|
egyvalaki. :) naplója
Francia Álom [38847 AL], gazdája egyvalaki. :)
2011-10-19
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/38847
|
2011-10-19
Csengettek.
Az öreg kuvasz, összegömbölyödve feküdt újságpapírvackán, majd ügyet sem vetve az esetleges látogatóra felállt és felsántikált a dohszagú szőnyeggel borított lépcsőn.
Az kutya rossz állapotban volt. Testét sebek borították, foltokban hulló szőre erősen tapadt vázára, s bordái majdhogynem keresztül szúrták bőrét. Nyála futtában szőrére csorgott, s az ragacsos csomókban összetapadt a nyakszirtje körül.
Az első emeleten csak egy szoba van, az ajtaja nyitva: tele van lámpákkal, asztalokkal, székekkel. A kutya ide megy be.
A helységben három férfi ül - hevesen vitatkoznak - de amint a kutya megérkezik, a legidősebb felpattan. Kezében pléhbilit tart, ami most kutyatálként szolgál és lezárva a vitát csak annyit mond:
- Nem, értsétek meg ezt már egyszerűen nem lehet felhasználni! - és a kutya elé hajítja a tálkát. Benne romlott csirkehús és egyéb belsőségek.
A kutya fénylő orra vadul szimatol, gyorsabban akar falni, mint ahogy szája engedi, fekete gombszeme kigúvad helyéről.
A tál már üres, mégis koplaló gyomra követelőzik.
Hatvan kutya él itt, és most rajta van a sor: ő kap enni és ekkor sem eleget!
Nincs ereje, a nyál forró habként csorog végig reszkető pofáján.
Ekkor a legidősebb férfi hozzá közeledik, nagy hosszú tejfehér szakálla van. Elkapja a kutya nyakörvét és lerángatja maga után a lépcsőn, majd kilöki a bejárati ajtón. Azt várja, hogy a kuvasz majd vissza akar szaladni, vagy megharapja, de a kutya még csak nem is acsarog. Nincs ereje hozzá, agonizál a földön.
És ekkor Pavlov- behajtja az ajtót és kiált:
-Jöhet a következő kutya, uraim! - kattan a zár.
És akkor csöngetnek.
|
Problémás tartalom jelzése
|
