Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Ami nagyon betett nekem...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Ami nagyon betett nekem...

2016-08-27

Szóval. Amint írtam, Agárdflessem volt. Négy év hosszú idő. Felejteni kevés. Szenvedni sok. Újra meg újra a súlyos kérdés: "Miért? Nem követtem el semmit!". És a súlyos válaszok. Pofonok az élettől. Pofonok, amik utána ha boldogabb nem is lettem, de lélekben tisztább, igen! És mind közelebb és közelebb kerülök a megoldáshoz. Négy év... Lehetett volna talán másképp is, de akkor a büdös életben nem lenne belőlem még ILYEN ember sem. Telve vagyok hibákkal. Telve vagyok gátlásokkal. Tele vagyok jellemhibákkal. DE legalább fejlődtem valamennyit. Még ha nem is annyit, és olyan ütemben, mint kellett volna. Hiába. Huszonhat évesen az ember már ne játsszon sértődősdit. Mert dedós dolog. Ha tehetném, minden, bánathozóval kapcsolatos sértődésemből született trágárságot kitörölnék, úgy innen, mint a valóságból. DE nem teszem. Azért nem, mert szeretném, hogy velem szemben ne legyenek illúziói. Felvállalom a véleményemet visszamenőleg is, ha kell. Nem lesz könnyű. Keserű lesz. De nem kívánok elbújni ez elől a felelősség elől. Talán más helyzetben igen, de ezt másképpen nem lehet, csak tisztán.

Mint mondtam, négy év hosszú idő. Sok dolog megváltozott az életemben. Vannak dolgok, amik örökre elvesztek. Nincsen olyan égi vagy földi hatalom, ami visszaadná azokat. De egy dolog idáig nem hagyott nyugodni. És az bánathozó. Mert nem hiszem el, hogy nekünk az a sors jutott, hogy egymást bántsuk. Vagy én őt, vagy ő engem. Nem ezt érdemeljük egymástól. Lehet hogy ez egy gusztustalan szentimentális szöveg lesz (fujj!), de négy év alatt eljutottam odáig, hogy összetörjem a láncot, ami idáig a további fejlődésemet gátolta. Vagy Szívecskével folytatom az életemet, vagy bánathozó nélkül. Éppen ezért szeretnék egy nyílt levelet közreadni itt, a TeveClub-on, amit (ha tudja mit keressen,) meg fog találni. Ha nem, akkor személyesen neki küldöm majd el ezt a levelet.

"Üdv hát ismét!

Eltelt nagyjából négy év azóta, hogy szakítottunk. Ezalatt a négy év alatt nagyon sok minden megváltozott körülöttem. Sokat változtam magam is. Hogy előnyömre, vagy hátrányomra, abban én nem vagyok illetékes. Ezt döntse el a környezetem. Amit jogomban áll mondani: Én igyekszem, és törekszem, hogy minden nappal jobb ember legyek, mint előző nap, amikor álomra hajtottam a fejemet. Dolgozom az álmaimért. Hogy előrébb jussak. Hogy legyen mögöttem megfelelő háttér. Hogy ne csak egy rohadt buborék legyek, hanem alap, amire építeni lehet.

Hogy túl vagyok-e Rajtad? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. Az igazság az, hogy a NEHEZÉN már túl vagyok. Az IGAZI barátaim állhatatos támogatásának köszönhető, hogy nem a temetőben vagyok, hanem ezt a levelet írom. Voltak ugyanis idők, amikor keserű voltam. Volt, amikor CSAK Téged okoltalak, mert haragudtam Rád. Ne haragudj, de jogod van tudni: Legszívesebben eltöröltelek volna a föld színéről. Később haragom enyhült, és szomorúsággá szelídült, noha a rémálmok még nagyon sokáig gyötörtek. Volt idő, hogy két-három naponta álmodtam Veled a legszörnyebb, legszomorúbb dolgokat, amit emberi elme el tud képzelni... Ezt én nem panaszkodásnak szánom: Mint legfőbb érintettnek, jogodban áll tudni ezeket.

Ahogy az idő haladt, az életem megváltozott. A hamis barátok, hazug barátságok elkoptak, a hamis ígéretek ellobbantak. Majdnem elvágólag kiderült, hogy az élet nem egészen abból áll, amit elképzeltem. Olyan összefüggésekre jöttem rá, amire azelőtt esélyem sem lett volna. Boldogabb nem lettem, de lassan elkezdtem érteni, hogy miket élhettél át velem, amikor nem voltam önmagam, amikor súlyosan éretlen módon viselkedtem...

A szakításunkat követő leveledben megírtad, miért szakítottál velem, és miért nem lehetünk többé együtt. Nekem ez akkor iszonyatosan rosszul esett. És, noha azt írtad, hogy akármit is teszek, többé nem leszel az enyém, bennem élt még a remény az ellenkezőjéről, noha tudtam, hogy szokás szerint hiú ábrándokat kergetek. Ezért is töröltelek 2013 húsvétján először. Nem akartam még mélyebbre süllyedni (noha sikerült - de ennek a családom, és a barátaim a megmondhatói).

Mivel Te azt is írtad a leveledben, hogy a barátságunkért kár lenne, ezért visszajelöltelek, amikor születésnapom alkalmából felköszöntöttél, és megkérdezted, hogy miért töröltelek. Bevallom hazudtam. Abban is, hogy nem én töröltelek, abban is, hogy nem "ismeretlen ismerősöket" töröltem. Mentségemre legyen mondva, NAGYON magam alatt voltam. Akkor kellett volna megírjam ezt a levelet...

Pár hónapig még beszélgettünk, de aztán elsodródtam Tőled, megvívtam a saját harcaimat. Ott derült ki igazán, hogy ki volt a barátom, és ki nem... És akkor, amikor egyedül feküdtem az ágyamon, és depressziómat versekbe öntöttem, megértettem, hogy mi okozta a szakításunkat. És akkor éjjeleken át csak Rád gondoltam. Hogy bár itt volnál még nekem. Sokat fohászkodtam minden égi hatalomhoz, hogy adjanak Téged vissza nekem.

Végül egy nap, 2014 tavaszán újra rám írtál, noha már kilenc majdnem hónapja nem beszéltünk. Annyira, de annyira hittem benne, hogy esetleg újrakezdhetjük... Sajnos nem így történt.

Akkor veszítettelek el másodszor is, amikor a jelenlegi pároddal összejöttél. Nem sokkal azután lettetek egy pár, hogy velem elkezdtél újra beszélgetni. Nem vetted észre, hogy mennyire szarul esett ez nekem, hogy minden őt dicsérő szavad, egy késszúrás volt a szívembe. Azóta is ez a helyzet.

2014 telén szintén töröltelek. Ennek egyszerű az oka: apád felhívott engem véletlenül. Téged akart felhívni, hogy hol vagy, de a neveink kezdőbetűi egyeznek, és véletlenül mellényomott. Hamar, és barátságtalanul zártam le a beszélgetést. Akkor azt hittem, hogy rajtam keres Téged. És ez fájt. Fájt a gyaníthatóan vélt, irányunkba tanúsított bizalmatlansága.

Azóta akarlak elfelejteni, végleg. Nem köszöntelek fel születésnapod alkalmából, mert nem látom értelmét. Sajnos, és ez a Te hibád, nem vetted/veszed észre, hogy nem tudlak elfeledni. Az előző bejegyzésemben megtalálod azt, hogy miért pont most írom meg ezeket a sorokat.

Most választás elé állítalak. Érted. Értem. Mindkettőnkért. Szeretnélek vagy mindörökre távol tudni tőlem, vagy mindörökké az én oldalamon. Ha ez utóbbit nem akarod, akkor kérlek, soha többé ne keress velem semmiféle kapcsolatot! Szeretnélek egy életre lezárni. Szeretnék továbblépni. Nem szeretném, hogy még jobban Rád menjen a testi, és lelki egészségem. Ha (valami isteni csodaszámba menő okból kifolyólag) viszont mégis úgy döntenél, hogy legyünk együtt újra, akkor tudod hol találsz, és milyen formában. Még mindig nyitott vagyok az újrakezdésre. Meg kell értened: Ha el is taszítasz, akkor is Te vagy/voltál az igazi (és nem, nem vagyok kíváncsi a káposztás hasonlatra. Egyrészt: Töltött káposztát minden nap főzhetsz. De a szerelemnek/szeretetnek nincsen lejárati ideje. A részemről legalább is nincs. Másrészt engem nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye. CSAK a TE véleményed érdekel. A mindenkitől független véleményed. Az alapján, aki MOST vagyok, és nem aki akkor voltam.) Még ha későn is jöttem rá. Érted érdemes élni.

Nem várom el, hogy azonnal dönts. Ez a levél sem egy nap alatt íródott.

Üdvözlettel:

Dragonlord/Ral OFF Riverwood

https://www.youtube.com/watch?v=WEaAjCAFZ-0

"Utolsó levél ez, címzett a mennyország
a lelkem felrepül, a hamvaim meg leszórják.
Huszonhárom lövés: golyó a szívemben,
ha kellek, megtalálsz minden rímemben"

UTÓMUNKÁK:
2016-09-23



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat