Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2015-04-05
Itt van a nagy család, de épp besokalltam Balázstól, mert folyton csapkod, majdnem kiverte a szemem meg senki nem énekelhet, csak ő meg mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, különben hiszti van..
Tök durva. Szerintem azért néha rá kellene szólni, hogy nem minden úgy történik az életben, ahogy ő akarja. Mert mindenki kap az életben pofonokat és ő olyan, amilyen, valószínűleg lesz bőven neki is, de így meg pláne.. Na mindegy, ez nem az én dolgom. Nem is biztos, hogy tudnám jobban csinálni, szóval nem ugatok bele.
Szóval besokalltam, úgyhogy naplózom.
Írt ma Lala..de valahogy nem tudott annyira érdekelni. Vagy hát tudom is én. D kicsit összezavart. :/ :]
Nem tudom eldönteni, mit akar. Meg egyelőre azt sem tudom, én mit akarok. Meg nem is annyira akarom eldönteni, szeretném ha lebegne a dolog még jó darabig. Viki jön jövő héten, ha visszaülünk a terembe, mellém fog ülni, valszeg közénk és akkor az úgy jó is lesz meg egy kicsit rossz is. Áhm, na. Nem érdekel. :]
Lala meg írt és nem is tudtam vele normálisan kommunikálni meg nem is tudom, akartam-e. Illetve jó, nem beszélek mellé, szerettem volna, de nem lehetett, mert ő közben dolgozott. Húsvét vasárnap, besz*rás..
D meg furcsa. Teljesen más, mint amilyennek elsőre nézi az ember. Így külsőre. És ha ez nem is hangzik szépen vagy jól, de több van benne, mint gondoltam. Nem is beképzelt, de van humora meg normális. Bár tegnap azét volt olyasmi is, amin meglepődtem meg egyelőre kicsit furcsának érzem a dolgokat, mert jó persze, elvagyunk Viber-en..de ez mégis csak más, mint a valóságban, ahol azért olyan mélyebb beszélgetést még sosem folytattunk. És bár egyelőre szimpi, amit tapasztalok, nem akarom, hogy megint beleessek abba a hibába, amibe már olyan sokszor estem, hogy eldöntöm, hogy jó lesz, aztán meg nem veszem észre az intő jeleket, hogy nem. És persze, rég vagyok egyedül, de már nem gondolom azt, hogy ez jó lenne másképp. Félek az egyetem vége miatt, félek anyu munkája miatt, szorongok az Aesthetica miatt, szeretném ha nem kéne kiszámolnom magam minden hónapban, de munkának se híre, se hamva, de azt sem tudom, ennek örüljek-e vagy sem. El kéne kezdenem a szakdolgozatommal a munkát, de nehezen veszem rá magam. Ez a heti 3 olasz elég sok, pláne mert Márta úgy darálja az anyagot, mintha turbóra állították volna és le se lehet lőni. Vikinek is volt mit leírogatnom.
Szóval most az ezerféle szorongásom közepébe nem kéne egy srác. Az is csak újabb félelmeket szül. De közben meg egyébként nagyon jó is lenne, nagyon szeretném is, csak egyszerűen nem tudom, itt van-e az ideje. Gondolom ezekre a kérdésekre majd úgyis az idő fogja megadni a választ. Meg amúgy is simán lehet, hogy elszúrom ezt is, mint elszúrtam Ákost is..
Pénteken amúgy összefutottam Lacival. Nem is tudom, olyan furcsa érzés volt. Nem láttam semmit, ahogy a szemébe néztem. Se haragot, se bánatot, se vádat, semmit. Jó, több, mint egy éve volt és igazán nincs is miért vádolnia, csak üres volt a tekintete. Teljesen.
Dnek mindig csillog a szeme, huncutul. Mindig mosolyog, figyel, néz ide-oda, olyan élénk srác. Alacsony egy kicsit. El tudnám viselni, ha 10 centivel magasabb lenne. Viszont más szempontból meg látszik, hogy van sütnivalója. Szóval nem tudom. Ambivalens érzéseket kelt bennem, érdekel és tartok tőle, vonz és szimpatikus, de mindig az jut eszembe, mi van, ha ez csak a felszín, a máz, az, amit mutat és valójában teljesen más...
De hát gondolom majd minden kiderül.
Az is, hogy mindenki derül-e.. :)
|
