Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Megkésve bár...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Megkésve bár...

2017-01-15

Tegnap nem tudtam belépni a tevéimhez. Ez azért gázos, mert tegnap fontos dátum, még fontosabb évfordulója volt. Igen. Tegnap lettünk volna tíz éve együtt bánathozóval. Reméltem, hogy történik valami tegnap. Valami isteni szikra. Amiért már egy ideje az égi hatalmakhoz fohászkodom. Nem tudom, mennyire lehet ez valós. Tudom, most jön majd a sok ateista, hogy istenek nincsenek, meg magam intézzem el, meg stb. De basszus! NAGYON sok idő telt el azóta, hogy bármit is hallottam róla. Hogy tudjam, hogy mi a helyzet.

Mindegy. Nem érdekel más véleménye, írtam egy verset.

Tizedik

Emlékszel? Ez a kis út itt,
Kanyarogva a Mocsárba vitt.
Tied lett. Az erdő, az út pora,
A vadvirágok zengő-bongó hona...
A rügyekkel ébredő, melengető tavasz,
Szívemben ezerszínű virágokat fakaszt.
Minden sziromban a Te arcod éled újra,
Zöld lombok, kék felhők mögül előbújva.
Emlékszel-e még?

Emlékszel? Ez a selymes kék ég,
Semmi pénzre nem váltható érték.
Tied ez. Amikor ezzel takartál,
Minden éjjel könnyű álmot adtál.
Zsongó rét, zöld lombok, méhek:
Csak ilyen helyen pihenhet a lélek.
Ott élsz a napban, mely nyaranta éget,
Utat mutatsz annak, ki félúton eltévedt.
Emlékszel-e rám?

Remlékszel? Fáradt rubin, réz, és arany
Hol magasból hullik, hol az égen marad.
Tied volt. Én adtam egykor Teneked:
Nem ócska játék volt, csak igaz szeretet.
Nézd: Ilyenkor megosztjuk a zsákot,
S újra nyakunkba vesszük a világot.
Ha előkerül egy-egy alma, szőlő, körte,
Lám: a hegycsúcs ködös, néhol már hófödte.
Emlékszel-e a Nyárra?

Emlékszel? Néha miriád csiszolt kristály
Olvadt arcunkon. Vértelenül, s tisztán.
Enyém ez most: A jég és hó alatt ragyog,
Egy kis mécses, aki magányosan vacog.
Emlékszik még nyári erdőre, virágra,
S most hóba vágott ösvény vezet a mocsárba.
S bár halk és alvó, mégsem üres e táj:
Ölelkezve szenderegnek ezeréves fák.
Emlékszel-e néha?

Emlékszel? Én igen. Most és mindörökre.
Kezdetre és végre. Bánatra, s örömre.
Láss, és ne félj attól, aki egykor voltam!
Azt a maszkot régen a mocsárba dobtam.
Mindenem a Tied. Tizedik éve már,
S így is marad, míg el nem szólít a halál.
Álmomban: Újra megfogom a kezed.
Ébredni fáj, s vérző szívvel kelek.
A Gyógyírem Te vagy!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat