Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91245
|
2008-11-05 - csak 1 nap
Kész a qrva faliújság. Már elnézést. Teca belebújt a képembe h közölje angolóra közepén, neki tetszik. Mosolyogtam kötelességtudóan. Azért azok a kedves gesztusok kifejezetten tetszettek, amikor tegnap órákat bénáztunk vele 4en, a többiek meg elintézték egy laza "ez mi a szar?"-ral és továbbálltak/futottak/vonszolták magukat. Nyilván, mert nekik is megvan a maguk kis problémácskája az életecskéjükben. Kinek nincsen? Nekem is megvan, és a faliújság nem tartozik ide, maximum egy "zavaró kis tényezőcske" titulust nyerhetne el. Aztán ez a nőszemély roppant titokzatosan közölte, h óra után beszéde van velem. Bólintással nyugtáztam, majd visszatértem a gyilkos földönkívüli csótányok támadásához. Kicsöngettek és közöltem ofő nénivel, h kik voltak olyan elvetemültek, h segítsenek nekem véghezvinni a borzalmat. 3szor visszakérdezett. Haggyá má békén, pisilnem kell. Hát igen, ez 1 ilyen tökmind1 nap volt. Na azért nem mondtam ki mégse... visszaüthet olyan napokon, mikor nem tökmind1. Mosolyogva (a szája sarka 1mm-rel mintha felfelé görbült volna, de lehet csak úgy esett rá a fény) megköszönte a fontos információt, majd faarccal az osztály felé fordult, és kijelentette hót nyugodt hangon, h tegnap elrabolták egy osztálytársunkat. De semmi pánik, épp csak azzal fenyegették meg, h elvágják a torkát, ha nem fizet helyben vagy egy huszast+mobiltelefont+mplejátszót+az alsógatyáját... najó utóbbit nem, azt nem lehet értékesíteni jó áron. De végül kidobták az autóból és jól van, csak épp mégse, mert ugye a lelki terror. 10 másodperc csönd - sosem volt még ilyen hosszú az osztály pályafutása alatt, az biztos - aztán zümmögés. Egyesek nevetgélnek - zavarban vannak szegénykék. Ahogy kedves barátosném is mondta, ilyeneket hall az ember néha a híradóban, de hogy ez így tényleg létezik és van, arra senki nem is gondol. Aggódó szülők mondanak ilyeneket néha, h kislányom éjszaka ne mászkálj az utcán, mert elvisz a csúnyabácsi. Erre szoktam én mondani: "De anya, és ha kifejezetten nem csúnya és még nem is bácsi korban van?". Haha. Különben is ez nem éjszaka volt és nem diszkóból jött haza és nem is a környéken lakik sőt mégcsak nem is lány... Mindenesetre megvolt a pletykatéma a szünetre. Bár ez olyan terjengős téma, h 15 perc nem elég rá, így nem vesztette aktualitását a következő szünetben sem. Szegény, szegény fiú. Ha a barátnőm lenne, rohantam volna hozzá azonnal. De márcsak azért se lehetett a barátnőm, mert ugye hímnemű. Meg hát nem is ismerem úgy mellesleg. Egyszer mutatott egy zenét osztálykiránduláson. Egyszer meg elmondta, h neki már fél éve van jogsija. Egy bulin meg adott 1000Ftot, h vegyek belőle fagyit a társaságnak. Egy másik bulin meg részegen aludt mögöttem a padlásszobában (úgy mellesleg még másik 3 részeggel együtt). Szóval azt hiszem, most nem rám lenne épp szüksége. Sebaj, azért szegényke és sajnáljuk bőszen, hevesen, amíg bele nem ununk a sajnálkozásba, mert (jön a közhely) az élet megy tovább.
1 szünet múlva úgyis megtudtam, h la mia amica preferita tegnap másfél év jóban-rosszban (nem a sorozat) után lapátra tette a bikáját. Igazából már másodszor fél éven belül, de az első egy hülyeség volt, csak arra volt jó, h szenvedjenek 1 picit, úgyis olyan tökéletes volt a kapcsolatuk. Hát most úgy tűnik már nem az. Mikor összejöttek, mindenki egyértelműen azon a véleményen volt, hogy 2 hétig se fogják bírni. Aztán lassan átmásztak az úgyahogypár kategóriából az álompár kategóriába. De hol van az a régi nyár... esik is az eső, a nap se süt annyit, kezd hideg lenni, énekórán egy lány nem tudja elzongorázni az agyongyakorolt darabot, embereket rabolnak el, gazdasági világválság van, természetes h ilyenkor az álompárok is szétmennek, ez valahogy benne van a levegőben, érzem a semmisesikerül-szagot magam körül, talán engem is elér, és jól meghúznak a nyelvvizsgán, nem tudom, de nem lepődnék meg (főleg h nem is tanulom halálra magamat). De itt vannak az apró örömök, egy ellógott olaszóra, egy dicséret a magyartanártól, egy megértő ölelés amit elfogadnak tőlem, 6 puszi egy baráttól és egy szinte ismeretlentől, valaki nevet a viccemen, más rámír msnen, azt mondják jól nézek ki, van 1 jó zeném, buliképek a képtáron, új gatya+pulcsi, ma House és Szülfel a TVben, egy régi ismerős találkára hív, és olyan gyönyörűek az őszi fák... Talán egyszer eljön a karácsony is. Aztán a tavasz. Végül a nyár. De odáig csak úgy lehet eljutni, ha végigélek minden napot, mindet a maga szépségével és rútságával, néha sírok, de inkább nevetek, és megfogom azoknak a kezét, akiknek szüksége van rám, hogy sírjanak vagy nevessenek.
És tulajdonképpen örülök, h jó lett az a nyamvadt kis faliújság.
:)
|
