Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/141543
|
2019-05-31
Hú, kicsit sok dolgom volt, azért sem tudtam feljönni (jó, meg nagyon nem is akartam), de igazából már eltelt a húsveti szünet, megvolt a szülinapom is, és mi történt?! Hát igen, elrepült az idő. Én az a lány vagyok aki szeret iskolába jáni, de nem is nagyon a barátok miatt, mivel nagyon nincs is ( :( ) inkább azt szeretem benne, hogy....hmmm....én úgy fogom föl, mint egy játékot, persze a játékokat is vérre menőleg, de ezt mégis élvezem, most leírhatnám, hogy miért élvezem annyira, de nem tudom, még magam sem tudom. Csak azt, hogy gyorsan tellik az idő, emlékszem mikor még 3.-ban annyira unatkoztam matekórán, hogy beleírtam a nevemet a szék támlájába, és miután jól belevéstem a betűket, csak az után jutott eszembe, hogy mit is tettem, emlékszem, hkgy próbáltam mindig kardigánba menni suliba, hogy majd szünetekben a székre terítem. Ez így rendjén is volt egészen anyáknapjáig (kb. Novemberben írtam bele a székbe) , mikoris egy előadást kellett tartanunk édesanyáinknak, de mikor már én azt hittem senki nem fog észre venni semmit, Zsombi (az egyik osztálytársam) meglátta a nevemet a széken, majd rámnézet:
-Miért írtad oda a nevedet?-röhögte el magát, de én csak vissza mosolyogtam, de közben levert a víz, hogy Úr Isten én most le fogok bukni a tanárok előtt.Mikor én következtem az előadásban úgy kezdtem el izzadni, mintha a sivatagban lennék, a szülők mosolyogtak, mert ezt hitték azért izgulok, nehogy elrontsam, de erről igazából szó sem volt, azért izgultam, nehogy meglássák mégtöbben a nevemet a széken. Szerencsére Zsombi nem mondta el senkinek, és más nem látta meg, szóval megnyugodtam.4.-ben kérdőn néztem a székekre, mert sehol sem találtam a nevemet, majd egy válvonogatással leültem az egyikre és hagytam, hogy elfelejtődjön az akkor még brutál nagy rosszalkodásnak. Lehet, hogy az emlékek miatt szeretm az iskolát, hogy mindig történik valami? Mindesetre próbáom élvezni amig lehet, hiszen már csak 2 hét van vissza ebből az évből.
Utószó: :(
|
