Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2016-08-14
,,Mivel az egyéniséged ezen része már nem használ fizikai fogalmakat, ezért nem tudom elmondani, hogy pontosan miképp testesíted meg az energiát, de az érzetre rávezethetlek: gondold azt, hogy a Mindenség egy végtelen óceán. Minden csepp önálló egyéniség, minden csepp szabad akarattal rendelkezik, mégis egyetlen egység, egyetlen szervezet részei. Amikor a tudat emberegyéniségként kezd el létezni - azaz megszületik - egy olyan pohár alakú - embertestű vízzé válik, amely az óceánban marad ugyan, de egyénisége korlátaival elhatárolódik tőle. Ez a hasonlat nemcsak az emberre, minden egyéniségre igaz. Tehát a pohárnak végtelen alakváltozata lehet, az atomoktól a galaxisig, a fürdőszobád csempéjétől Istenig. Az egyéniség a végtelen óceántól való elszigetelődésnek köszönhetően más lesz egyéniséggé válik - mint a többiek. Így olyan tapasztalatokat szerez, olyan dolgokat hoz létre, amelyeket mások nem, de alapvetően mindig az óceán, a Mindenség, az Egység része marad.
Nos, kiterjedtebb önmagadnak, a lelkednek, a tudatodnak - aki ebben a végtelen óceánban körülbelül egy versenymedence határaival rendelkezik - van egy olyan eredendő tulajdonsága, hogy a határain belül létező Mindenséget (példánkban az óceán vizét) jelentős mértékben képes megváltoztatni.
Mivel nemcsak az egyéniség, hanem minden egyazon Energiából - esetünkben vízből - áll, ezért a tudat nem csak önmagára képes hatni, hanem mindenre, ami létezik. Atomok, hajszál, időjárás, bolygók, idő, tér mind-mind egyetlen középpont, egyetlen teremtő erő körül forog, ezek pedig mi vagyunk.
Ahogy az emberiség korlátai erősödnek, egyre korlátozottabb formában ismeri fel önmagát. Ez a folyamat nem csak rá, a környezetére is érvényes: a tudat egyre szilárdabb, kötöttebb formákban - különféle dimenziók, síkok, idő, tér, stb. - nyilvánítja ki magát, azaz egyre durvább létsíkokat, létezéseket hoz létre...
...amíg végül eljut az anyag létrehozásáig. Ekkor már a tudat, az energia olyan formát ölt, amely a lehető legellentétesebbnek látszik az eredendő állapotával, ennek ellenére mégis egyek.
(...)
Az ember bármikor túlléphet az egyénisége korlátain, mert ezek csak látszólagosak, eredendően nem léteznek. S noha megtehetitek, hogy a szemeteket és a fületeket háromdimenziós rendszer porával hintitek be, akkor is korlátlan, határtalan Létezők vagytok. A "poharat" csak a játék, a forma, a megnyilvánulás kedvéért hoztátok létre, a belső lényeg, a valódi tartalom mindig azonos marad az óceánnal. Ez nem egyenlő az állandósággal; nem arról van szó, hogy ha megszakadsz, sem tudsz más lenni, mint valamiféle "eredendő misztikus tökéletesség". Pontosan akkor lehetsz szabad, akkor lehetsz az, ami valójában akarsz, ha rádöbbensz önnön határtalanságodra. Mindez már csak azért is lényeges, mert aki eggyé válik a Mindenség "óceánjával", az rájön, hogy milyen kis pontja ő még a Teljességnek, s hogy a Mindenség óceánformája voltaképp egy durvább formája a Létezésnek."
A.J. Christian - Mit keresett Isten a nappalimban?
|
