Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/167246
|
2005-12-23
Ezt a verset én írtam:
Az álmom
A kicsi szívverésedet hallgatom, Amikor este az ágyban alszom,
S közben azt álmodom,
Hogy Te is itt alszol velem az ágyon.
Este amikor az ágyban alszom,
Mindig csak azt kívánom,
Hogy bárcsak velem aludnál mély álmot.
Ilyenkor ez csak a saját világom,
Semmi sem zavarja az álmom.
Mégis mikor reggel felébredek,
Arra gondolok, hogy milyen jó volt veled.
Reggel már csak azt gondolom,
Hagy ma este is veled álmodom.
S majd este álmomban,
Te leszel a hercegem, a saját kis világomban.
Este mikor az ágyban alszom,
Mindig csak veled álmodom,
S közben végig arra gondolok,
Bárcsak veled lehetnék most.
Este mikor veled álmodom,
Mindig csak a reggelt várom,
S mikor az elkövetkezik,
Veled leszek megint.
De a reggel eljön mint mindig,
Ezért álmomat ideje befejezni.
Bár tudom, nem biztos hogy találkozunk,
Mégis várom a másnapot.
Ma reggel is felébredtem,
S kiderült, hogy rosszul tettem,
Összetörted a szívemet,
Pedig én mindig, tiszta szívből szerettelek.
Mióta összevesztem veled,
Kínzó álmok gyötrenek engem,
Nap, mint nap rólad álmodom,
Keresem a kiutat, de nem találom.
Miután egyfolytában csak a kiutat keresem,
A kínzó álmok egy idő után eltűnnek.
Mégis egy-egy mindig visszatér,
ár már tényleg nem értem, hogy miért.
Hisz mióta vannak barátaim, már
Nincs szükségem rád,
Hiszen ők mindig segítenek, ha
Bármi gondom adódna mostanság.
Régen összetörted a szívem,
De én megkérdeztem tőled, hogy: Miért tetted ezt?
Erre Te csak ennyit mondtál,
Hogy: Nem szeretlek többé már!
Akkor darabokra törted a szívemet,
És szilánkokra zúztad a lelkemet,
Ekkor döbbentem rá arra,
Hogy jobbat érdemlek nálad.
Egyszer réges-régen, mikor álmomat elkezdtem,
Végig Veled lehettem.
S mivel a sors ilyen kegyetlen,
Soha többé nem lehetek Veled.
De ekkor hirtelen felébredtem,
S közölték velem,
Hogy hosszú, mély álomba merültem.
Már három hónapja,
Mindig csak veled álmodtam,
S az egész történetet csak kitaláltam.
|
