Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2004. november 22.
Milyen kétszínű is az ember!
Itt ülök bent a munkahelyemen és megjátszom hogy milyen jól érzem magam! De kezdjük előről.
Pénteken volt Öcsém szalagavatója. Naon jó volt, természetesen ígéretünkhöz mérten lehajtott fejjel vette tudomásul hogy most ő ott kint a színpadon ég...miattunk! :-)))
Utánna elmentünk bulizni...a buli olyan volt mint álltalában szokott...csak jött egy szám és meggyilkolt...onnantól kezdve 10 percenként néztem körbe keresve egy arcot a tömegbe bár tudtam fölösleges. Meg is kérdezték mi van, van-e valami baj. Azt hazudtam nincs.
Szombaton két SMS-t írtam meg vasárnap 1-et...nem küldtem el...
Persze ma reggel elküldtem és örömmel láttam hogy nem kapja meg, de elkövettem azt a hibát hogy felhívtam, felvette...na hogy kell egy depis hétvégét megkoronázni? Íííííííígy!
Vasárnap majdnem sikerült összerakni a szekrényemet, majdnem volt barátnőm, majdnem felszabadultan sikerült buliznom, majdnem nem éreztem magam nagyon szarul és egyedül pénteken....majdnem...
Milyen érdekes szó ez a majdnem...majdnem azaz valami nem sokon múlott, de mégse...azaz semmi. Semmi.
És pénteken olyat éreztem mint már évek óta soha...valaki nagyon aggódott értem...először fel se fogtam, annyira szokatlan volt...később már az jutott eszembe...miért?...miért akkor amikor már csak fáj? És még nehezebbé teszi?!
Szóval a szekrényemnek nem sikerült elkészülnie, mert a hát és az oldalapot elfelejtették levágni :-)))
Ugye nem furcsa, ha már kínomban röhögtem a saját nyomorúságomon?!
|
