Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2017.06.04. Switchfoot

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462
2017.06.04. Switchfoot

Nagyon régen írtam ide. Talán mert már van, akinek minden nap elmondhatom, mi történt velem, és olyan nagyon mély gödrökben sem érzem magam, hogy itt kelljen kiöntenem a szívem. A vasárnapi koncertről azonban muszáj írnom, mert annyira feldobott, hogy még 2 nappal később is csak vigyorgok. :)

Szóval március végén tettek ki egy videót, hogy jönnek Európába... Az ilyesmiket mindig megnézem, de általában már előre tudom, hogy ide inkább senki nem jön azok közül, akiket szeretek. Aztán a végén megláttam, hogy BUDAPEST. Ó, TE JÓ ÉG! JÚNIUSBAN JÖNNEK! :)) Hogy őszinte legyek, már rég nem hallgattam őket, csak 1-2 számot. Még "tini" és "korai egyetemista" időszakomban voltak nagy kedvencek, aztán beindult az Ákos gépezet, és a többi kedvenc háttérbe szorult. Szóval májusban rákerestem, hogy a korábbi koncerteken milyen számokat játszottak, plusz ráírtam ismeretlenekre, akik ott voltak valamelyiken, hogy mondjanak számokat. Így a május azzal telt, hogy reggel munkába menet, és hazajövet is a kinyomtatott szövegeket tanultam. :D Megérte. :)
Egész sokáig nem volt semmi hír a koncertről, a jegyeket sem kezdték árulni egy hónappal előtte, szóval kezdtem izgulni, hogy elmarad... Sőt, ők is kitettek egy posztot, amiből hiányzott a budapesti dátum, szóval már kezdtem lemondani az egészről... Aztán egy nap megnyílt a jegyeladás... :))) Azóta minden nap ezt vártam, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz, hogy válhat valóra egy gyerekkori álom. Hogy egy amerikai banda eljön, és láthatom élőben azokat, akiket eddig csak az interneten. Szombaton még sütöttem mézeskalácsot. Olyan fura, hogy a vipesek vittek egy csomó posztert aláiratni, de nem láttam egyet sem, aki valami ajándékot vitt volna nekik. Én meg valamiért úgy érzem, hogy annyi mindent kapok és kaptam tőlük, hogy ez a legkevesebb, amit én adhatok. Vasárnap fél 3-kor már elindultam, de a corvinnál nem jött a villamos, úgyhogy elgyalogoltam az A38-ig.
Odaérve senkit nem láttam, úgyhogy sok Tomi biztatás kellett, hogy bemenjek. Mondtam a jegyes srácnak, hogy koncertre jöttem. Kicsit biztos hülyének nézett, hogy 15:15-kor állok oda, mikor 6-kor van beengedés, koncert meg 7-től... :D De nem akartam mondani neki, hogy nálam ez már igazából késői érkezésnek mondható. :D Ott álltam a lépcső előtt, és közben hallottam, hogy próbálnak. Annyira jó volt:)) Kezdtem elhinni, hogy ez tényleg nem egy álom. Aztán jöttek a vipesek.. Tőlem is csomóan megkérdezték, hogy a vip-re jöttem? Mondtam, hogy nem-nem, csak szeretnék elől lenni. :D Kétszer ment el mellettem Jon, először csak utólag vettem észre, aztán a süti odaadásához megint csak későn, és hiába kopogtattam meg a crew vállát, nem fordult vissza. Már-már lemondtam az odaadásról, úgyhogy beadtam a jegyes srácnak a sütit. Beengedésnél persze a vipesek mehettek először, de így is első sorba kerültem. Az előzenekar nem volt rossz, de már nagyon fájt a hátam a sok állástól, és iszonyatosan meleg is volt, szóval már nagyon vártam a végét... Aztán kipakoltak a Switchfootnak, és kirakták elénk a setlistet. nem volt kordon, ott támaszkodtunk a színpadnak, az erősítőket simán tudtuk volna csavargatni, vagy épp összekötni Tim cipőfűzőjét, mert ő állt pont előttem - így róla készült a legtöbb kép is. :D Egyszer leghajolt, hogy megnézze, milyen szám jön, de pont sötét volt és nem látott semmit. Én meg gyorsan előkaptam a telefonom és odavilágítottam neki. Nevetve köszönte meg :D Jon nagyon közvetlen volt, kaptam én is pacsit, meg Drewtól és Jerome-tól is :D Beugrott a tömegbe, felmászott a bárpultra, felkért zászlókat, lekapcsoltatta a fényeket és csak mi világítottunk telefonnal... Átöleltük a szomszédunk vállát és úgy dülöngéltünk. stb stb. A végén a mellettem lévő srác kérhetett számot. Pont a Mess of Me-t, a kedvencemet. AAAAA *.* Megőrülés :D Hihetetlen volt minden pillanata, természetes, vicces, energikus. Szóval tényleg fantasztikus. Koncert után még gyorsan vettem egy pólót (ami maradt.. :D), aztán kimentünk a hajó másik részéhez, mert ott láttuk őket, hogy hátha kijönnek. Közben visszaszereztem én is a sütim, annak reményében, hogy mikor elmennek, odaadom. A benti meleg után nagyon hideg volt, pulcsi meg minden nélkül főleg.. De nem akartam elmenni. Aztán szólt Tomi, hogy kiírták, hogy 15 perc múlva aftershow... :OOOO Odamentünk a hajó elejéhez, és kijött Jon :D Ott mentem mögötte, közben egy srác magyarázott neki, hogy menjünk fel a Gellért-hegyre, nincs messze... :D :D :D Végül a part mellé, a lépcsőkhöz mentünk kb 20-30an, leültünk, Jon pedig eljátszotta azokat a számokat, amiket kértek. Sajnos ezeket pont nem ismertem, úgyhogy csak dúdolgattam, pedig jó lett volna vele énekelni. :) Kb 3-4 számot játszott, mert mondta, hogy másnap reggel korán indulnak vissza Amerikába (Ja igen, kb fél12-kor jött ki hozzánk..). Nem semmi ez az ember. :) Koncert után, hulla fáradtan még játszik nekünk csak úgy. Válaszol a kérdésekre, és azt mondja, hogy ez egy közvetlen, baráti zenélés, nincs köztünk semmi külünbség. Semmi "sztárkodás", csak őszinteség, szeretet, kedvesség. Pont olyan, mint amilyennek elképzeltem a neten látottak alapján... A videók és számok alapján. :) Aztán mikor elindult felfelé, akkor gondoltam, hogy nem lesz több alkalom. Odamentem a sávba, ahol jött fel, és a kezébe nyomtam, hogy ezt neki sütöttem. Ő pedig, "Oh, that's nice, i really appreciate it". <3 Mikor átmászott a korláton, odaadta az egyik crew-nak, de mikor a hajóra ment vissza és integetett nekünk, már megint ott volt a kezében. :)))
Hálás vagyok ezért az estéért, hogy találkozhattam ezekkel az emberekkel, hogy énekelhettem velük a számokat, és hogy ennyire feltöltöttek legbelül.
Köszönöm. <3



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat