Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2017-05-20 Exitlude

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2017-05-20 Exitlude

2017.05.20.

Egy címet legalább félretettem, a legutolsót. Nagyon régóta megvan, talán még általános iskolai ballagásra akartam tenni, de arra ott volt a Sam's Town. Mire a középiskolai bármiig eljutottam, egyik se volt igazán fontos, és az utolsó igazán odaillő, szép számcím október 10-én volt. Azt hiszem. Direkt nem nézem vissza, csak jót tesz ha felejtek. Ahogy eszembe jutott hogy a szám a Big parade volt, és hogy pont egy hónappal korábban használtam, így kétszer szerepel... A levegőnek más illata lesz a nosztalgiától. Ez lehetne egyszer egy fejezet első mondata

A levegőnek más illata lesz a nosztalgiától.

Eszembe jut a Big Parade, eszembe jut ahogy meglátom és elsírja magát, eszembe jut az az idióta game of thrones pólója amit azzal a fasszal vett. Eszembe jut ez mind, és ráébreszt, miért is kellett volna már régen véget vetnem ennek.

Tudom, hogy itt vagy. Évek óta tudom. Körülbelül azóta hogy elkezdtem kevesebbet írni ide, és egy darabig kb semmit se írtam. Még barbi látta a kollégiumban hogy ezt a szart nézed telefonon, és kérdezte hogy te is olvasod-e. Így utólag belegondolva fura hogy megtaláltad, dehát... Persze változtathattam ennek a szarnak a nevét de egy könyvjelző lementés megoldja. Ennek ellenére... Néha elvonatkoztattam ettől a ténytől. Gondoltam ha elég ideig nem írok semmi relevánsat, megunod.

Ezek itt az én emlékeim. Egy idióta tizenegy éves én-központúvá teszi a világot, hogy ne kelljen elfogadnia hogy a világ hatalmas és jelentéktelenül fog meghalni, és minél messzebbre kell menni hogy irreleváns légy, annál többet értél el. Ugyanakkor dokumentáltam itt tíz évet, pedig egy év is messze túl sok, épp a végére ritka lett hogy bármi konkrétat írtam. Az a txt-be megy.
Szerettem volna, ha így az utolsó napra valamiféle rend keletkezik, hogy ha egyszer valahogy valaki ezt megtalálja, egy szép történetté áll össze.
Ha pár évvel korábban lennénk, talán azt mondhatnám hogy akkor addig írom, amíg megint jó nem lesz. Most már nem tudok hinni ebben. Minden happy ending egy pont, ami után az út csak lejjebb és lejjebb visz, majd elér egy mélypontot. A mélyponton egy jóóóóó hosszú ideig stagnál, de ezt az ember úgy éli meg hogy még mélyebbre kerül, pedig valójában csak ugyanaz megy változatlanul. Ettől tűnik valójában mélyebbnek. A rosszabbodás legalább változást jelentene, pedig nincs rosszabb annál hogy felkelsz reggel, és már akkor tudod: Semmi se fog megváltozni se ma, se holnap, se holnapután. Reméled hogy egy nap majd felkelsz, és megint egy hálátlan rohadék leszel aki olyan dolgok miatt panaszkodik, amikért most megdöglenél. "Úr Isten, két hete nem feküdtem le egy nővel és csak távolról érzem hogy törődik velem valaki, úúúristen de rossz!". A boldogság pont annyira tompítja a valóságot, mint a depresszió. Elmentem Pécsre a legjobb barátaimmal egy gyönyörű nyári napon, végigültem egy koncertet olyan számokkal akik később kedvenceim lettek. Később, amikor már hallottam is őket, nem csak arra gondoltam hogy de kár hogy Ő nincs ott.

2015 Szeptembere környékén olvastam egy Örkény novellát. Nem tudom a címét, mert azóta is hiába keresem, nem találom. A tartalma is homályos, egy viszonylag eseménytelen szilveszter éjszakát ír le. Egyetlen egy dolog maradt meg belőle, ami mai napig kísér, legnagyobb depressziómban ölel át, és akkor gondoltam, amikor Judittal feküdtem egy kiégett kocsma padlóján:

"Majd csak lesz valahogy."



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat