Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2019-01-12
Kedves naplóm...
Most igazán kedves vagy, hogy ilyen gyakran meghallgatsz. Felszabadító kiírni magamból a sok hülyeséget.
Régen csodáltam azokat, akik rendszeresen naplót vezetnek. Próbáltam én is, de azt az igazi papír füzetecskét. Néhány alkalommal beleírtam, de valamiért az sosem volt őszinte. Akárhányszor visszaolvastam, rá kellett jönnöm, hogy ezt biztos nem olvasnám később szívesen. Így mindig az lett a vége, hogy a kukában végezték soraim. Pedig olvastam tanácsokat is, hogy miről írjak... szóval kissé erőltetetté vált az egész. Na meg persze milyen régimódi papírra írni. Ki se lehet rendesen törölni, ha elrontok valamit. :')
Észre se vettem, hogy ez a digitális "napló" mindig itt volt nekem. igaz, itt is kidobtam egy nagy részét a bejegyzéseknek, de számos emlék megmaradt. Talán itt is akad elvétve felszínes szöveg, viszont a nagy részére nem ez a jellemző.
Olykor egy-egy idézet, vagy zeneszöveg, ha másnak nem is, de nekem felidéz valamit a múltamból. Lehet egy kedves emlék, lehet fájó. Viszont egy apró darabka az életemből.
Rájöttem, hogy a történéseknél fontosabbak az érzések. Hiába írom le a száraz tényeket, mégha hozzá is teszem, hogy mit éreztem közben, nem fogja sosem visszaadni az igazi érzést, amit átéltem. Ezért számomra egyszerűbb és kifejezőbb metaforákban gondolkodni, amiben a konkrét esemény nincs benne.
No de lenyeg a lényeg, örülök, hogy magányos perceimben van egy hely, ahova elmenekülhetek a világ elől. Magammal beszélgetni úgy téve, mintha valaki meghallgatna, teljes mértékben kifizetődő. Senkit nem untatok vele, mégis átgondolhatom a dolgokat, a végeredmény pedig egy megkönnyebbült lelkiállapot.
Bár vannak megválaszolatlan kérdések, és olykor szeretnék hazudni magamnak, legbelül sok mindenre tudom a választ. Mégis szembenézni az igazsággal sokszor félelmetes, és az érzés megbénít. A legegyszerűbb és legértelmetlenebb dolog a világon, ha nem vagyunk képesek változtatni. Ennek tudatában is folytatom azt, amit eddig: a szenvedést és a panaszkodást.
Kedves naplóm, köszönöm, hogy vagy nekem.
|
