, de olyan rossz most itt ülni egyedül. Persze jó, hogy Lala volt itt és nem mondjuk Gábor vagy akárki, mert miatta is volt jó, mert ő olyan, amilyen velem és úgy általában is, de az talán rosszabb, hogy megint rám szakadt az egyedüllét. És ilyenkor azért visszagondolok az elmúlt eseményekre. Ő meg hazavezet, jönnek a többiek és mindig az van bennem, hogy ő annyira él én meg csak létezem.
Visszatérve..próbálom ésszerűen leírni, mit is éreztem. Hogy jó lenne, ha ilyen apja lenne a gyerekeimnek. Hogy így tudom elképzeli magam - ha muszáj - jó pár év múlva egy jó pár éves kapcsolatban, esetleg egy-két gyerekkel.
De most nem ilyen kéne. Persze ilyen nyilván nem lehet egy új emberrel, ilyen csak azzal lehet, akit már ismersz. Fura amúgy, mert úgy érzem, annak ellenére, hogy nem vagyunk egy pár, mindig alakulunk találkozásról találkozásra. Valami ilyesminek képzelem el amúgy Brigit meg Ricsit. De hogy az, hogy én Lalával újra összejöjjek és mondjuk tegyük fel, családunk is legyen, azt furcsa elképzelni. Persze nem lehetetlen, csak valahogy..nem is tudom, nem így szokott történni.
Talán az a bajom, hogy csak egyszerűen nem futok bele olyanokba, mint ő. Nem mintha nagyon megadnám a lehetőséget magamnak, hogy ez megtörténjen, de igazán nem is érzem magam most késznek rá. Pontosan olyasmikre vagyok kész, mint a tegnapi. De az, hogy én tetszelegjek, kiöltözzek..valahogy nincs kedvem hozzá.
Holnap megpróbálom Kincsőt kérdezgetni a táncról, csak valahogy mindig annyi dolgom volt pénteken, hogy nem éreztem azt semmikor, hogy na most van időm, beszélgessünk..
Vicces amúgy, mert ilyenkor..úgy tele leszek Lalával. Elég hülye kifejezés. De így van. Néztem reggel ahogy alszik, a piros füleim kuncogtam vagy azon, hogy már megint horkol. :D De nem volt szívem felébreszteni, pedig már rég fel akartam kelni, de ő csak aludt, én meg úgy voltam vele, hogy legalább hétvégén hadd aludja ki magát, mikor sose szokta, mert annyit dolgozik. Meg úgy mellesleg el se fértem, szóval jó lett volna csak úgy odébb lökdösni, mert régen sose aludt ilyen közel hozzám, de most meg igen, de már megfordulni is nehéz volt, mert nem volt hozzá elég helyem. :D
Aztán meg hirtelen fél 11 lett és kiderült, hogy neki lassan indulnia kell, mert jön Kiki meg mittomén még kik. Így hirtelen kicsit rosszul esett, de nem volt az az érzésem, hogy jajj, ne már, én nem bírom nélküled és maraaaadj. :D Mikor már kinn álltunk a ház előtt, akkor mondtam csak, hogy azért nem lenne baj, ha nem kéne mennie, de ezt csak úgy megemlítés szintjén és valójában csak úgy nem nagyon tudtam és tudom, mit kezdhetnék az időmmel így egyedül.
|
