Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2018-09-24
Késégbeesés megfagyott tekintete tükröződik a víz felszínén. Melyik út járható? Mi helyes, mi helytelen? Előtted a homályos végtelen, min keresztül barangolsz mitsem sejtve. A hold fényét elnyeli a sötét tenger. Ússz, ameddig bírja erőd, míg a nap felkel.
Dobd el minden terhed, a múltat, minden rossz és fájó emléket, melyek a mélybe húznak. A víz magával sodor, vajon megéri ellene küzdeni? A félelem a változás horgonya, a változás pedig a hullám, mely magával ragad, és nem tudhatod, merre visz. Előttem a csodás tenger képe, amin a nap vöröses fénye megcsillan hidat képezve a föld és az ég között. Merengeni az életen, miközben az utolsó fénysugár melenget, figyelmen kívül hagyva, hogy eljő a hideg, sötét éjszaka. De a pillanat, ami az örökkévalóság órájában rekedt, elmulasztja az összes félelmet, hogy az élet sötét óráiban a magány ne legyen oly üres.
Észre sem veszed, ahogy a haldokló parázs melegét lassan felváltja a szúrós hideg, olyan észrevétlenül lopózik köréd, mint ahogy a gyilkos hűvös kése siklik át bőrödön. Reszketsz, de már nem tudod, hogy a hidegtől, vagy a félelem fojtogató karjától.
A mélyben simuló homok őrzi magabán szíved fájdalmát, s ha a víz a port felkavarja, fel-felbukkan, mi elől menekülni próbálsz végeláthatatlanul. Egy apró kis gondolat, mely a tengert megmérgezi lassan, visszafordíthatatlanul; de te inkább nem veszel róla tudomást, míg a felszín tiszta. Fáradt szemeidet behunyod, a tenger zenéje megnyugtat, s a hajnal fekete ruhában üdvözöl. Nincs benned már rémület, nem gyötör többé félelem. A bujkáló gondolat, mi belülről emésztett, felszínre tör. Amitől rettegtél, amit az elejétől kezdve tudtál. Hiába minden küzdelem, a hajó, amin utaztál, rossz fából készült, és te csak azt vártad, hogy elsüllyedjen, miközben tovább építetted. Saját magad becsapva, most az igazsággal kell szembenézned, ami kiharcolta magának a győzelmet.
Lebegsz a tengeren meztelenül, átadod magad szomorú dallamának; a színtiszta égbolt tárul eléd. Minden a tiéd, miközben semmid se maradt.
|
