Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Tehát tegnapi nap vége...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Tehát tegnapi nap vége...

2017-09-27

Megígértem, hogy ehhez otthon írok kommentárt.

A cím akár lehetne: "A teljes igazság is". Nem az lett. Mert ilyen mocskos demagóg szemét patkány vagyok.

Igen... Ezzel a dallal kezdődött meg a vég. Azzal, amit a tegnapi bejegyzésemben beszúrtam a végére.

2011-et írtunk, és érdekes módon itt a TC-n pont született egy bejegyzés "Egy hét mínusz"-címmel. Azóta már rég kitöröltem. Mert a hosszabb ideig tartó elszakadásomat bánathozótól nagyon gyermeteg, idióta módon manifesztáltam. Már ő akkor szerintem nem volt itt fenn a TC-n...

És hogy hogyan találtam meg a videót? Egyszerűen. Zsiráfnak annak idején elküldtem a DEFCON soundtrack-jét - ha már mindketten elolvastuk a 13 okom volt című könyvet. Csóró Hannah... Na offolás off. A lényeg, hogy tegnap kérdezte Zsiráfom, hogy mi volt az a cucc, amit anno elküldtem neki. Én meg az előzményeimből kukáztam elő. Mint ahogy a tegnapi bejegyzésemhez tartozó utolsó videót is... Nem tudom, hogy akkoriban ezt a videót miért néztem meg.

Ja! Nem fogom leírni, hogy mit tartalmaz a cucc, ha akarjátok, megnézitek az előző bejegyzésem végén.

A lényeg, hogy 2011-ben az ominózus hét után kiderült, bánathozót be akarta cserkészni egy srác a gólyatáborban. Ki voltam akadva. Annak ellenére is, hogy nem történt semmi kettejük között - de legalább is nem tudok róla. Megemlítette, hogy a srác folyvást utána koslatott, de bánathozó az új barátnői közé menekült, és a srácnak esélye sem volt semmit sem csinálni.

Itt kezdtem el teljesen meghibbanni. Rendes felnőtt ember röhög kettőt az ilyen fiszfasz dolgon, és utána megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Mint mondtam már egy párszor (igaz, nem részletekbe menően) én nem így reagáltam le. Szépen lassan elkezdett felőrölni az érzés, hogy nem voltam ott, amikor történés volt. Haragudtam a srácra. Úgy éreztem el akart venni tőlem valami NAGYON fontosat. Le akart valamit rombolni, amit kínkeserves munkával építettem fel (de inkább csak úgy éreztem, hogy így van). És ez csak a kisebbik baj volt. A nagyobb ott kezdődött, hogy ezután full féltékeny lettem. Minden pasira. Arra is, akire nem kellett volna. Kezdtem becsavarodni. Megőrülni. Kisebb dolgokon is kiborultam. Szépen lassan eljutottam oda, hogy minden és mindenki rossz volt, aki a környezetemben volt. És bármin összekülönböztünk bánathozóval (ami akkoriban elég gyakran bekövetkezett), egyre jobban gyűlöltem az egyetemet, ahova járt. Meg azt a sok "faszszopót" aki (pontosabban: ami) odajár(t). Aztán eljött a nyár. Bánathozót három tárgyból is elbuktatták, ezért mindössze NÉGYSZER láttam őt... Hiányzott nekem. Annyira elúsztam lelkileg, hogy nem álltam mellé. Nem támogattam. Végig bennem volt a gondolat, hogy:
1. Ezt egyáltalán nem érdemli meg. Attól, hogy a köcsögfejű egyéniszocproblem (aki ha magára ismer, most szólok: egy veréssel még tartozom neki - nem azért, mert ego, és nem is ebből az ügyből kifolyólag. Hanem mert nem tisztel senkit és semmit, mert a kurva anyja nem nevelte tisztességre) mindenféle szemétséget megengedett magának bánathozóval szemben, attól még nem bánathozó a szar.
2. Ha így folytatom, akkor szakítás lesz. Csak egyre jobban kiakasztott, hogy volt egy vita, amiben bánathozó engem tett felelőssé a három bukásából kettőért. Állítólag az óraközi szünetekben való találkozgatásokkal elvettem a tanulóidejét - amit akkor tudnék elfogadni, ha Ő NEM AJÁNLOTTA VOLNA FEL alternatívaként. Ha már nem tudunk együtt aludni mindig, akkor legalább valami közünk legyen egymáshoz, ha már párkapcsolat... (Arról nem is beszélve, hogy azért vastagon befigyelt a kutyasétáltatás, az ide-oda járkálás, és hasonlók...) Mindenesetre akkor mondtam azt - részben mert nagyon megbántódtam, részben mert tényleg nem akartam az útjába állni - hogy akkor ne beszéljünk egy darabig. Ebből lett egy teljes hónap, amikor nem beszéltünk. Állítólag már ez alatt elkezdett gondolkozni kettőnk ügyén - ahelyett, hogy akkor tanult volna (és akkor talán nem húzzák meg a háromból kettőből az UV-ken). Az események akkoriban gyorsabban pörögtek, minthogy alkalmazkodni tudtam volna hozzá - ez az én hibám. Mint ahogy az is, hogy könnyebben sértődtem meg kisebb dolgokon is, amíg bánathozó sokkal durvábbakat is elviselt tőlem. Ezek azok a dolgok, amiket a mai napig nem tettem a helyére. Mert nem ment. Nem tudtam.

Ekkoriban kezdődött, hogy a rossz útra léptem. Ekkor kezdődött el a vég. Ekkor hittem azt, hogy a megfelelő alternatíva a macsóskodás, meg a luftok sűrű rúgása lesz. Ugye nem kell mondjam, hogy ez csak rontott a helyzeten? Így ment ez egészen év végéig... Ez időtájt szoktam rá a dohányzásra, bandázásra is... Ez az időszak NAGYON súlyos tanulópénz volt számomra. Több szempontból is. Szépen lassan elveszett mindenem. Egyik-másik baromságomból örülök, hogy nem lett komolyabb balhé. Próbáltam ellenállni az eseményeknek, de nem ment. És igen: Egy éven belül az is kiderült a végére, hogy hány emberre is számíthatok a legnagyobb szükségek idején... Volt például olyan is, hogy elindultam a webmesteri képzésre, és inkább vettem egy 180°-os fordulatot, és leültem az egyik Aldi háta mögé rajzolgatni. Mártírka nem bírta elfogadni azt, hogy nem egyetemre megyek, hanem OKJ-re.

De mikor megindultam a lejtőn végleg, 2012.12.21-én megsütöttem életem első pizzáját, ami itthon kirobbanó sikert aratott. Vacsora után felhívtam bánathozót, hogy hogy van, mi újság, és mert szerettem volna vele másnap találkozni. Vagy bármi... Feltűnően nem akart találkozni. Megkérdeztem: "Te ******* (név cenzúrázva)! Történt valami a kapcsolatunkban?" És persze, miután szokás szerint én voltam a bátrabb, nagy nehezen kivakogta azt, amit már százezerszer leírtam ide. Persze, amit akkor, és ott mondott, annak a fele nem volt igaz. És a mai napig nagyon haragszom, hogy képtelen volt összeülni velem még akkor, amikor menthető lett volna a dolog. Mert állítólag velem nem lehet beszélni, ugye... Ezen igen nagyon fel tudok háborodni. Mert ha komolyan gondolta VALAHA is a párkapcsolatunkat, akkor nem így lett volna vége. Mert nem azt mondom, hogy NEKEM AZTÁN SEMMI HIBÁM NEM VOLT. Lehetett olvasni, hogy de. Volt hibám. De basszus! Azt nem fogadom el, hogy a hátam mögött mindent elrendeznek, és akkor menjek a picsába. Az egyáltalán nem megoldás, hogy a távollétemben hoznak egy engem is érintő döntést. Mert az szintén nem etikus... Hát akkor miben vagyok rosszabb náluk? És ők miben különbek nálam? Hogy volt akkor munkájuk, nekem meg éppen nem? Ez volt a a nagy különbség?

Plusz kérdés... A varangyivadék miben jobb nálam?! Semmiben! Kurvára semmiben! Ők is OKJ-s, nem keres sokat, ronda, agresszív. És EZ FÁJ A LEGJOBBAN. Hiába a változás (amit nem azért léptem meg, hogy visszakapjam, hanem bizonyítani akartam, hogy van bennem perspektíva (utólag CSAK ezért nem változtatnék). Hogy nem vagyok egy lecsúszott csellengő. Hogy lehet rám alapozni...), jött egy sehonnai csöves, és mindent keresztülhúzott! Egyik napról a másikra dögöljön meg. DE az utolsó huszonnégy órát szenvedje végig a büdös tetves ganaja!

Na jó... Nem akarok drámázni. De életemben még olyan pocsék karácsonyom nem volt, mint akkor...

Hogy most folytatás következik-e ebben a témában azt nem tudom. Szívesen leírnék ide mindent. DE attól is félek, hogy visszaélnének az itt leírtakkal, ami azon túlmenően hogy gusztustalan, most nagyon káros lenne.

https://www.youtube.com/watch?v=i-OzAVn0Kds



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat