Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
December 13. Luca napja
A magyar néphitben Luca nevéhez boszorkányos dolgok fűződnek, míg Olaszországban Szent Luca napját „fényesen” megünnepelték, mivel a szicíliai családból származó Luca szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, életét neki szentelte, és érte mártírhalált halt. Ezért a későbbiekben a lux vagyis a fényt szót is szent Luca nevével hozták kapcsolatba, példamutató tiszta élete miatt.
Nálunk és a szomszédos országok néphitében Luca (december 13.) valahogyan furcsa kettősségben jelenik meg, mert bár igaz, hogy a legfőbb boszorkányságokért Őt vádolták, de mégis van számos olyan jóslás vagy szokás, amely nem rontó szándékról tesz tanúbizonyságot. Ezekben a szokásokban őrződött meg a katolikus egyház „jóságos Lucájának” képe.
A pozitív jóslások a következők: A Luca napi első látogatótól várható az állatszaporulat, mivel ha a házba először férfi lép be, akkor a jövő évi „szaporodás” bika lesz, ha női vendég érkezik elsőként, akkor üsző lesz az állatutód. Luca a baromfiállomány védőszentje is, és ilyenkor szokták a tyúkokat megpiszkálni, hogy jól tojjanak az elkövetkezendő esztendőben, valamint ilyenkor hasznos volt a szomszédtól való lopás. Az asszonyok a szomszéd tojását ellopták és saját tyúkjuk alá tették, miközben ezt mondogatták: ”A mi tyúkunk tojogájjon, a szomszédé kotkodáljon!” A lányok jövendőbelijét a gombócfőzés jóslásával (a gombócokba férfineveket rejtettek) nagyon sok helyen Luca napkor végezték.
De Luca napján mégis több volt a boszorkánysággal kapcsoltas hiedelem, hiszen a naptár reformot megelőzően, erre a dátumra esett a leghosszabb éjszaka és a legrövidebb nappal ideje, amikor a boszorkányoknak rendkívüli hatalmuk van. Ezen a napon tilos volt az asszonyoknak fonni, kenyeret sütni (mert Luca bedobja a kemencébe a kenyeret sütő asszonyt), vagy mosni, mert Luca kővé mereszti az illető asszonyságot. Ekkor vetettek lucabúzát, amely ha karácsonyra kizöldült, akkor jó termés, ha nem akkor rossz termés várható.
A boszorkányság hatalmához tartozott a holtak világa és ezért a jósló, varázsló szokások között megtalálhatjuk a lucapogácsát, ami ha sütés közben megperzselődik, akkor közeli hozzátartozó halála várható. Ezt úgy a legegyszerűbb megelőzni, ha ezen a napon nem sütünk pogácsát. De nagyon sok jóslás kapcsolódik e naphoz és szinte lehetetlen valamennyit itt leírni.
Egy dolog azonban nagyon fontos, hogy ezen napon kezdték el készíteni a lucaszéket. Egyes feljegyzések szerint 7 féle fából kell készülnie (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa), de egy bizonyos, hogy egyetlen egy darab szeg nem lehet ebben a bizonyos székben. No de mire is való ez a szék? És meddig készül? A lucaszék karácsony szentestéjére, azaz December 24-re készül el, de úgy hogy mindennap dolgoznak rajta egy kicsit. A feladata az, hogy megmutassa a falu boszorkányait. A néphit azt tartja, aki egy ilyen Luca székére feláll a templomban, az felismeri a boszorkányokat, olykor a szarvukat is meglátja, de utána rögtön futnia kell haza, nehogy észrevegyék a banyák, és a későbbiekben megrontsák terményeit vagy jószágait.
Álljon itt egy történet a Luca-székről:
„A Csíki Havasok lábánál elterülő kis településen Menságon a 80 év körüli K. Róza néniről beszélik, hogy megmutatta a falunak néhány évvel ezelőtt, ki is a boszorkány. Kíváncsi természete nem hagyta nyugodni, ezért megparancsolta urának, hogy készítsen lucaszéket, mert ő végére akar járni a sok mendemondának, és tisztán akarja látni melyik szomszédasszonyától kell félnie és távol tartania a jószágait. Az engedelmes férj – mivel nem volt más választása – nekifogott és annak rendje módja szerint elkészítette a lucaszéket bükkfából. Róza néni szentestén gyapjú kendője alá rejtette az elkészült széket és elindult az éjféli misére, hogy megtudja ki is a falu boszorkánya. Sokan voltak a templomban, így csak középen talált helyet a tömegben, imádkozott szent alázattal, majd óvatosan lehelyezte a széket és ráállt. A remekmű azonban abban a pillanatban reccsent egyet elhagyta mind a 4 lábát, levetette magáról Róza nénit, aki nekiesett az előtte állóknak, és közülök többet fellökött. Támadt nagy riadalom, és valaki elkiáltotta magát „ott a boszorkány!” Az asszony ijedtében felkapta a széket és menekült ki a templomból, és idős kora ellenére úgy futott, hogy a lába alig érte a földet. A falu népe pedig szaladt utána kiabálva. Volt, aki látta a szarvát, ahogy a kendője alatt púposodott, mások esküdtek rá, hogy a farka lógott ki a szoknyája alól. Szegény asszony lélekszakadva rontott be a házba, és reteszelte be az ajtót, de a tömeg már ott kiabált és dörömbölt az ablaka alatt. A kemence mellett szundikáló férje felébredve a nagy lármára, és látva kifulladt feleségét csak annyit mondott csendesen: "„Haj Róza lelkem, én ezt már régen tudtam, hogy te vagy a boszorkány"”
|
