Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2020-07-06
Ember, ki belecsöppentél e világba, és folyton-folyván keresel valamit - örömöt, elfogadást, szeretetet. Azt gondolod, a boldogságot másoktól kapod. Olykor a magány magával ragad, a csalódottság gyökeret ereszt a szívedbe, és a félelem falat épít lelked köré. Úgy érzed, egy gép vagy, s az élet fogaskerekei egyfolytában irányítanak, mert menned kell, csinálnod kell, nem állhatsz meg. Aggódsz a jövő miatt, a múlt fájdalma lebeg szemed előtt, a jelent pedig elpazarlod. Láthatatlan láncok tartanak fogva, melyhez te magad bilincselted oda. Mikor jössz rá végre, hogy a szabadság nem egyenlő a pénzzel, s a boldogság nem egyenlő azzal, hogy mindened megvan?
Semmi sem állandó körülötted, te vagy az egyetlen, aki végigkísér az életeden. Feleslegesen ragaszkodsz bármihez is, mert semmi sem annyira biztos, hogy bízhass benne. Sem a pénz, sem a szerelem, sem az otthon. Egyedül magadban bízhatsz. Az életed teli van félelemmel, amit magadnak szülsz, a túlzott ragaszkodással. Foggal körömmel próbálod megtartani, amit megszereztél, majd attól félsz, hogy el fogod veszíteni. S ha ez bekövetkezik, teljesen magadba zuhansz. Pedig ilyen az élet - a dolgok jönnek, és mennek. Az igazi szabadságot akkor fogod megtapasztalni, amikor elfogadod, hogy semmi sem a tiéd, de az egész világ előtted hever, és a döntéseid nem a félelmed fogja meghatározni, hanem amit a szíved diktál.
|
