Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2017-07-24
Mókuskerékben...
Felkelni reggel, dolgozni, hazamenni, nem csinálni semmit, aludni... újra és újra és újra...
Amikor elindulok otthonról, közben bekapcsolom a zenét, hallgatok valami pörgőset, de kissé olyan érzésem van tőle, mintha próbálnám magamra erőltetni a jókedvet.
Mások vitái olvasásában lelem örömömet a facebook-on unalmas "életemben", közben felettébb érdekes cikkeket olvasok arról, hogy hogyan éljem az életem, hogy mitől lehet boldog a párkapcsolatom, hogy kinek miről mi a véleménye... mindenki olyan okos és tapasztalt. Nagyon ügyes vagy, hogy utálod a melegeket. Ja, tudom, te nem is utálod, csak leszarod őket, de felbasz a felvonulások. Vagy a másik oldal vagy? Elfogadod őket? Ejj, milyen egy jó ember vagy te. Igaz, ha már a cigányokról beszélünk, akkor őket felégetnéd. Kicsit vigasztal, hogy másoknak mennyi energiájuk van erre, kritizálni mindent, ami nekik nem tetszik. Ezek szerint akkor engem is el lehet fogadni, hogy most itt elpanaszolom az érzéseimet,.
Egy naplónál nincs is jobb, panaszkodhatok anélkül, hogy rosszul érezném magam, hogy most untatok valakit. Bár lehet, hogy te megsajnálnál. De tedd csak, nyugodtan, emlékeztess, hogy én itt vagyok a gödörben, te pedig két méterrel fölöttem. Úgyis ezért vannak az igaz barátok.
Vehet akármennyi ember körül, az élettel ígyis úgyis neked kell megbirkóznod. Aki csak vigasztal, nem segít.
A mókuskerék azért jó, mert biztonságot ad. Nem vársz semmi újat.
Bár nem tudhatod, mikor löknek ki belőle.
De elesni is meg kell tanulni.
Csak egy idő után frusztráló, mikor a mosolyod sem őszinte már. Felépítesz egy olyan életet magad köré, amiben mindennek megvan a maga rendje, mindenkinek megvan a maga szerepe. Még neked is. Felveszed a jó alkalmazott szerepét, vagy a szigorú főnökét, a jó feleségét, a dolgozó férjét. Lehet, hogy olyan jó vagy benne, hogy még el is hiszed. De néha, gyengébb pillanataidban egy belső hang emlékezet a mélyen elásott valós énedre. Csak hát az kit érdekel? Neked vannak elveid, amikből az életedért sem adsz, neked van véleményed, amiért mindig kiállsz, és igazi egyéniséged, amit az előző kettő együttese alkot. Téged meghatároz a divat, a kedvenceid, de legfőképp mások véleménye. Ami nem is baj. Túlélési ösztön. Mindenki ki akar tűnni. Megmutatni, hogy ő mennyit is ér.
Olyan sokat érünk, hát hogy lehet, hogy egy mókuskerékben kell tekernünk egész életünkben?
Te miért tekersz?
Hogy jobb legyen később, ugye?
A jövőben...
A kemény munka meghozza gyümölcsét. Mondják a tapasztaltak.
Persze, a jelenlegi életünk az meg el van ásva.
A jelenlegi életünk véletlenül se egy fiatal rügyedző fához hasonlít, hanem megszületünk, és egész életünkben a föld alatt várjuk, mint a gyökerek, hogy egyszer meghozzuk a termést. Addig se fény, se eső, majd ha már úgymond keményen megszedtük magunkat, majd az életünk másik felében talán eljutunk oda, hogy kiálljunk a napfénybe.
Az élet olyan sokszor kiszámítható.
Nem tudod, hogy mi fog történni holnap.
De tudod, hogy egyszer meg fogsz halni.
Azt is tudod, hogy a szeretteid is meghalnak.
Tudod, hogy nem tart örökké.
Tudod, hogy bármi történhet.
Mégis, ha megtörténik, nem bírod elviselni.
Miért reménykedsz?
Próbálsz ragaszkodni a biztos pontokhoz, foggal körömmel...
Nem bírod elengedni, akit el kell.
Nem bírod elfogadni, ami van, de azt sem, ha valami nincs.
Miért nem tudjuk egyszerűen csak azt mondani, hogy oké, ez van, és továbblépni?
|
