Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Pár adekvát zenei élményem

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Pár adekvát zenei élményem

2022-07-23

https://youtu.be/xfZ4adBVpJw

"Nem is ismertek, de úgy beszéltek mögém
Meg annyira pakoljátok, hogy leszakad a födém...
Felmászok a kálváriára, lopok egy szeget,
Amivel az utolsó töltényt kikaparom neked.
Mindenkinek boldogabb újévet,
Megígérem többet nem ijesztelek meg téged.
Harminchárom vagyok, rohan az idő esztelen,
És nem öltöztet fel, ha minden dalom meztelen..."

https://youtu.be/g9l3OgyO86c

"Volt egy két jó napom én éveket reméltem
Más a mocskot üvöltötte én a szavakat beszéltem
Aki a szemembe nézett az meg látta magát benne
Egynek jó lett volna maradni de ő azt mondta menne
Minden második ember a földön utálja az elsőt
De elsőnek én rappeltem úgyhogy megláttad a belsőt
Mert a világ kívül van ez meg itt mindennek a belseje
Itt minden nyugdíjas éhen hal míg eljön az elseje
Köpjetek le majd otthon lemosom magamról tesó
Vagy kopjatok le ha nem koptok le a szavamról
Magamról ennyit te meg nem érdekelsz senkit
Hogy ha érdekből csinálnám, nem értem volna el semmit
Semmit nem értek abból mi embereknek érték
Hogy ami nekem morzsa az lett másoknak a mérték
Hogy ami neked mennyország azt mások régen unják
Akit mindhalálig szeretsz azt már régen mások dugják
Szemben a széllel vinni viharban a fáklyát
Inni másoknak a vérét inkább gyújtsatok egy máglyát
Karoljátok fel az árvát adj enni annak ki várja
Köszönj rám az utcán tesó és már nem éltem hiába
Legyen örömtűz a síromnál hogy nem hiába szenvedtem
Hibába estem mikor azt hittem létezik egyetlen
Egy nap a földön mikor nem hazudsz a szemembe
Ha elalszom mindig egy kezet álmodok a kezembe
Ha felébredek mindig nejlonzacskó van a szívemen
Hogy fulladjon meg ő is ne hidd azt hogy ezt csak színlelem
Nyugodtan mondom amíg élek nem lesz nyugtom
Most csak behunyom a szemem Isten veled Anya ugrom"

Csak úgy az elmúlt teljes időszak margójára írva. Szomorú vagyok, hogy ide jutottunk. Sokszor érzem úgy, hogy bármit is próbálok tenni, az az alapot sem üti meg. Próbálok segíteni. Próbálom megtenni azt amit kell. De egyre jobban érzem, nem vezet eredményre. Pár napja - konkrétan szerdán - hat év után ismét voltam Agárdon. Olyan jó volt oda visszatérni! Nyoma sincsen már az egykori keserédes fájdalomnak. Persze a hely szépen lassan meghal - nincsen már meg a Piramis cukrászda. Még Oszkárként sem. Bementem az adományboltba, de semmi. Strandcikkbolt? Halott. Nem hallom a zenéket a lelkemben, amik Agárdhoz tartoznak (helyette végig a Big Iron (ennek a játékverziója ott lóg az oldalamon), meg az Uranium Fever ment a fejembe). Nem látom a szép kis hajócskákat, amikből anno megvettem egyet nagyanyámnak. Nem hívogatnak a boltok. A szabadstrand, amit anno a pokolra kívántam, ugyan fuckin' úgy kihalt. Néha hiányzik az az élet. Nem konkrétan a személyek, hanem az önfeledtség. Ha a mai eszemmel lennék ott akkor, már családos ember lennék. Világos határkijelölések, amiket nem lép át senki. És persze ÉN főznék. Exem fogyatékos bátyja meg kikapna. De mint a szar. XD

A gondolataim vissza-visszaűznek abba az időbe, amikor még minden jó volt. És szép. És hittem magamban. A mai eszemmel nem engedném letörni a szárnyaimat. Már rég messze tartanék... Ehelyett az új szárnyaimat most próbálgatom 32 évesen. De legalább tudom, hogy működnek.

Ó... Annyira jó dolog a képeket visszapörgetni a fejemben. 🥲🥲🥲 Annyira keserédes... Csodálatos, hogy hányféle ember létezik a világon... Mindegyik egy kis mikrovilág. Mindegyik ember egy bolygó. Vagy egy állam, ha úgy jobban tetszik. És mindannyian egy egy ilyen államnak vagyunk a vezetői. Emlékszem azokra a boldog képekre... A sütögetésekre a régi nyaraló udvarán. Maga a ház nem nagy - bár ha megszalad a szekér, megveszem. És felvirágoztatom. :))) Az lesz RalOFF's Retreat. És szépen berendezem. Ízlésesen. Meg lesz egy rejtett szekrényben egy Keserű Kalasnyikovom - megfelelő mennyiségű gumilövedékkel. Elfacsarodik a szívem. Eszembe jut az eddig megtett út.

Eszembe jut 2018 májusa-júliusa. Most kellene oda visszatérni. Leszámolni mindennel. Élvezni a boldog életemet amíg lehet. Amíg tart. Ismét halott vagyok. Kibaszott, járkáló halott. Sosem fáztam akkor - volt aki és ami melegítsen. Azóta elvesztettem a hétköznapi csodák gyönyörét. 7-7 befolyáspont. Az adott ország hivatalosan is a senkiföldje. Mit értek ezalatt? Van egy Birodalom, amiben két rohadt erős frakció feszül egymásnak. Folyton mennek a puccsok ide-oda. Revideálom azt, amit anno mondtam: A polgárháború még tart a két frakció között. Igaz, aki elindította, aki kilőtte az első lövedéket, az már a fasorban sincsen - ahogyan azt az a jóféle papírforma hozza. Ha valami nem változik, akkor az az emberi természet. Úgy mikróban, mint makróban. Esetünkben labundy petike eltűnt a balfenéken, miután jól megkavarta a szart, és tokkal-vonóval ventilátorba csapta. Nem gyógyultam meg. Sok szeretet kellene hogy napi szinten körülvegyen. Jelenlegi kapcsolatomban csak a sértődés, a fájdalom, a negativitás jut nekem. Biztosan 1.) kiérdemeltem, és/vagy 2.) valami fontosat tanít nekem a jelenlegi helyzet. Szeretném hinni, hogy CSAK ez utóbbiról van szó...

Jelenlegi kapcsolatom... Egy semmi. Ráadásul olyan emberek írnak le barátnőm oldaláról eredendően rossznak, akik életükben egy percet nem beszéltek velem. Nekik szól az első szám pár idézett sora. Hú! Néha azt érzem, hogy az egész mindenség ellenem van. De régen rossz, ha kívülállók mondják meg mennyit érek, meg ha ismeretlen emberekkel kell matekozni rólam. Ha ennyire nem érem meg, akkor ejtsenek, és hagyjanak békén! Ismeretlen emberek mondják rólam meg a tutit? És a legjobban talán az fáj, hogy ezek az emberek leírtak engem, és ARRA SEM veszik a fáradtságot, hogy objektíven meg akarjanak ismerni. Egy-két kivétel van, de kb annyi. És van egy srác, aki objektív próbál maradni velem... Twilight Struggle. Lehet momentán könnyebb volna elveszteni Romániát a Varsói Szerződés javára, de cserébe tudom, hogy Olaszország stabil. Vagy vesszen el a NATO-nak Lengyelország, de bírjam a Közel-Keletet, ha csúnya ruszki vagyok. Érzem, hogy nem fogadnak el. Valahogy bánt a dolog, mert a barátaim feltétel nélkül elfogadják a mindenkori páromat. Akkor is, ha nincs is igazán mit rajta elfogadni.

Egy komoly vigaszom van még a régi barátaimon kívül - Carmis. Tartja bennem a lelket, nem hagyja hogy hülyeségeket gondoljak. Őhozzá mindenben tudok fordulni, amikor bebasz a gebasz. Jó meglátásai vannak, értelmes, ha vele beszélek, tudok töltekezni. :))) Innen is üzenem neki: Hálám örökké üldözni fogja. :)))



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat