Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Újraélni - avagy az illúzió hata

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Újraélni - avagy az illúzió hata

2019-12-19

Hát ma megtörtént. Szeretnék aludni, de megint nem megy. Először a Metal Slug végigjátszásait néztem, újra és újra beírom a keresőbe, azt ami ébren tart. Egy probléma - másnak kicsi, nekem most nagy...

Újra idetévedtem. Megkerestem pár bejegyzésemet, és megrohantak az emlékek. Kicsit lepergett előttem az életem. 2011... Elindult a folyamat. Fájdalmasan szép emlékek, amiket nem tudok feldolgozni. Autót vezethettem, nyáron majdnem mindig csak jó dolgok történtek velem. Újraéltem a boldog gyermekkort, újra éreztem a szabadságot, bár akkoriban még nem tudtam: Szabadnak lenni annyit tesz, nincsen vesztenivalód. A szabadság illúzió. Különösen akkor veszélyes, ha az álomfelhő mögül nem veszed észre, hogy VAN vesztenivalód. Lehet hogy az életed. Lehet a jövőd. A múltad egy szelete. Semmi sem értéktelen, és amiért lehet küzdeni, azért KELL küzdeni, mert belefulladsz az életbe... Az első lépések ősszel. Az első csalódások. Stephen King regényei, amikben megtaláltam a lelki békémet, mert a gyilkos autó rémképe is jobb volt a valóságnál. Az élet engem kérdezett. Én megfutamodtam. De nem az egyetem elől. Nem. Már talán rég lenne otthonom. Saját otthonom. A mostani kedvesemmel... A karácsony, a szilveszter... Vágytam újra a napfényre. Hosszú út vezetett a tavaszig...

2012, pofonok, és csalódások éve. Fogfájás, amit még sosem éreztem azelőtt. Egy nyár, amikor - szerintem - felnőttem. Rájöttem: A szabadság illúzió. Ekkor láttam, hogy lesz mindenem egy illúzió martaléka. Nyáron életem első szál szivara. Cseresznyés Handelsgold. Az ezer meg egy illatú virágoséten elszívott szivar illata... Hú, de fiatal voltam! Fiatal, naiv, és boldog. Rengeteg Playmobil, és régi Schenk figurát vettem. Sok olyat, amit gyerekként nem kaphattam meg. Megízleltem, milyen pénzt keresni. Kemény módját választottam a pénzszerzésnek. Hanyagoltam a Webmesteri képzést. Besokalltam. De ahogy egy kapu lassan de biztosan bezárult, kinyílt egy másik. Rájöttem, vannak képességeim, amik pénzre ugyan nem válthatók, de a köz érdekében felhasználhatók. Bánathozóék nem értettek meg. Felhasználták ellenem az összes létező hibámat, amit "leendő frissdiplomásként" (ami szintén egy illúzió), hajlandóak voltak elnézni nekem. Miután az illúzió szertefoszlott, már én sem voltam többé kívánatos személy köreikben... Az élmény a mai napig meghatározó. Ott figyel minden mondatomban. Ott leselkedik minden cselekedetemben. Tettenérhető a dühkitöréseimben. Bennem él. Én vagyok. És az élmény vagyok én. Harag. Keserű harag az egyetemisták/diplomások irányában. Hazugságok, amik kis híján az életembe kerültek. Az első élményem olyan dologgal, ami veszélyes. Kis híja, hogy élek. Van az az anyag, ami tévútra csal, illúziókba kerget. Megadja a boldogság illúzióját. Cserébe ellopja előlünk a fényt. Én kapcsolatba kerültem ezzel az anyaggal. Háromszor is. Egyszer megijesztett, egyszer eltemetett, egyszer fizikai rosszullétet okozott. Az illúzió veszélyes...

2013... Csodálatos tavasz. Könnyeden szálló illatok. Madarak, fák, ezerszínű, ezer illatú virágok. Mintha bánathozót temették volna... Mind elkísértük az utolsó útjára. A legszebb az volt, hogy még csak meg sem halt. De mégis. Mindenhonnan eltűnt. Láttam, hogy illan el mindenhonnan. Illúzió volt csupán. Aztán jött a szakadék. A végén pedig a beton várt. Minden nap minden estéjén meghalni egy kicsit, hogy másnap kiderüljön: Halhatatlan vagyok, hiszen már egyszer meghaltam. Bűntudat. Amit senki nem érthet meg... Ragyogó, napfény, bor, sör, tömény, dohány, cimborák... Elder Scrolls Oblivion. Ami megadta nekem a siker illúzióját. Az alkohol, ami feledtetett velem majdnem hat évet. "And you will weep When you face the end alone You are lost You can never go home"... Hányszor meghallgattam Gollum sirámait! Ekkor kezdődött el, hogy éjszakákon át virrasztottam. Többé nem jött el értem a kegyes éjszakai halál... Megismerkedtem a sötét világával. A sötét utcák, a lámpák, az égen ezer csillag. Hűvös, de mégis forró. Olyan mint az álmaimban. Megvolt az illúzióm, hogy lebegek. Hogy elbújhatok. Hogy... Rejtve vagyok. Ekkoriban vált szokásommá, hogy elbúcsúzom azoktól, akik és amik számára halott vagyok. Elmentem a helyekre, elsirattam a régvolt embereket, majd eltűntem. Szellemmé váltam. Járkáló halottá, ami bizarr, ijesztő, és megmagyarázhatatlan. Éreztem, hogy tér és idő milyen súlyt akaszt a nyakunkba. Ezek nem mások, mint hártyák. Hártyák, amik mögött ott van minden, amiért harcolunk. Hártyák, amiket nincs az az égi vagy földi erő, amely áttörheti. Behúnyom a szemem. Egy pillanatra megemlékezem mindenről. Újra az a bolond gyerek vagyok. Érzem, hogy körülöttem dalolnak a madarak. Majd kinyitom a szemem, és elillan az illúzió. Felébredek. Nem a fejem fáj, hanem a szívem. Így telt el ez az év.

A többi év? Aki kíváncsi, itt a blogom. Semmit nem vagyok hajlandó kitörölni. Változott valami? Talán. Talán nem. Sosem tudhatom...

A hajam 30 centivel kisebb lett múlt szombaton. Kedvesemet csak így tudtam rávenni, növessze vissza a sajátját. Volt ugyanis egy igen csúnya vitánk múlt péntek hajnalban...
Hogy hogyan és miért jutottunk el idáig, ahhoz tavaly októberbe kell visszautazzunk. Barátnőm bejelentette, fodrászhoz megy, mert a haja kezelhetetlen. Sajnos a szőke részek teljesen tönkretették a haját. Le is vágatta a felét. El is küldte a képet aznap. Egyrészt megkönnyebbültem: Nem az az ótvaros öcsifrizura lett, hanem kb vállig érő, picit mell alá érőből. Másrészt sajnáltam, hogy nem olyan hosszú, mint volt. Őszintén? Nem is tetszett az a frizura. Főleg nekikeseredtem, amikor kijelentette, többé nem növeszti vissza olyan hosszúra. Nem volt egy rossz szavam sem. Pedig utólag belegondolva, inkább fel kellett volna vállalnom az őszinte véleményemet. Jobb lett volna egyszer egy kis mosolyszünet, mint ez a mostani katyvasz. Aztán idén nyáron még rövidebb lett a haja. Az már határozottan nem tetszett. Nem lett sokkal rövidebb: pár centivel váll fölé ért. Annyi mondjuk kiszaladt a számon: A fodrászatot szívesen felgyújtanám (mintegy vigasztalással egybekötött ideglevezetésképpen, mert ez a haj neki sem tetszett). De EGYSZER SEM éreztettem vele hogy nem tetszik. Idén meg jött ez az új szeszélye, hogy nekem legyen rövid a hajam. Nem örültem a gondolatnak, hogy rövidnek kellene lennie a hajamnak. Főleg hogy 1.) hosszú hajjal ismert meg (érdekes módon akkoriban nem zavarta), 2.) neki meg derogált megnövesztenie, mert jajj-jajj kényelmetlen (milyen furcsa... 11 évig volt hosszú hajam, és nem akadályozott semmiben). Nővérééknél mondta is, túl hosszú a hajam. Azzal szembeállítva, hogy ő megnöveszteni nem akarta (ráadásul hogy már a kapcsolatunk elején megsúgtam, a hosszú hajú lányok jönnek be. Nem árultam zsákbamacskát). Ekkor követtem el még egy nagy hibát: Felajánlottam, lesz rövid a hajam, ha legalább mellig megnöveszti. Ticket to ride-oztunk, és valahogy szóba került a hajtéma. Természetesen visszakozni akart, hogy nem is akarom levágatni. Én meg mondtam, hogy de. De ment az ötölés-hatolás, hogy ez így nem jó. Mondom: csak így tudom rávenni, hogy végre újra hosszú haja legyen. Végül elfogadta. Csak aztán mondogatta: idő amíg a haja megnő. Kitalálta, nem is akarom levágatni (amiben részben igaza volt), meg hogy húzni akarom az időt. Kétszer volt ebből csúnya vitánk. Kényszerpályára kerültem. Okés, hogy valamilyen szinten én is akartam már vágatni, de mégis... Én hosszú hajú gyerek vagyok. A második veszekedésünk utáni nap elmentem buszozni. Tudtam, hogy szar van a palacsintában. Másnak nem fontos a hajhossz, nekem az. Nagyon. És elegem volt az örökös félelemből, hogy mikor dönt úgy, hogy kipróbálja az általam megvetett és gyűlölt bubifrizurát, vagy az öcsifrizurát. Gondolkoztam a Tündérkertekbe menet: nem akarok többé rettegésben élni. Teljesítettem hát a megegyezésünk rám eső részét. Utánam a vízözön. Persze sokat olvastam a gyakorikerdesek-en a témáról. Más büdös tajköcsög egy rövid hajért szakított a barátnőjével. Mások "megeskették" a párjukat, hogy többé nem vágatnak rövid hajat, és évekig bennük volt a tüske. Volt aki kompromisszumot kötött: ha a barátnője nem vágat, ő nem tetováltat. Megint másokat vagy nem érdekelt a dolog, vagy rövidhajpártiak. És persze mi, hosszúhajasok vagyunk a szar szemét szaralakok... Ezóta a kurva hajtéma miatt nem tudok normálisan aludni. Egyrészt: Mocsok patriarchális zsarnoknak érzem magam, aki kihasználja a barátnőjét. Másrészt: Ha összeszarom magam sem tudok a preferenciáimon változtatni. Nekem a hajvágás az valahol csak áldozat volt. Oké, hogy gondolkoztam én is a vágatáson, de na. És van egy rossz előérzetem, hogy egyrészt Kedvesem kényelmességi szempontból nem akar a kedvemre tenni. Másrészt meg kellene tudjuk beszélni a félelmeimet. Megpróbáltam: Csúnya sértődés lett belőle... Költői kérdés: Hogyan mondjam el amit nem lehet...? Nem kérek rá választ, köszi. Majd megoldom...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat