Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2021-09-17
Eddig 5 napja dohánymentesen.
Volt eddig egy tiszta 3 hónap, amit egy szilveszteri buli tett tönkre, akkor úgy voltam vele hogy végülis, miért ne, most az egyszer belefér. Csak utána minden hasonló alkalom jó indok volt egy újabb szálra.
Ez az eset később megismétlődött. Aztán rájöttem, hogyha le akarok szokni a dohányzásról, nincs egyetlen egy indokolt helyzet sem, amikor engedhetek a kísértésnek. Az utolsó egy szálnak tényleg utolsónak kell lennie.
Úgyhogy most mondhatni újult erővel vágtam bele a leszokásba, és bár eddig a csodával határos módon, de sikerült átvészelnem az olyan kritikus helyzeteket, amiket főleg az első két hétben ajánlott elkerülni, ilyen pl. a társasági ivászat.
Az a tapasztalatom, hogy lehet az embernek bármilyen logikus érve, nem számít, amikor a függőség előtör belőle, főleg ittas állapotban. Finoman fogalmazok, az egész estét végighisztiztem, hogy nekem igenis kell egy szál. Az egyetlen, amivel sikerült megvédenem magam, ami látszólag kizárólagos megoldásnak bizonyult, hogy a kérdésem így tettem fel: "adnál egy szál cigit egy leszokó dohányosnak?"
A válasz természetesen egy ilyen kérdésre nem, és bár a végsőkig reménykedtem benne, hogy valaki majd így is megszán, de gyűlöltem magam érte, legalábbis a bennem meghúzódó függőség démona legszívesebben megfojtott volna, hogy nem segítettem neki teljes erőmmel nikotinhoz jutni. Azért örültem is annak, hogy még valahol lakozik bennem egy ellenállás még részeg pillanatomban is, mert konkrétan ez mentett meg attól a bizonyos szál cigarettától.
Józanul sem könnyű. Attól nem félek ilyenkor, hogy megtörök, viszont annál nehezebb elviselni az elvonási tüneteket. Az idegrendszerem néha úgy viselkedik, mint egy időzített bomba. Bármilyen kis apró dolog képes feszültséget okozni, sokkal gyakoribbak a szorongások, alacsonyabb a tűrőképesség. Mindezek mellett éjszaka többször felébredek, de legalább reggel úgy kelek fel, hogy teljesen éber vagyok, és az álmaimra is jobban emlékszem. Az energiám szinte megduplázódott, kevésbé vagyok fásult, viszont ez az érzékenység elég idegesítő.
|
