Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Életfiló, mert VAN időm

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Életfiló, mert VAN időm

2022-07-01

Érdekes dolgokat hozott a mai nap. :))) Hosszú idő után végre Környén vagyok. Környén töltöttem egy napot - lassan mondhatom, hogy 24 órát. :)))

Jól esett visszatérni ODA. :))) Hiányzott... Úgyszólván minden ott. Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe az ezer meg egy színes emlék, ami odaköt. Lassan a harmadik éve Környéé a szívem egy darabja. Volt valamikor szebb és jobb is, de ezt a vibe-ot újraélni... Egy csoda. :))) Utolsó másfél deci tiszta víz a kulacsomban. Nem érzem otthon jól magam. Sárbogárdot képtelen vagyok egy kontextusban emlegetni az otthonommal. Én abban a rendszerben tök fölösleges vagyok. Nélkülem éppen elegen vannak, és ez jó így.
Nagyon nagy rugalmasságot követel tőlem ez a megváltozott élethelyzet. Mindig csak egy kis lépéssel több, mint ami jól tud esni. Nem engednek méltóképpen megemlékezni, nem engednek megnyugodni. Nem engedik, hogy szépen lassan elrozsdásodjak, mint egy forgalomból kivont harckocsi. Valamikor ERŐ volt bennem. Egy éve már csak tátongó űr vagyok. Egy vákum. Egy sebnek érzem magam. Nem sebesült vagyok, MAGAM vagyok a seb. Amit senki nem akar, megölni nem tudja, gyógyítani pedig nem képes. Hát csak fáj. Fáj csendesen...

Sokszor elgondolkozom mindenen. Ugyanarra jutok. Aki van, az nem az enyém. Az mindenkié. Aki kell, az mindig másé, mint az enyém. Vágyat érzek. Úgy adódik, hogy megszeretem. A szemét, a mosolyát. Vele álmodom, miközben más fekszik mellettem. Aki persze úgyszintén nem az enyém, hanem mindenkié.

És visszagondolok azokra az időkre, amikor tényleg felhőtlenül boldog voltam. Hatalmi harcok nélkül. Folytonos bizonyítási kényszer nélkül. Hiányzik az, hogy valakit fenntartások nélkül tudjak szeretni újra. Hogy teljes bizonyossággal ki tudjam mondani: Élni tudok érted. Mert kölcsönös a szerelem. Mert beteljesült. Hogy amikor megérintem, csillagok hulljanak az égből. Hogy virágozzon a puszta is amikor egyesülünk. Hogy kitisztuljék a patak. Langyos, simogató napfény legyen az érintése. Hogy ne egy kibaszott, istenverte doboz meg ketrec legyen az a kurva párkapcsolat! Hogy ne verseny legyen ez az egész kitoszott, istenverte moslék! Olyan nagy kérés ez?! Olyan kibaszott nagy kérés ez a pár egyszerű dolog? Ezt érdemlem? Ez az életem? Ez a sorsom?! Sosem éltem még idilli párkapcsolatban! Mindenhol gépnek néznek, basszameg! Egy érzelemmentes kibaszott gépnek! Egy alkatrésznek, amit használnak, és eldobnak! Mert olcsóbb a következőt beszerezni, mint megjavítani, karbantartani. El vagyok hanyagolva mindenki által. Nem kell engem csodálni, nem kell engem isteníteni! Mert nincs mit... Csak fogadjanak el...! Mert én is azt teszem...

Ahogy az udvaron jártam, eszembe jutott ezer meg egy emlék. Eszembe jutott az a nagy kerti sütögetés, amit nyomorhozóval éltem meg. A társaság egy része kibaszottul halott! Az életben nem látom őket többé! Az a színes, aranyos, mókás társaság elveszett az időnek nevezett kibaszott folyamban! (Nem, nem sírok. Csak felvertem a port, és allergiás vagyok rá...)

A két kutya... Ők megvannak. De valami kiveszett belőlük. De még emlékszem a szinkronugrálásra. A sok szeretetre, amit kaptam tőlük. Megöregedtek ők is. Megöregedtem én is. Járkáló halott vagyok. Járkáló kibaszott tetem! Nem vagyok más, csak egy porhüvely. Megástam a saját sírom.

Mondják, egy háborúban nem az a lényeg, hogy ki lőtte ki az első lövedéket, hanem hogy ki fogja kilőni az utolsót. Én azt tudom, hogy ebben a háborúban már nem nyerhetek. Veszteni pedig nem fogok, mert a büszkeségem nem engedi. Ami állapotban vagyok most, az a haláltánc. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy meg fogom tenni. Nem tudom, nem lehet megjavítani, ami tönkrement. Tök fölösleges vagyok. Tudom hogy az öngyilkosoknak a túlvilágon nincsen kegyelem, de szeretném hinni, hogy beveszem a nyugtatókat, ráiszom a vodkát, és másnap felkelek az egykori szobámban. 2018.06.02 van, a meleg nyári napfény felébreszt egy kellemes nap kellemes reggelén. Arcom boldog. Arcom lélekben egy másik arcra tekint, aki hetvenakárhány kilométerre van tőlem.

Hogy baszódhatott ez így el? Hol van az a RalOFF, aki anno fél kézzel vette az akadályokat? Hova lettem? Hova tűntem? Hol vagyok? Néha szinte csak a kezemet kellene kinyújtsam, hogy átszakítsam ezt a hártyát, ami elválaszt MAGAMTÓL...

...de utána a hártya bizonyul erősebbnek.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat