Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2015-03-20
Nincs nagy pörgés ma. Rendet raktam és kitakarítottam a szobám, elküldtem az olaszosoknak a táblázatot meg a BT-s fickónak az önéletrajzom. Ő már válaszolt is, nagyon jó fej, egyébként is szimpatikus volt, már ott is. A másik is, aki hamarabb elment. Látszott, hogy értelmes. Szeretem az értelmes pasikat, akik nem a külsejükkel kedveltetik meg magukat velem, hanem az eszükkel. Kár, hogy úgy külsőre egyik sem volt úgy az esetem, de nagyon szimpatikusak voltak, úgy emberileg.
Nem úgy az XAPT-os magas pasi. Dzsízössz..az a hang. Addig fel se tűnt a fickó, de aztán mikor beszélt hozzám, majdnem dobtam egy hátast. Elképesztően mély, férfias hang. Ummm. Olyan pluszt adott, hogy második nap, ha volt időm, bámultam a pasit, hátha észreveszi. Szerintem észre is vette, azt sem állítom, hogy nem volt kölcsönös a szimpátia, de így visszagondolva furcsán jött volna ki, ha csak úgy odamegy egy random hostess-hez beszélgetni. Azért csokivirágot kaptam tőle, mikor jöttem el és elköszöntem tőlük, az jól esett, de sajnos ennyi. Pedig igazán szimpi volt.
Aztán...a Bosch-os fiúk. Első nap is volt egy jó, ő ott volt második nap is, csak épp akkor már egy másik is volt mellette, aki nagyon bejött. Állandóan mosolygott, huncut szemek, jókedv, úá. :D Tetszett nagyon. Oda is mentem hozzájuk párszor, mindig édesen mosolygott. Ennyi. Semmi sem történt senkivel, de olyan önbizalom turbó, mikor érzed, hogy utánad fordulnak, megnéznek, végigmérnek. És nem az út menti melós, hanem az értelmiség. :D
Baxter..cukik. Főleg az alacsony hapsi volt nagyon szimpatikus. A másik az inkább vicces volt, a jóllakott napközis külsejével, és mindig sütit kért. :D De ő is szimpi volt, csak mindig olyan furcsán mosolygott, hogy nevetnem kellett rajta. :) Bloomberg-es lányok és fiúk aranyosak voltak, EDAG lepontozott, pedig én igyekeztem. Első nap ott is volt egy szimpi pasi, de második nap már nem jött. Állásstartos csajok is arik voltak.
Egyébként megszoktam a céges hostess szerepet, sok lánnyal beszélgettem, néhánnyal csak futólag, volt, akikkel csak mosolyogtunk egymásra párszor, bátorítólag. De azt hiszem, ezúttal nem keltettem a beképzelt, komoly és távolságtartó ember szerepét. Sokat dobott a dolgon az is, amit Zoli és Virág mondtak kedden, hogy sokat panaszkodom. És rájöttem, hogy tényleg. Még ha jól is esik néha, ki szeret egy ilyen búval bélelt, mindig panaszkodós emberrel beszélgetni. Senki. Míg egy mosolygós, vidám emberrel mindenki. Persze esténként, mikor megyek haza munkából, nincs kedvem senkire se mosolyogni, mert menjen mindenki a p*csába.. :D
De napközben lehet nem árt. :)
|
